„Az emberek olyanok, mint a festett üvegablakok. Amikor a nap süt, szikráznak és ragyognak, de amikor beáll a sötétség, csak akkor mutatják meg igazi szépségüket, ha belülről jön elég fény."
Elizabeth Kübler Ross
Láttuk, hallottuk. Mondjuk? - 19. szám / 2010. január 4.
„Hamis tanúbizonyságot ne tégy"
Az igazságot, az elmondhatatlant megvallani - vagy ne vallani?
A külvilágot pedig - eddig azt hittem - nem érdekli, milyen az Isten.
„Mesélj nekem Istenről!" - a lány, akitől a kérdés érkezett, egy fát ölelgetett, és szemében a sötét akarás felhői gomolyogtak. Úgy nézett rám, mint egy kisgyerek, akit nem szerettek a szülei. Tudtam, hogy az összes osztálytársa közül miért épp engem talált meg. Szürkület volt, a csapat egy kijelölt ösvényen haladt, egy részük már a kézről kézre járó műanyag palackból merített jókedvvel, másik felük engedelmesen, sustorogva menetelt. Valahogy egymás mellé keveredtünk. Nemigen találtam a helyem ebben a csapatban: szerettem volna a jókedvűekkel lenni, mégis az engedelmesek közé sodródtam.
Vallásos, jólnevelt gyereknek ismertek. Ha valakinek - úgy vélték -, nekem közöm van az Istenhez. Én úgy gondoltam, náluk van az élet, ez a lány úgy gondolta, nálam. Vívódó, bizonytalan kamasz voltam. Születésemtől fogva hívők közt éltem, nagycsaládban, szorongató, világtól elzárkózó közösségben. Előbb ismertem Ábrahám és Izsák történetét, mint hogy írni tudtam volna. Tízévesen megtérés-élményem volt, és onnantól már koraérett felelősségérzetem arra sarkallt, hogy bizonyságot tegyek a világban élő osztálytársaimnak. Emlékszem a kínzó gyötrelemre, hogyan mondjam el technika és angolóra között legjobb barátomnak az evangéliumot dióhéjban.
Hogy nem lettem mégis groteszk gyermekprédikátor, attól csak belső bizonytalanságom és a külvilág iránti megfelelési hajlandóságom óvott meg. Legbelül éreztem, hogy a tudásom, a hitem nem az enyém. Hogy az Istent nem én ismerem, legfeljebb azok, akiktől én is úgy hallottam. Éreztem, hogy az, ami a hívő világomban készpénz, az iskolában nem váltható be névértéken. A két világot elválasztó szakadékon nem láttam egy imbolygó kötélhidat sem, ami átvihetne. És saját jogon, belső meggyőződésből még azt sem tudhattam bizonyosan, a szakadék mely oldalán állok.
Most, kamaszként itt, az esti erdőben világosan láttam, nincs jogom visszaélni a helyzettel. A lánynak a kérdés húsbavágó volt.
Belül a groteszk prédikátor azt mondta: itt a lehetőség, tálcán kínálva a bizonyságtétel.
A bizonytalan belső hang pedig azt: csak az igazat!
Addig senki nem kérte, hogy meséljek Istenről. Az én ősvilágomban mindenki „tudta", milyen az Isten. A külvilágot pedig - eddig azt hittem - valójában nem érdekli.
Minden igyekezetemmel próbáltam felkutatni magamban a választ, de minél mohóbban markoltam, annál inkább kipergett az ujjaim közül. Végül néhány nagy, súlyos szó maradt csak: kegyelem, szeretet, jóság. Úgy helyeztem a lány elé ezeket, meghunyászkodva, szenvedély és meggyőző erő nélkül, mintha azt kérném, beszéljenek helyettem inkább ők. Láttam - a lány szeme elárulta -, hogy nem erre várt. Ő azt akarta hallani, amit én akkor és ott semmiképpen nem mondhattam el.
Cikkek ebben a számban:
- Mélység - Miről tanúskodik az életünk?
- Teljesség - Ecce Testes! - Íme, a Tanúk!
- Vezércikk - „Hamis tanúbizonyságot ne tégy"
- Felszín - Tanúk nélkül nincs házasság
- Magasság - Elvhű élet és ítélet
- Kitekintés - Vele szentül élek
- Riport - Végh Tamás a bizonyságtétel gyakorlatáról
- Áthallások - Gömbvillám a plafonon
- Gondolkorzó - Segítség, kinek higgyek?
- Üzenet - Tanúim lesztek!
- Gondolkorzó - Védőbeszéd az evangélisták mellett
- Magasság - Paradoxonok márpedig vannak
- Kitekintés - Isten a focipályán
- Áthallások - Valaki járt a templomban...
- Mélység - A hazugság - hamis tanúzás
- Teljesség - A tanú - Örök parafrázis
- Kitekintés - Tanúbizonyítás az igazságszolgáltatásban
- Riport - Média - hatalom
- Áthallások - Ben Hur - Hiányérzet egy film kapcsán
- Felszín - Kő mellé kenyér
- Üzenet - Egy egész szappan
- Magasság - Nesze semmi, fogd meg jól
- Teljesség - Jézus pere
- Felszín - Hallomásból vallomás
- Gondolkorzó - Mi talán mindenre emlékezünk?
- Üzenet - Edi, tanú gáborok között
- Magasság - Egy régi per margójára
- Üzenet - Vallomás a rossz útról
- Gondolkorzó - Se elvenni, se hozzátenni!
- Üzenet - Különös tárgyalás