A hagyományos újévi lelkésztalálkozóra mintegy kétszáz dunamelléki lelkipásztor látogatott el hétfőn az egyházkerület budapesti, Ráday utcai székházába.

Letenni a koloncokat
A múlt év végi egyházi választásokról szólt elsőként Bogárdi Szabó István. A harmadik püspöki ciklusát kezdő egyházvezető megköszönte a választók bizalmát, valamint köszönetet mondott a választási bizottságoknak, a jelölteknek és presbitériumoknak.
„Remélem, hogy a felhatalmazás, amit a mostani választáson kaptunk, azoknak a programoknak, terveknek szólnak, amelyek mindig nyilvánosak, megvitathatóak, módosíthatóak voltak és az egyházkerületünk előmenetelét hivatottak segíteni. Négy egyházmegye élén új esperes, és több helyen új főgondok kezdi meg szolgálatát, valamint számos új zsinati és egyházkerületi közgyűlési tagot is választottunk. A politikában azt szokták mondani, hogy száz nap türelmi időt kérnek, de ti egy napot se adjatok magatoknak, nyilvánvaló, hogy mi a teendő" - fogalmazott a püspök. Hozzátette: „Nem volt könnyű az elmúlt néhány esztendő, volt olyan egyházmegye, ahol esperes nélkül zárult a hatéves ciklus, és akadtak testületek, amelyek csak formálisan működtek. Ezeket az ügyeket be kell fejezni, le kell tenni a koloncokat, hogy szabadabban mehessünk tovább."

Pozitív kampány
A püspök kitért arra is, hogy az egyházkerületi választások többsége rendben zajlott, a jelöltek tisztességesen viszonyultak egymáshoz és pozitív kampány folytattak. Két egyházmegyében még nem zárultak le teljesen a választások peres kérdések miatt, ezeken a helyeken pótválasztásokat kell tartani. Bogárdi Szabó István szerint téved, aki azt gondolja, hogy kegyességi csoportok küzdelme volt a választás.
„Az egyház javának szolgálata, egy testületi ülés levezetése nem kegyességi kérdés, ez a későbbiekben nyilvánvalóvá válik mindenki számára" - tette hozzá.

Támogatás
A püspök köszönetet mondott a dunamelléki gyülekezeteknek és lelkipásztoraiknak - külön kiemelve Takaró András esperes munkáját -, hogy segítségére siettek a bajba jutott kárpátaljai magyaroknak. (A háborús fenyegetettség mellett a kárpátaljai reformátusok egyik legnagyobb gondja, hogy bizonytalanságba került a gázellátás, ezért alternatív fűtési lehetőséget kell kiépíteniük. A dunamelléki egyházkerület több mint tízmillió forintot gyűjtött erre a célra - a szerk.)

Hajszálér
Az egyházvezető felhívta a figyelmet egymás támogatására is.
„A szórványgyülekezetekre, kis közösségekre azt szokták mondani, hogy elfekvő, mintha valami református hospice lenne, ahol kitartunk a haldokló mellett. A szórvány nem elfekvő, hanem hajszálér, és ha lemondunk róla, akkor elindulunk az önmegszüntetés útján. A peremre szorult kis gyülekezetek nem tudják magukat fenntartani. Régóta próbálunk méltányos, igazságos elosztási rendet alkotni, de fontos, hogy ez az ügy ne csak az egyházmegyék és testületek gondja-baja legyen, hanem mindannyiunk szolidáris kérdése. A nagyobb gyülekezetek megtehetik, hogy segítik a kisebbeket." A püspök arra kérte a jelenlévő lelkipásztorokat, keressenek Magyarországon belül testvérgyülekezeteket, hogy együtt legyenek, imádkozzanak és szükség esetén anyagi támogatást is adhassanak. „Mindig lesznek szegények, nem kell ezért a világ végére elmenni" - tette hozzá. Az új gyülekezetek szervezéséről szólva úgy fogalmazott, hogy a migráció keletről nyugatra tart, ezért elemi feladat az ideköltöző reformátusok gyülekezetbe szervezése, ami szintén anyagi áldozatokat és méltányosságot igényel.

Hitoktató kerestetik
A hitoktatással összefüggésben markáns álláspontot fogalmazott meg. Bogárdi Szabó István úgy vélte, hogy a lelkipásztorok nem tudják önmagukban megoldani az iskolai hitoktatás kérdését, mert ez a lelkészi szolgálat kárára mehet. Véleménye szerint az iskolai órarend nem egyeztethető össze a lelkész időbeosztásával, ezért a hitoktatói munkába pedagógus képesítésű szakembereket kell bevonni. Megemlítette, hogy a nagykőrösi főiskolán eddig nagyjából nyolcszázan szereztek hitoktatói képesítést.
„Közülük csak néhányan vannak a gyülekezetekben. És hol vannak többiek? Mi, lelkészek jelentős mértékben hozzájárultunk ahhoz, hogy nem tudjuk, hol vannak ezek a hitoktatók."
A püspök arra is megkérte a lelkipásztorokat, hogy kutassák fel a gyülekezetekbe járó református pedagógusokat és biztassák őket, hogy képezzék ki magukat hitoktatónak.

Berendezkedni az önfenntartásra
Újévi beszédében a református egyház távlati kérdéseiről is szólt Bogárdi Szabó István.
„Mély meggyőződésem, hogy az állam és az egyház szétválasztása előbb-utóbb anyagilag is megtörténik és ez nem pártkérdés, hanem civilizációs trend. Mindegy, hogy melyik kormány tárgyal az egyházakkal, az állam csak az állami feladatellátást fogja finanszírozni."
Az egyházaknak járó adó-egyszázalékról úgy vélte, hogy azt az állam mindig úgy számolta, ahogy akarta, és ebből adódtak kellemetlenségei az egyháznak.
„A trendet jelzem: ezek a viták meg fognak szűnni. Letelt a kegyelmi idő, el kell felejteni, hogy valami jut. Azon kell gondolkodnunk, hogyan lehetne minél egyszerűbben, távlatosabban az önfenntartásra berendezkedni. Ez pont a reformátusoknak való eszmény, mert a református egyház mindig abból élt, amit összeadtak a tagjai. Meggyőződésem, hogy ezek a viszonyok előbb-utóbb újra bekövetkeznek. Ez nem túlélési stratégia, mert az egyház ilyet nem ismer, ebben csak gazdasági szervezetek, háztartások gondolkodhatnak, de az egyház nem. Keresztyén egyházi-gyülekezeti távlatokat kell megnyitni. Ha kerülgetjük, odázgatjuk a helyzetünkkel való őszinte szembenézést, sosem fogjuk megtalálni azokat az utakat, amelyeken réges-rég járni kellene. Ha nem nézünk szembe ezzel a helyzettel, legfeljebb az állam rosszul megfizetett és kelletlen alkalmazottai leszünk. Vannak az egyházunkban erre mutató jelek, (...) de ha azon az úton indulunk el, akkor máris államhivatalnokká tettük magunkat. De hol van akkor a szabadságunk? A hivatalnoknak úgy kell eljárnia, ahogy megmondják neki. Én másban gondolkodnék, és látok erőket, forrásokat, képességeket a református egyházban, gyülekezetekben, hogy elinduljunk az önálló az úton. Ez a szabadságunk útja."
A püspök szerint az egyházi jövőkép bizottság valós problémákat tárt fel és fogalmazott meg, azonban a megoldás nem lehet „projektpietizmus", vagyis egyetlen üdvözítő módszer kikiáltása. „Üdvözítő módszer nincs, Üdvözítő van" - zárta gondolatait.

Megemlékezés
Az újévi lelkészértekezleten megemlékeztek a szombaton elhunyt dr. Nagy Istvánról. A Károli Gáspár Református Egyetem homiletika professzora, a nagykőrösi főiskola egykori igazgatója hosszú betegség után tért vissza Teremtőjéhez. Bogárdi Szabó István püspök úgy fogalmazott: „Nagy Istvánt önmagánál sokkal jobban érdekelte egyháza sorsa. Lelkipásztorként is tanító volt, aki mindig a Bibliát akarta tanítani."

Fekete Zsuzsa
Fotó: Füle Tamás