A monacói versenypályán találod magad. Itt van végre a lehetőség, hogy sebességkorlátozás nélkül élvezhesd a száguldást. A benzin nem probléma és az autó sem hagy kívánnivalót maga után. Negyven óra masszív száguldás a sikátoros versenypályán próbára teszi még a legjobb sofőr figyelmét is. Már több mint 869 kört tettél meg. Ahhoz azonban, hogy hazajuss Magyarországra, nem még egy energiaitalra vagy nagyobb koncentrációra van szükséged, hanem arra, hogy kiszállj a versenyautóból  és haza indulj.

Démokritosz atomista filozófus volt az első, aki rendszerbe foglalta azt az elképzelését, hogy a világ oszthatatlan apró részekből áll. A görög atomosz, azaz oszthatatlan szóval utalt ezekre az elemi építőkövekre. Ma, amikor a CERN földalatti részecskegyorsítójában elektronokat és más részecskéket ütköztetnek, továbbra is ennek a gondolatnak a jegyében teszik ezt: keresik a legkisebb építőköveit a minket körülvevő világnak. A bulikon alkalmazott szárazjég gázmolekulái három atomból állnak. Az atomoknál kisebb részecskék léte már a középiskolai kémiaórákon megizzasztja a diákokat a sav-bázis reakciók proton átmeneteinek számításakor. De kvarkok létezéséről csak kevesen tudnak. A CERN még a kvarkoknál is nagyságrendekkel kisebb részecskék tulajdonságaival foglalkozik. Démokritosz ötlete volt a vezérfonál: a világ darabos, mint a mákos tészta. Szétszedtük a világot amennyire lehetett, és összementünk az utazás alatt. Most próbáljuk meg összerakni ezt a világot és felnőni hozzá.

A káoszelméletről többen hallottak, mint azt feltételeznék magukról. „Vajon egy brazíliai pillangó szárnycsapása okozhat-e tornádót Texasban?" Ez a híres mondat a káoszelméleten nyugszik. Igazából Edward Lorenz nem pillangókról vagy nagyvárosokról beszélt, hanem tömören megfogalmazva arra ad magyarázatot, hogy mi történik, ha nyílt rendszereket modellezünk. Amikor megpróbálunk megjósolni egy jövőben bekövetkező eseményt, például egy hidegfrontot, akkor a kezdőállapotba csak bizonyos véges számú kiindulási pontot tudunk felvenni, mondjuk tízezer mérőállomás aktuális adatait. Ezért minden ezen a modellen kívül eső, de az alapállapotban fennálló dolog, hosszú távon megjósolhatatlanná teszi a modell számára a valóságot. Ilyen, ha egy „fel nem vett" szellő erősebben kezd el fújni, a kicsiny változások egymást követő sora hosszú távon mégsem hidegfrontot eredményez, mint azt jósoltuk volna. Hosszú távon ezek a változások olyan mértékűek, hogy a modellünk 100%-ban hamis lesz arra a távoli időpontra. Ahogy a kémia tanárom mondta: „Minden mindennel összefügg."

A Föld nagyon hosszú idő óta helyet ad az életnek. Szerves közösségben élnek rajta az élőlények. Egymással kölcsönhatásban és egymásra utalva. Attól kezdve, hogy egyes gombák és mohák csak együtt tudnak élni és életképesek maradni, egészen odáig, hogy a kékbálna krillt eszik. Talán elcsépelt azt mondani, hogy az élet körforgás, mégis alapvető igazság. Ami az egyik oldalon történik, az hatással van a másikra is. Ahogy egy kavicsot dobunk a sima vizű tóra, látjuk, hogy még nagyon távol is fodrozza a vizet. Ugyanígy az élet körforgásában történt események befolyásolják az utánuk következő eseményeket. A káoszelmélet felmutatta a lehetőséget az összefüggésre, az élet pedig megmutatja ennek az összefüggésnek a valóságát. Jó néhány napja ömlik Észak-Amerika déli partjainál az olaj a tengerbe. Az izlandi vulkán hetek óta okád füstöt az égre. Peking fölött fekete az ég, és nem az esőfelhők, hanem a korom miatt. Valóban azt gondoljuk, hogy ez minket, magyarokat nem érint a mindennapi életünkben? Vajon Edward Lorenz mit mondana? Persze mi is halljuk nap mint nap, hogy mit kellene tenni a környezettudatosabb életért, vagy hogy hogyan legyen környezetkímélő a mosópor. Próbálunk felnőni a feladatokhoz. A monacói versenypályán azt javasoljuk ezzel magunknak, hogy igyunk meg még egy energiaitalt és koncentráljunk erősebben. A valódi változáshoz azonban egészen más lélekre van szükség. Ki kell szállni a kocsiból és hazaindulni, és ahhoz, hogy hazainduljunk, fel kell mérni, hogy hol vagyunk voltaképpen.

A nyugati világ anyagelvűsége megfosztotta magát és így a világát is minden szenttől. Felteszi, hogy erre nincs is szüksége. Ahogy Mircea Eliade mondja, az ember vallásalapító lény. A szentre igényünk van: manapság a virtuális világok mágiája és illúziója tölti be a spirituális szükségleteket. Erre példa, ha vallások helyett a babonákba és ezoterikus praktikákba vagy a tudományba vetett vakhit válik meghatározóvá egy ember életében. A szent felszabadító erejét és a lelki megtisztulást a szentség helyett egyedül a pszichológiában keresni, szintén tévút. A lelki éhséget csak a szent tudja csillapítani. A szentség reményt ad, ez a remény pedig lehetőséget egy magasabb rendű életre. Ezzel a környezet nem eszköz, hanem társ lesz ebben a reménységben. A szent közelében a halál nem tabu, ezért nem kell felélni a környezetet vagy eszközként felhasználni és ezzel rögtön kimeríteni. A remény az emberiség jövő perspektívája.

A vágott virág szépsége elragadó, de tudjuk, hogy elhervad.
Ilyen az ember, amikor a gyökereit elvágja és elválasztja magát mindentől, ami nem ő.
A szentség az a kapocs, amely összeköti az embereket egymással és a természettel is. Ha ezt elvágjuk, akkor csak vágott virág az élet, és nincs remény a túlélésre. Ideje tehát kiszállni abból az autóból, amellyel eddig annyira hajtottunk és itt az ideje hazaindulni.