Amikor ez a cikk íródik, éppen az egri Plázában a Café Frei kávézóban ülök, s közben élvezettel szürcsölgetem a habos, remek minőségű presszó kávét. Körülöttem minden mozgásban van, minden áramlik. Emberek jönnek-mennek, esznek-isznak valamit, vásárolnak vagy bevásárolnak.
A mozgás: élet.
A mozdulatlanság: halál.
Ezelőtt egy hónappal az a helyiség, ahol most ülök, be volt zárva.
A korábbi kávézót működtető cég csődbe ment. Ahányszor elsétáltam itt, szomorú látványt nyújtott a lehúzott rács mögött a takaró ponyva, mely az üzlethelyiség halotti lepleként borította már több hónapja a sírbolttá vált termet. Most emberek dolgoznak itt. Van munkahelyük. Mások, mint én, elégedetten szürcsölik kávéjukat, s közben beszélgetnek egymással, vagy éppen dolgoznak a gépükön. Lehetne ez most másképpen is. Ha nem lett volna az új cégnek bátorsága, hogy ilyen válságos időkben új üzletet nyisson, hogy megfelelő mennyiségű embert alkalmazzon... Ha a vevők a bizonytalan holnap miatt kevéske pénzüket inkább a párnájuk alá tennék... Világunkban a félelem, a bezárkózás, az ellenállás falai azok, amelyek fojtogatják az életet. Kilépni, felfedezni, bátornak lenni mindig rizikós. Mégis ebben rejlik az élet. A zsidóság néhány ezer évvel ezelőtt maradhatott volna a helyén: a bezártságban, a fogságban, hiszen kilépni onnan veszélyes volt. Az ígért föld kémlelésére kiküldöttek közül csak ketten szavaztak a további útra, a bátorságra. A többiek inkább a félelemre, a nem-re tették le voksukat. Az összes felderítő mindegyike oda jutott, ahová akart. Az „igenesek" mindketten eljutottak oda, ahová akartak: az élet, a bőség, a szabadság, az ígéret földjére. A „nemesek" pedig szintén lehetőséget kaptak arra, hogy felfedezzék a „nemek" földjét, a sehova nem vivő utat, a félelmek esztendeit, a puszta lét sivárságát.

Amikor a hosszú vándorút után elhangzik az isteni felhívás: „Te azért válaszd az életet!" (Mózes V. 30,19), már az élet s a halál tapasztalata ott volt az egész nép előtt. Az egyiptomi kivonulás a bátorság, a hit, az odaadás aktusa volt. A szabadság, a bőség vágya nagyobb volt, mint a félelem, a biztonság iránti késztetés. Egy nép őrzi, s a Biblián keresztül az egész emberiség számára hozzáférhető az a tapasztalat, hogy a bátorság, a felvállalás, a szabadság, s a bőség többre tartása elvisz odáig, ahol az életet örömmel, felszabadultan lehet élni.

Ezt az örökséget lehet ismét átvenni. A ma embere igen sokszor elszigetelt, izolált. Egyénileg is szükséges megjárnunk a fogságból kivezető utat. Először is indulnunk kell, tehát nem csupán azt ismételni, ami eddig is ott tartott a hiány, s a negatív érzések „fogságában". Ha indulunk, akkor csodákat fogunk tapasztalni, mint a nép is Mózessel együtt. Akkor fedezhetjük fel, hogy az odaadásnak, a felvállalásnak az ereje sokkal nagyobb a félelemnél. A múlt pocsolyájának elhagyása után fontos, hogy „kémkedni" menjünk. Lessük, keressük meg azt, ami messze több annál, mint amit korábban éltünk. A bőséget, a vágyott állapotot. Sokan itt akadnak el egyéni útjukon. Amikor meglátnak olyan állapotú embereket, akik megtestesítik azt, ami számukra fontos lenne, akkor azt mondják: „én nem tudok olyan lenni, én nem vagyok olyan, mint..." Talán sokkal erősebbek az ilyen hangok, gondolatok bennünk, mint azok, melyek azt visszhangozzák bennünk: „a Tied a lehetőség, ne félj, hordozva vagy, erre az útra vagy elhívva...". Mindegy, hogy hány negatív, visszahúzó gondolat cikázik bennünk. Figyeljünk ilyenkor is, hiszen mindig van legalább egy-kettő életteljes (kálebes - józsués), bizalommal átitatott is.
A választás pedig a miénk. VÁLASZTHATSZ!

A negatív gondolatok csak az úttalansághoz, a körbe-körbe való bolyongáshoz vezetnek. Józsué és Káleb megtestesítette a bátorság, az odaadás gondolatát. Nem véletlen, hogy a jövő rajtuk keresztül folytatódott.

Szóval a Café Freiben kezdődött a cikkírás. Lassan a vége felé járok. A kávé is elfogyott. Mégis jó döntés volt ide jönni. Részt venni az életben mindig többet jelent, mint kerülni azt. Az áramlás az Élet. Figyelj arra, hogy azt válaszd. Évezredek tanúsága, hogy az öröm, a szabadság keskeny útján jobb menni, s messzebbre lehet jutni, mint a kontroll, a félelem autópályáján. Ha Jézus személye Téged inspirál, akkor add oda magadat az Élet forgatagának. Ha választasz - s minden pillanatban azt teszed -, akkor igyekezz mindig a bezártság helyett a nyitottság gondolatainak engedni, a fájdalom kerülése helyett az öröm megélésének választását előtérbe helyezni, s nem elfeledni, hogy az ÉLET, a BŐSÉG felé tartasz, amint Jézus mondta: „azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek." (János ev. 10,10.) Folytasd hát vándorlásodat az ÉLET, a BŐSÉG „földje" felé!