„Isten mindig jobban kész meghallgatni és adni, mint amennyire mi készek vagyunk kérni és elfogadni."
Desmond Tutu
Virágvasárnap és nagypéntek
A "péntek" hellén szó; magyarul azt teszi, hogy "előkészület". Minden péntek a szombat illő megünneplésére való előkészület napja a zsidóknál. De ez az egy: a Nagypéntek sokkal több annál. Ez az igazi előkészület az igazi szombatnak, az örök nyugalomnak és fényes békének nagy napjára, az örökkévalóságra. Istennek és embernek előkészülete.
Ez az előkészület Istennél már nagyon régen kezdődött. Ne legyen sértő, ha családi jelenetnek mondjuk azt, amikor az Atya elküldte a Fiút ennek a világnak a megváltására. Milyen felséges családi jelenet! Az Atya kézen fogva vezeti be szerelmes, egyetlen Fiát jövő küzdelmei, szenvedései és halála helyére, ebbe a szomorú világba, amelyet Ő olyan nagyon szeret. Angyalok és égi jelek hirdetik érkezését; a megnyilatkozott egekből az Atya maga tesz bizonyságot kétszer is az Ő szerelmes fiáról. És amikor az ördög minden erejét összeszedte az utolsó nagy harcra; mikor a föld egy gyűlölködő, fékevesztett, vad pokollá változott: az Isten eleresztette az Ő szerelmes Fiának kezét. És a Fiú ott állt a gyűlöletes, halálos kavarodásban, Istentől és embertől elhagyottan: égen és földön egyedül.
Íme az ember!... Íme ez az Isten előkészülete a döntő ütközetre. Ez a minden igaz szívet porba kényszerítő családi jelenet:
"... úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta érette..."
Ez az Isten előkészülete a döntő ütközetre. És a te előkészületed? Nézd, szegény szegények ma is hozsánnát kiáltanak a nagy Királynak; Kajafás, Pilátus, Heródes, Júdás ma is ácsolják a keresztet; és ebben a szörnyű, keserves, álnok, véres kavarodásban ma is ott áll a világ felett a Megfeszített ember: az Ember. Miért nem jössz hozzá?
Kis Tükör, XX. évf.
(1930. április 12.) 15. sz.
Újra megjelent a Beszéljünk nyíltan c. kötetben, 2003 Koinonia Kiadó, Kolzsvár.