Sűrű hóesésben érkezünk meg a pátkai református templomhoz. A hátsó ajtón külön kis világba lépünk, ahol nyüzsgő, vidám gyerekeket, cseverésző kamaszokat, játszó felnőtteket találunk. A fiúk, persze, nem sokáig maradnak nyugton, a hóesés kicsalogatja őket, végre derekas hóembert építhetnek, és „megfürdethetik" egymást is. A nagyobb lányok kuncogva beszélik meg ügyes-bajos dolgaikat, végre nyugton.

Pátkán járunk, a vértesaljai egyházmegye 1700 fős településén. Elsős gyerekektől egészen 18 évesekig sokan megfordulnak az egyetlen olyan helyen, ahol a helyi gyerekek együtt lehetnek, és ahol törődnek velük. Néhány éve megszűnt ugyanis a falu általános iskolája, a településen jobbnak látták, ha elválasztják a roma és nem roma gyerekeket.

Ez azonban nem egy második iskola. A székesfehérvári Szabad Tér Egyesület és a pátkai református gyülekezet közösen működtetett tanodájában a gyerekek játszanak, kézműveskednek, időnként uszodába, kirándulni vagy lovardába viszik őket. Heti négy délutánt tölthetnek itt, az önkéntesek gondoskodnak a készségfejlesztő játékokról és az egészséges közösségi élmény kereteinek biztosításáról. A stratégiai gondolkodást éppúgy próbálják kialakítani a gyerekekben, mint az együttműködés készségét, és azt a felismerést, hogy jót játszani csak a szabályok betartásával lehet.

Ez a kisfiú saját készítésű karkötőt ajándékoz nekünk.

A jó érzéstől a tanulásig
„A tanodának úgy kell működni, hogy a gyerekek jól érezzék magukat. Csakis a jóérzésükre építve juthatunk el odáig, hogy leüljenek és tanuljanak" – mondja érdeklődésünkre Csató Gyula szociális munkás. A tanoda pedagógiai vezetője szerint a sikerélmények biztosítása kulcsfontosságú különösen a hátrányos helyzetű gyerekek esetében. „Az egyik, fél oldalára béna kisfiúnak megtetszett a biliárd. Mindig segítettünk neki, mire egyszer csak rájött, hogy a bal kezével meg tudja támasztani a biliárddákót. Azóta mindannyiunkat megver a játékban. Ez az élmény meghozta neki azt a felismerést is, hogy ha ebben sikeres, akkor másban is az lehet. Most már néha a táskáját is hóna alá csapja, és azzal együtt érkezik ide."

Nekik is legyen természetes
A tanodában megengedik az olyan „haszontalanságokat" is, mint az, hogy a tinik facebookozzanak. Az egyik kiskamasz azt meséli, így tartja a kapcsolatot édesanyjával, aki már nem lakik velük. Csató Gyula szerint ezeknek a gyerekeknek ezáltal olyan igényét elégíthetik ki, ami a velük egykorú, ám sokkal jobb körülmények között élő fiatalok számára természetes. „Megélik, hogy ebben is ügyesek, és részt tudnak venni egy közösségi oldal interakciójában. Ez magabiztosabbá teszi őket, örömet szerez nekik, így könnyebben beszélnek más szükségeikről is."

Immunisak a kiabálásra
A tanodában vannak egyéb „furcsaságok" is. Szinte alig lehet észrevenni a felnőtteket, mert nem oktatnak vagy kioktatnak, hanem együtt játszanak a gyerekekkel. Bár védett közegben vannak itt, feleslegesen nem fegyelmezik sem a kicsiket, sem a nagyokat – magyarázza a tanodavezető. „Szabadságot adunk nekik, azt szeretnénk, ha korlátozások mentén, de jól éreznék magukat. A hangunkat nem emeljük föl, ha olyasmi történik, ami valamilyen szabálynak nem felel meg, akkor leülünk és megbeszéljük. Ezekre a gyerekekre kevésbé hat a hangos szó, az erőszak, mert már hozzászoktak, így ha valaki rájuk kiabál, az nem éri el az ingerküszöbüket. Azzal lehet meglepni őket, ha az ember halkan beszél, vagy ha odafigyelnek rájuk."

Közös jelen, közös jövő
Roma és nem roma gyerekek együtt játszanak a templom oldalában. Köztük nyoma sincs előítéleteknek. „Olykor felületes, távolságtartó, leginkább gyanakvó a roma és nem roma felnőttek közötti viszony Pátkán. Azt reméljük, ha ezek a gyerekek tíz év múlva találkoznak itt, a faluban, emlékeznek arra, hogy együtt játszottak a tanodában."

Legyen választásuk
„Azt szeretnénk, hogy a gyerekek boldogok legyenek" – összegzi a projektvezető. „Mit értünk ezen? Azt, hogy az ide járó gyerekeknek legyen választási lehetőségük, ne kényszerpályán mozogjanak, amelyen a legtöbb szegény ember. Ezért az iskolai előmenetel önmagában nem cél, hanem eszköz arra, hogy nyolcadik év végén minél többféle lehetőség közül válasszanak, és nyitva legyen előttük egy esetleges továbbtanulás lehetősége is. A napi cél, hogy jól érezzék magukat egy valamennyire jól működő, jó szellemiségű közösségben."

Mi van a tenyeredben?
A hátrányos helyzetű gyerekek terelgetéséhez jó adag kreativitásra is szükség van. Csató Gyula olyan játékról mesél, amelynek köze van a cigánygyerekek kultúrájához, csakhogy nem eredeti értelmében használják. „Szoktuk játszani, hogy jósolok a gyerekek tenyeréből. Ők is tudják, hogy ez játék, és élvezik is, hogy csak az. Néha megmutatják a tenyerüket, ilyenkor azt mondom, látok valami veszélyt a holnapi napodban... Tanultál? Vagy: ez a párkapcsolat veszélyeket rejt, túl korai úgy belelépni, ahogy tervezed. Ez a módszer lehetővé teszi, hogy amit meg sem hallanának egy négyszemközti beszélgetésben, azt végighallgassák és akár fontolóra is vegyék."

Büntetés kihagyni
Pátka teljes roma lakossága csaknem egy utcába tömörül. Korábban rendszeresek voltak a nézeteltérések, de az elmúlt másfél évben, amióta a tanoda létezik, enyhült a feszültség a faluban is – mondta érdeklődésünkre Grám Rita önkéntes.
„Eleinte azt hittük, nem lesz annyi gyerek, de elég jól le vagyunk terhelve. Van, hogy harmincan is megfordulnak itt egy délután. Olyan, kisegítő iskolába járó gyerek is eljön, akik soha nem ült le a lecke mellé, és hozza a füzetét, tanulni szeretne. Persze, rossz a rendszer, mert ilyenkor már nem leckeírással kellene hogy foglalkozzanak, hanem csak szórakozással, játékkal. De ha már így alakult, segítünk nekik pótolni a lemaradást. Büszke vagyok rá, hogy néha azzal büntetik őket otthon, hogy nem jöhetnek el ide, mert ezt büntetésnek is élik meg."

Bizalmi kapcsolat
A cigánytelep szélén lakó családanya húsz éve foglalkozik roma gyerekekkel. A tanodások gyakran hétvégén is felkeresik, akárcsak egykori óvó nénijüket, aki szintén rendszeresen foglalkozik velük a tanodában. Jó néhányuk életében ők azok a felnőttek, akikkel megoszthatják problémáikat – mondja Móré Katalin. „Időbe telt, míg másokat is a bizalmukba fogadtak rajtunk kívül, hiszen annyi rossz élmény érte már ezeket a gyerekeket." Nem is annyira pedagógusként, mint inkább barátként kezeli őket – árulta el. „Tudják, hogy számíthatnak rám, és amit elmondanak, azt nem beszélem meg még tíz kollégával. Elfogadom őket a dolgaikkal, nem akarom mindenáron megváltoztatni őket, hiszen a változás idő kérdése."

A félelem ellenszere
Ez a bánásmód belülről jön – mondja egy másik önkéntes, Hortobágyi Iván.
„Aki a saját szomszédját nem tudja szeretni, hogy tudná szeretni azt, akit nem is ismer? Az a baj, hogy nem ismerjük a romák kultúráját. Egy évvel ezelőtt én is sokkal kevesebbet tudtam róluk, mint most. Figyelni kell őket, tanulni tőlük és a tapasztaltabbaktól, akik sokat foglalkoztak velük. Nem szabad különválasztani a gyerekeket, ők még szeretik egymást. Ha együtt nőnek fel, megismerik egymás szokásait, nem fognak félni egymástól."

Hogy maradjanak
Néha sikerül kiemelni egy-egy hátrányos helyzetű gyereket a kényszerpályáról, de a távlati cél ennél több – teszi hozzá. „Nemcsak az a cél, hogy néhány gyerek leérettségizzen vagy jó álláshoz jusson, mert az ilyenek elmennek a faluból és az országból is, hanem olyanokat kellene kinevelni, akik itt maradnak köztünk és példát mutatnak majd a többieknek."

A falu lakosságának egytizedét kitevő pátkai cigány közösség jó része mélyszegénységben él. A tanodában mindig van uzsonna, a felnőttek együtt esznek a gyerekekkel, ez is a kapcsolatteremtés része.

Felelet az imákra
Pátkán néhány évvel ezelőtt szűnt meg a helyi általános iskola a cigány-magyar együttélés konfliktusai miatt. A református lelkipásztor mindig is szeretett volna a helyi roma gyerekekkel foglalkozni. Bár már Székesfehérvárra járnak iskolába, hittancsoportot szervezett nekik, és a szétválasztott gyerekek betlehemest is előadtak együtt a templomban. A lelkész szeretett volna napközit létrehozni, hogy mentse, ami az iskola bezárásával elveszett.
„A gyerekek nem ide kötődnek, hanem Fehérvárra. Nem törődnek velük helyi szinten, és nincsenek együtt mint pátkaiak. Vidékiként ráadásul nem kapják meg ugyanazt a törődést a városban" – magyarázza Országh István. Napközire azonban csak tanintézmény pályázhat, a megoldást jelentő tanoda létrehozására pedig nem volt kilátás. „Imádkozni kezdtem, erre egyszer csak csörög a telefon. Iván volt a vonalban, megkérdezte, nem érdekelné-e a gyülekezetünket egy tanoda. Az egyesületük ugyanis beadna egy tanodapályázatot, mivel az övék lejár. A közösen beadott pályázat nyert, 2013 nyarán pedig elindult a tanoda."

Hozzáférési pont
„Nekem lelkipásztorként nagyon kevés lenne, ha csak cigánymissziós lehetőségként tekintenék a tanodára. Ennél többről van szó: a helyi gyerekek együtt lehetnek, ráadásul kartávolságon belül, így foglalkozhatunk velük. Láttuk, hogy kallódnak, de mivel nem volt iskola, nem volt kapcsolódási felület. Most van, emellett a tanodában olyan emberek várják őket, akik értenek hozzájuk, akiknek fontosak."

A béke szigete
A gyülekezet presbitériuma nagyot vitatkozott, amikor szóba került a tanoda lehetősége, végül egy emberként az ügy mellé állt – meséli a lelkész. „Számoltunk azzal, hogy megjelennek itt, a gyülekezetben cigányok, ami nagy botránykő lesz sokaknak. És azzal is, hogy esetleg eltűnnek dolgok vagy balhék lesznek. Ehhez képest semmi nem tűnt el, és nem hogy balhék nincsenek, de ha bejön ide az ember, úgy érzi, mintha a béke szigetére lépne. Ha bemennénk a kocsmába, tapintható lenne a feszültség, egymást szidják az emberek. Nekem az a gyülekezeti koncepcióm, hogy a templomot tegyük a béke szigetévé egy falun belül, és az majd elvégzi a maga misszióját."

Gyerekek szeglete
Életet hozott a templomba és környékére az is, hogy még a tanoda elindítása előtt helyi civilek játszótér építését kezdeményezték, amelynek a református gyülekezet adott helyet a templom tőszomszédságában. Szintén imameghallgatásról van szó – árulja el a lelkész. Felújítási munkálatok is elkezdődtek: kifejezetten a gyerekek számára építenek ki egy szegletet a templom karzatán, ami csak az övék lesz majd. „Ha egy gyerek a templom közelében nő fel, kötődni fog felnőttkorában is az épülethez. Gyermekkorban nem is kell nagy célkitűzéseket tenni, csak annyit, hogy jól érezzék magukat itt, a templomban. Így ha majd később látják, hogy van itt valami program, be mernek jönni. Nagyon sok felnőttön látom, hogy egyszerűen el vannak idegenedve a templomtól, nem ismerősök ott, félnek tőle. Ezek a gyerekek nem fognak" – állítja a lelkész.

Sajátjuknak tekinteni
A tervek szerint a pátkai református gyülekezet idővel nemcsak a helyszínt biztosítja majd a tanodának. A lelkész szerette volna, ha csökken a távolság a gyülekezet és a tanoda között. Kapóra jött ehhez a HEKS svájci protestáns segélyszervezet pályázata, amelynek közelmúltbeli elnyerésével nemcsak a tanoda fennmaradását biztosítják, de ösztönzést nyernek arra is, hogy egyre több gyülekezeti tag bekapcsolódjon az akörüli szolgálatokba. Ennek hatása az is, hogy a gyülekezet erején felül vállalja a tanoda anyagi támogatását és már programtervében is jelentős szerepet kap a roma és nem roma gyerekek közt végzett misszió. „Azt tekintenénk sikernek, ha a gyülekezet és a falu sajátjának tekintené az idejáró cigánygyerekeket is, hogy később is támogassák a hosszú távú együttélést segítő programot" – számolt be Országh István.

Újraindult az oktatás is
De ennél is nagyobbat álmodnak a pátkai reformátusok. Távlati céljuk a helyi iskola újbóli megnyitása. „Már a második osztályt indítottuk el idén, kis létszámmal, ami önmagában is csoda, mert tíz gyerekkel sem veszteséges az iskola működtetése." A Lovasberényi Református Egyházközség általános iskolájának két kihelyezett osztályában helyi református tanítónők foglalkoznak a gyerekekkel. „Több helyről kaptunk támogatást, hogy a régi iskolaépületet felújítsuk, hamarosan el is készülnek a korszerű tantermek. Reményeink szerint egyszer majd a falu integrált iskolája működhet bennük" – fogalmazott a lelkész.

A másik is ott van
A gyülekezet családi napközit is működtet roma családok részére, szakköröket, kiscsoportos fejlesztő foglalkozásokat tartanak nekik. „A tervünk az, hogy idővel az iskola, a tanoda és a családi napközi komplex rendszerré álljon össze. Ma még az a reflex él a felnőttekben, hogy azért nem mennek el valahová, mert a másik is ott van. A gyerekek ebben a közegben megtanulhatnák, hogy senkire ne mondjanak nemet."

Riport: Jakus Ágnes
Képek: Füle Tamás

Kapcsolódó cikkünk: Csillagos ötös

A Pátka bárányai tanodaprogramot 2013 júliusától 2015 február végéig a Támop 3.3.9.A-12/2-2012-0039-es program finanszírozta. A tanodában hátrányos helyzetű roma és nem roma fiatalok kapnak személyes és közösségi fejlesztést. 2015 márciusától a HEKS svájci protestáns segélyszervezet támogatásával, annak magyarországi kiemelt projektjeként működik tovább a Pályázat cigánygyerekek és fiatalok társadalmi beilleszkedését, felzárkózását és készségfejlesztését szolgáló projektekre elnevezésű forrásból.