Főgondnokok asztalközösségben

Seregélyesen ismét vacsoraasztal mellett gyűltek össze a vértesaljai főgondnokok, hogy közösségben beszéljenek a presbiteri szolgálat tapasztalatairól.

Immáron másodjára tartott főgondnoki vacsorát a Vértesaljai Református Egyházmegye, ezúttal az idei presbiterválasztásra való készülés jegyében. A tavalyi évben az egyházmegyei Missziói Bizottság javaslatára létrejött, hagyományteremtő szándékú kezdeményezés célja, hogy a vértesaljai főgondnokok összegyűljenek, és közösségben elköltött vacsora keretén belül beszélgessenek egymással, megosztva gondjaikat és örömeiket, nehézségeiket és áldásaikat.

A második alkalomnak az előzőhöz hasonlóan ismét Seregélyes adott otthont. A meghitt, jó hangulatú alkalom nemcsak tapasztalatcserére, kötetlen beszélgetésekre és közös elcsendesülésre nyújtott lehetőséget, de arra is, hogy a most hétvégén kezdődő egyházmegyei presbiterképzéshez felvezetésül szolgáljon – tudtuk meg Hajdú Szabolcs Koppány vértesaljai esperestől és Csizmadia Zsolt egyházmegyei főgondnoktól, akiket a főgondnoki vacsoráról kérdeztünk.



„Amikor pár éve felmérést készítettünk egyházmegyénk állapotáról, az eredmények azt mutatták, hogy a presbitériumok helyzete megújulásra szorul. Csökkent a presbitériumok létszáma, a választói névjegyzékek száma, az aktív templomba járók száma. Ez mind olyan probléma, amelyre az adott gyülekezetek helyi szinten próbálnak választ adni, de azt éreztük, hogy az egyházmegye szintjént is lépnünk kell. Ahhoz, hogy jó válaszokat adjunk ezekre a kihívásokra, ismerni kell azokat az embereket, akikkel együtt dolgozunk. Vértesalján harminchét gyülekezet van, és nyilvánvaló, hogy harminchét főgondokkal nem lehet kellően személyes kapcsolatba kerülni egy-egy vizitáció kapcsán, így született meg a főgondnoki vacsorák ötlete” – mesélte Hajdú Szabolcs Koppány.

A Vértesaljai Missziói Bizottság elnöke, Maksai Attila seregélyesi lelkész vállalta magára a vacsorák megszervezését. A cél az az volt, hogy a főgondokok olyan közegben találkozhassanak egymással, amely nem hivatalos kereteken belül zajlik, hanem kifejezetten a beszélgetéseknek, egymás megismerésének ad teret. „Arra bíztatjuk őket, hogy merjenek őszintén beszélni a nehézségeikről, de ugyanígy a sikereikről is, például annak kapcsán, hogy egy adott gyülekezet milyen területen erős, milyen jó gyakorlatai vannak, és ezeket hogyan tudják átadni” – magyarázta az esperes. „Majdnem 100 kilométer hosszúságú egyházmegye vagyunk. Aki a déli csücsökben él, az nem biztos, hogy kapcsolatba kerül az északi gyülekezetekkel. Nyilván a szoros és folyamatos kapcsolattartás nem életszerű, de azt elengedhetetlennek tartjuk, hogy a gyülekezetek elnökségei tudjanak egymásról.”

A mostani alkalmat arra is felhasználták, hogy a szombaton kezdődő, három alkalmas presbiterképzést bemutassák. Eljött a képzés ötletgazdája, Bottyánné Horváth Evelin baracskai lelkész, és felvázolta, miért lényeges, hogy készüljünk a presbiteri szolgálatra. Az esperesi igei felvezető pedig kifejezetten az egyházi szolgálatban állók családjai iránt érzett felelősséget próbálta felébreszteni. „Ez egy nagyon-nagyon fontos téma, amelyről sokkal többet kellene gondolkoznunk és beszélnünk. Az lehet ugyanis hiteles vezető az egyházban, aki otthon a családjában is hiteles. E kettő nem szétválasztható egymástól, és bár egyházon belül nyilván az egyházi szolgálatra fókuszálunk, de aki az egyházban szolgálatot vállal, annak a családjára is ki kell tudnia árasztani Isten áldását.”

Csizmadia Zsolt vértesaljai főgondnok kiemelte: alapvetően közösségben éljük meg az egyházi szolgálat minden oldalát, és ez annak ellenére közös pont számunkra, hogy a szolgálat gyülekezetenként más és más. „Ez a megközelítés együttgondolkodásunk alapja. Amikor hozzánk hasonló identitású, érzelmű embereknek nyílunk meg, akkor könnyebben át tudjuk érezni a másik nehézségeit, problémáit, tapasztalatait, és könnyebben is tudunk segíteni egymásnak. Az egyház presbiteri szolgálói köre ebből a szempontból is különleges közösség” – fogalmazott a főgondnok a közös gondolkodás kiindulópontjáról.

Csizmadia Zsolt nemcsak egyházmegyei főgondnokként, de a mányi gyülekezet főgondnokaként is hasznosnak élte meg az eddigi alkalmakat. „Bár arra is igyekeztem odafigyelni, hogy melyik főgondnok milyen helyzetben van, ki milyen problémákkal küszködik, kinek milyen örömei vannak, e mellett egyházközségi szinten is nagyon sok tapasztalatot és visszacsatolást kaptam ennek a kettős megközelítésnek köszönhetően. Az egyházmegye mindennapi ügyeinek intézése mellett nem igazán jut időm a hasonló találkozásokra, ezért is vagyok igen hálás minden hasonló lehetőségért.”



Utólag sokan megfogalmazták, milyen jól érezték magukat, és hogy szeretnének legközelebb is jönni. A közelgő presbiterválasztás számos új kihívást is jelent, ezért bőven volt mit megvitatni egymással – és még maradt is, ezért igyekeznek párbeszédben maradni egymással. Az egyházmegyei főgondnok elmondta: megbízatása hátralévő három évében szeretné egyenként végiglátogatni a vértesaljai főgondnokokat és presbitereket, és annak lehetőségét is fontolgatja, hogy a lelkészkörök mintájára főgondnoki köröket hozzanak létre, akár hármat is Vértesalján belül, mert kisebb csoportban jobban meg lehet beszélni sok mindent. E mellett a seregélyesi vacsorák hagyománya is folytatódni fog.


Barna Bálint
Képek: Maksai Attila, pexels.com