– Sohasem gondoltam volna, hogy ekkora „karriert" fut be a filmklub, 2001 óta eddig összesen 180 filmet néztünk meg – árulta el portálunk érdeklődésére Fűtő Róbert, magyar származású presbiteriánus lelkipásztor.
– Az egész véletlenül kezdődött, amikor Nagyvárad téri református gyülekezetbe jártunk, akkor az ifisek kérdezték, hogy nem nézünk-e meg közösen egy filmet, és aztán beszélgethetnénk róla. Nem voltam nagy filmrajongó, szívesen néztem filmeket, de az átlagosnál nem többet. Ezen az első alkalmon a Good Will Hunting című filmet néztük meg és utána nagyon jó beszélgetés alakult ki. A következő alkalomra már meghívtunk egy másik ifjúsági csoportot is a Kelenföldi Evangéliumi Gyülekezetből. Így hirtelen már hatvanan lettünk, és megint nagyon jót beszélgettünk. Akkor jött az ötlet, hogy ezt rendszeresen is meg lehetne szervezni – meséli a budapesti Keresztyén Filmklub vezetője.

Keresztyén szemmel
Bár egyre több keresztyén film készül, a budapesti filmklubban elsősorban világi rendezők alkotásait vetítik és elemzik. A filmek üzenetéről először kiscsoportokban, majd közösen beszélget a 150-200 résztvevő. Az alkalmakat minden hónap utolsó szombatján tartják a Kelenföldi Montázs Központban.
– A cél az, hogy megtanítsuk a keresztyéneket arra, hogyan tudják értelmezni a filmeket, mire kell figyelni egy alkotásnál. Tehát ha van valamilyen világnézetünk, akkor tudjuk azon keresztül értelmezni a világot. Az, ahogyan a filmeket nézzük, hasonlít ahhoz, ahogyan a Bibliát olvassuk. A mai posztmodern ember nagyon szubjektíven gondolkodik, azt tartja fontosnak, ami neki tetszik, amit ő kapott a filmtől, és sokszor ugyanígy olvassa a Bibliát is. Meg kell tanítani az embereket, hogy azt a mondanivalót keressék és kövessék, amit a könyv szerzője, például Pál apostol akart mondani a leveleiben. Ugyanígy van a filmeknél is. Tehát a filmnézés után minden csoportbeszélgetés hasonlóképpen történik. Próbáljuk felépíteni a film cselekményét, követni, hogy mi történt a főszereplővel, volt-e fordulópont, változott-e a főszereplő.

Eposz és dráma
Fűtő Róbert szerint egy keresztyén filmklub célja végső soron az, hogy a filmek kapcsán a Biblia központi üzenetéről, Jézus Krisztusról és az ő kereszthalálának okáról, céljáról essen szó. Ezért a budapesti filmklub vezetője két típusú filmet tart érdemesnek a vetítésre, mert ezekről alakulhat ki valóságos párbeszéd a kiscsoportokban.
– Egy film elemzésekor a főszereplőt kell követni, mert a rendező az üzenetét a főszereplőn keresztül mondja el. Ha a főszereplő saját maga adja a központi probléma megoldását, akkor ez a film eposz. A főszereplő hős, akkor egyféle Krisztus-figura, mert az ő élete valamilyen szinten az igazi Krisztusra mutat. A másik esetben a főszereplő nem saját maga hozza a megváltást, hanem neki van szüksége megváltásra, mert valamilyen nehéz helyzetben van. Az ilyen film dráma, és akkor azt lehet követni, hogy milyen volt a főszereplő a film elején, mivel küzdött, milyen nehézségei, milyen vágyai, milyen konfliktusai voltak. Ezekben a filmekben van egy fő feszültség, egy krízis, és az a kulcskérdés, hogy a főszereplő változott-e, tanult-e valamit. Amit ő a krízishelyzetből megtanult, az az üzenete a filmnek. Ha nem tanult abból a helyzetből, hanem továbbra is makacsul ragaszkodik az eredeti vágyaihoz – nagyon sok ilyen európai film van –, akkor ez inkább rossz példa, és a film arról szól, hogy te ne legyél olyan mint ő. A filmek üzenete sokszor nagyon fontos igazságot tartalmaz, csak nem bibliait, mert nem keresztyén filmeket nézünk, és mi tesszük hozzá az evangéliumot és azt, hogy mi, keresztyének mit gondolunk erről az üzenetről.

Ütközések
Fűtő Róbert példaként egy különleges filmet említ, amelyben nem egy, hanem kilenc főszereplő élethelyzetét követhetjük nyomon.
– Az Ütközések gyönyörű szép film, amit egy világi rendező rendezett. Nagyon gyors jelenetváltások vannak a filmben, először egy házaspár életét láthatjuk, utána például két fekete barátról van szó. A lényeg – és ettől zseniális a film –, hogy minden főszereplő ugyanazon a krízisen megy át, ugyanazt a leckét tanulja majd meg. Nagyon jó látni, hogy a rendező hogyan állítja össze ezeket a sztorikat, és hogyan jön ki egy fő üzenet belőle. A film létező társadalmi problémát dolgoz fel, hogy az emberek elhidegültek egymástól, nem élnek kapcsolatokban, pedig vágynának a kapcsolatokra. Kiderül, hogy főszereplők másokat akarnak hibáztatni, de mindegyiküknek át kellett esni azon a krízisen, hogy tulajdonképpen ő is része a problémának. Minden szereplőnek először egy önigazult, büszke hozzáállása van a világhoz, és másokat hibáztatnak, saját magukat pedig áldozatnak tartják. De mindegyikük átesik egy nagy drámai eseményen, és rájönnek, hogy ők is bűnös emberek. Például amikor Sandra Bullock rájön, hogy ő mennyire önző, és a saját önzése és büszkesége miatt magányos, csak akkor tud másokat szeretni és többé nem ítélkezni felettük. Nagyon szép film, és mi, keresztyének egyetértünk a film üzenetével, hogy amíg nem jössz rá, hogy bűnös ember vagy és szükséged van egy megváltóra, aki megbocsátott neked, addig te sem tudsz másoknak igazán megbocsátani, irgalmasnak lenni és nem ítélkezni mások felett. Mi ezt a keresztyén értelmezést tesszük hozzá.

Az egyedüli megoldás
– Meg vagyok győződve arról, hogy a világi producerek, rendezők általában egy társadalmi problémáról akarnak valamit elmondani a filmjeikkel. De sokszor mi, keresztyének jobban átlátjuk a valóságot például Woody Allennél. Mert míg ő csak kapiskálja, hogy van itt valami feszültség, és ezt szeretné feldolgozni a filmjében, mi, keresztyének ismerjük a problémát, és tudjuk, hogy a megoldás csak Jézus Krisztusban van – vélekedik a keresztyén filmklub vezetője.

Híd másokhoz
A filmklub a filmek keresztyén értelmezésén túl a közösségről szól, árulta el Fűtő Róbert.
– Sokáig azzal a céllal szerveztük a filmklubot, hogy keresztyének tudjanak összejönni és barátkozni, ismerkedni más keresztyénekkel. De most már egyre többet mondom, hogy a filmklub tagjai hozzák el magukkal nem keresztyén ismerőseiket is, hiszen ez jó lehetőség az evangélium hirdetésére – mondja a lelkipásztor, aki személyesen is átélte, hogyan lehet egy beszélgetésben eljutni egy film történetétől a Biblia üzenetéig.
– Egyszer, amikor repülőgépen utaztam, egy család ült mellettem. Lehetett látni, hogy nagyon gazdagok. Ahogy beszélgettünk, érezhető volt, hogy az apuka abszolút nem nyitott a keresztyénségre. Miután mondtam neki, hogy lelkipásztor vagyok, semmi érdeklődést nem mutatott a munkám iránt. Azután elkezdtünk filmekről beszélgetni. Erre viszont már felcsillant a szeme, nyilvánvaló volt, hogy igazi filmrajongó. Mondtam neki, hogy van egy filmklubunk, ez már kezdte érdekelni és kérdezte, milyen filmeket nézünk. Elkezdtünk beszélgetni A jövő kezdete című filmről. Kiderült, hogy ez az egyik kedvenc filme. Ez a film arról szól, hogy hogyan lehet megváltoztatni a világot. Egy kisfiúnak az az ötlete támad, hogy ha valaki jót cselekszik veled, akkor ne visszafizesd, hanem „fizesd" tovább, tegyél jót valaki mással. Gyönyörű szép történet, és itt ugye a főszereplő hozza a megoldást, és ebben az értelemben ő Krisztus-figura, amelyik az igazi Messiásra mutat. 

– Tehát ahogy erről a filmről beszélgettünk, felépítettem a sztorit ennek a férfinak, és mondtam, hogy nekem nagyon tetszett a film, csak érdekesnek találom, hogy ez a film úgy adja elő ezt az ötletet, mint a kisfiú saját gondolatát. Pedig ez nem eredeti ötlet, hanem maga a keresztyénség. Hiszen a keresztyénség erről szól: Isten olyan dolgot tett velem Jézus Krisztuson keresztül, amit én nem is tudok visszafizetni Neki, de Isten ezt nem is várja el, hanem annyit kér tőlem, hogy adjam tovább az Ő szeretetét másoknak. Ez a film humanista, amelyben az az emberi gondolat jelenik meg, mely szerint mi naiv módon azt gondoljuk, hogy meg tudjuk változtatni a világot. De ha hozzátesszük a történethez az evangéliumot, akkor ez maga a keresztyénség, és többé már nem naivitás, hanem az Istennek az a terve, ahogyan Ő meg akarja változtatni a világot. Végül is ilyen egyszerűen el tudtam mondani az evangélium lényegét ennek a teljesen szekularizált férfinak, és így már nagyon nyitott volt. Szerintem ezért van kulcsszerepe ezeknek az alkotásoknak, hiszen a filmeknek van az egyik legnagyobb hatása az egész társadalomra. Nekünk, keresztyéneknek nem szabad struccpolitikát folytatnunk, hanem ügyesnek kell lennünk és használnunk kell ezeket a filmeket, amelyek hidak lehetnek a másik emberhez.

Kétirányú autópálya
Bár a budapesti keresztyén filmklub immár tizenhárom éve jól működik, Fűtő Róbert óvatosságra int mindenkit, aki hasonló filmklubot szeretne indítani saját gyülekezetében.
– Azt szoktam mondani, hogy a filmklub olyan, mint egy kétirányú autópálya. Az általános kegyelem, hogy Isten kijelent igazságokat filmeken keresztül, és egy világi dolgot használunk arra, hogy elérjük az embereket a világban. De az én legnagyobb félelmem az, hogy valaki eljön a mi filmklubunkba, és megtetszik neki, ezért elkezd hasonló filmvetítéseket szervezni, csak akkor nem úgy beszélgetnek a filmről, hogy végül az evangéliumról legyen szó, hanem mindenki csak elmondja a véleményét. Számomra ez szörnyűség lenne, mert nálunk minden egyes filmklubon kijön az evangélium, tehát Krisztusról beszélünk. Ezért ha valaki keresztyén filmklubot szeretne szervezni, annak nagyon komolyan kell vennie a filmek értelmezését, mert ahogyan mi próbáljuk elérni a világot a filmklubbal, ugyanúgy a világ is bejöhet az egyházba és elvilágiasodhatnak a keresztyének. Ezt úgy értem, hogy egy filmklubban ahelyett, hogy megpróbálják keresztyénként értelmezi a filmet, birkózni ezekkel a gondolatokkal, a film üzenetét az evangéliumon keresztül értelmezni, valahogy ellazulnak a fiatalok és azt gondolják, hogy a keresztyénség csak abból áll, hogy nézünk filmeket és jól érezzük magunkat.

A mi bizonyságtételünk
Fűtő Róbert szerint a megkapó történetük miatt olyan népszerűek a filmek a mai társadalomban.
– Az emberek úgy vannak teremtve, hogy szomjaznak a jó sztorikra. Azért létezik kétféle film – a dráma és az eposz –, mert a világban is kétféle sztori van. A Biblia eposz, hiszen az egész Krisztusról szól, arról, hogy jönni fog a „hős", a Megváltó. De van egy másik sztori, a dráma, ami a te sztorid és az én sztorim, a mi bizonyságtételünk, hogy mi hogyan találkoztunk ezzel a Megváltóval.

Dobó Márta