A kétszáznegyven éves parókia felújítása közben az ajtófélfa mélyedésében bukkantak a kapszulára Tiszaszentimrén - számolt be a Parókia portálnak Fodor Gusztáv és felesége Fodor-Csipes Anikó. A részletekről elsöprő lelkesedéssel mesélt Fodor Gusztáv, hiszen mint mondta: úgy érezték, a múlt üzent nekik, ami egy gyökerét vesztett régióban hatalmas érték.
„A közelmúltban új parókiára költöztünk a családdal, és megkezdődött az ódon, tornácos parókia felújítása. Tegnapelőtt reggel az egyik építkezésen dolgozó munkás lélekszakadva rohant hozzánk, hogy találtak egy dobozt az ajtócserénél. Átadta a feleségemnek a csomagot, és izgalommal bontottuk ki. Az acéldobozban egészséges, jó állapotú pecsétes levelet találtunk. Rövidesen kiderült, hogy ez nem csupán egy üzenet, hanem négy különböző korszakból származó levél három különböző lelkipásztortól."

A legrégebbi dokumentum 1784-ben keletkezett, Tóth Ferenc református lelkipásztor szolgálatának idején, és a parókia építésének részleteit foglalja össze. A második és a harmadik levél az 1817-ben és az 1830-ban végzett felújítás és javítások leírása, amelyeket Szondy István lelkész jegyzett le. A „legfiatalabb" levél szerzője Csíkos Sándor lelkipásztor szintén a parókia körüli munkálatokról számol be. Az időkapszula története valószínűleg úgy alakult, hogy az ezerhétszázas években helyezte el benne üzenetét Tóth Ferenc, amit később Szondy István megtalált, kiegészítette még két levéllel, majd Csíkos Sándor fedezte fel a kapszulát, és egyberendezte az iratokat a sajátjával 1854-ben.

„Számomra ez az utolsó levél a legkedvesebb, mert árad belőle az igényesség, a mély bibliaismeret, és a gyülekezet feltétel nélküli szeretete. Csíkos Sándor húsz évet szolgált a faluban. A dokumentumban csodálatosan bibliai igékbe csomagolja örömét, hogy elkészült a parókia felújítása. Az érzést a jeruzsálemi templom megépítéséhez hasonlítja, amikor sírva örvendeztek az emberek. Nagyon érdekes az is, hogy megemlíti: a felújítás közben (1854) a Krímben háború zajlik." (Krími háború 1853-1855)

Fodor Gusztáv szerint a régi dokumentumok azért is különösen fontosak, mert a szolnoki régió elvesztette gyökereit az ötvenes években.
„1950-53 között itt működött a hortobágyi gulágrendszer alaptábora, ez is jelzi, milyen erős szálak kötődnek a kommunista ideológiához. Nem hiába régen Kismoszkvának hívták ezt a területet. Felségemmel itt a Tisza-tó szomszédságában azon dolgozunk, hogy megmutassuk, megismertessük az emberekkel gyülekezetünk régmúltját. A héten kezdtünk hozzá egy 1774-ből származó latin nyelvű emléktábla restaurálásába. Ez a dátum a tiszaszentimrei templom építésének az ideje.

Két éve megnyitottunk egy egyházi pecsétes téglamúzeumot a templomtoronyban, tavaly pedig gyülekezettörténeti kiállítást rendeztünk. A mostani csomag Isten mosolya, az ajándék, amit ezzel az időkapszulával kaptunk az Úrtól, ennek a múltba nézésnek a megkoronázása. Az üzenet megerősít minket abban, hogy a jövő gyülekezetét kizárólag a múlt biztos alapjaira építhetjük."

A tiszaszentimrei gyülekezet nagyon megörült a múltból érkezett váratlan ajándéknak. Az úrasztalán elhelyezett leveleket mindenki látni akarta. Voltak olyanok is, akik nem érték be a nézegetéssel, megérintették a régi papírt, vagy megpróbáltak belőle felolvasni.
„Nagy meglepetéssel tapasztalták az itteniek, hogy a több százéves dokumentumok még ma is élő családok neveit rejtik. Ekkor érezték meg igazán, hogy ez róluk szól, ez az ő múltjuk."

A levelek a falu legősibb írott anyagai, amelyek most kézzelfogható közelségbe kerültek. A helyiek azt tervezik, hogy ők is folytatják az őseik által megkezdett hagyományt, és üzennek majd az utókornak. 

Fekete Zsuzsa
Fotó: tiszaszentimrei gyülekezet