- Amit itt látunk, nem önmegvalósítási curriculum vitae, hanem a teremtés szépségében elmerülő szemlélet tükre, kontempláció.
Az itt feltáruló világ nem útvesztő vagy csapda, ahol a forma, az alak, a tér és a szín harmóniája csak játék és felszín volna, mint keserű pirulán a cukormáz. Amit Borsos Miklós megmutat, az ismerős. Így megértjük azt is, hogy a világ látására ismerőssel érdemes indulni, mert akkor érzékeink nem rettennek el az ismeretlentől sem - fogalmazott megnyitó beszédében Bogárdi Szabó István dunamelléki püspök.
Borsos Miklós (1906−1990) szobrász, éremművész, grafikus alkotásaiból nyílt kiállítás a budapesti Biblia Múzeumban „Hegedőszóban szép mesét jelentek” címmel március 13-án, csütörtökön. A kiállítás középpontjában a Kossuth-díjas művész kisplasztikái és grafikái állnak, köztük a nagyközönség számára eddig ismeretlen alkotások is, amelyek magánszemélyek lakásának falairól, polcairól kerültek elő.

Sosem késő
A közgyűjteményekből kölcsönkapott anyagok mellett a kiállítás nagymértékben támaszkodik Maros Éva Liszt Ferenc-díjas hárfaművész magángyűjteményére is.
- Tizenöt éves lehettem, amikor megismertem Borsos Miklóst. Megkérdezte, mihez akarok kezdeni az életemmel. Éppen azon aggódtam, hogy későn találtam meg az igazi hangszeremet, a hárfát. Egyszer csak hozott egy kis cetlit, amelyre felírta: „Szókratész kilencvenévesen, a börtönben fogott a hárfázáshoz”. Ez a feljegyzés itt, a kiállításon is látható. Ekkortól fogva belevetettem magam a gyakorlásba, a Borsos-házaspár pedig, akik szellemi gyermekükként tekintettek rám, végigkísérték a koncertjeimet - mondta a Parókia portál mikrofonja előtt Maros Éva.

Munka, vagyis játék
Gyakran játszottak is együtt, Borsos Miklós kiválóan hegedült, számos zenei tárgyú rajzot, szobrot és érmét alkotott, amelyek szintén megtekinthetők a kiállításon.
- Amikor szert tettem egy öreg hárfára, születésnapi ajándékként levittem Tihanyba, és a nyári szünetben Borsoséknál gyakoroltam Miklós nagy örömére. A délelőtt csak a munkával, illetve ahogy ő mondta, a játékkal telt. A nyitott ajtón keresztül odazengett a hárfa hangja a műteremig, ahol szintén munka, illetve játék folyt.

A téma az utcán hever
- Igazi reneszánsz ember volt Borsos Miklós. Nemcsak képzőművész, hanem író és filozófus is. Egyszer azt írta: az ember körbeutazza a világot, és amikor hazaérkezik, döbbenten veszi észre, hogy a legjobb témák ott hevernek a kapu előtt - fogalmazott Geiger György Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas trombitaművész, aki szintén játszott Borsos Miklósék tihanyi kertjében. Az első találkozásukat emlékezetből megörökítő tusrajzok egyike szintén megtekinthető a kiállításon.

Feliratok nélkül
Borsos Miklósnak számos köztéri alkotása ismert, ő alkotta többek között a Lánchíd közelében található nullás kilométerkövet.
A Biblia Múzeumban nyílt kiállításon a művész firenzei korszakának különleges festményei, valamint olyan személyes tárgyai kaptak helyet, mint a maga tervezte kottatartója és hegedűvonója. A tárlat anyagát bibliai témájú alkotások, levelek és kéziratok is gazdagítják.
- Feliratok és címek nélküli kiállítás ez, ahol minden egyes műtárgy Borsos Miklósról „jelent szép mesét”. Egy folyton alkotó, markáns személyiségről, aki ha leült, és az asztalon lecsöpögött a gyertya, akkor a puha viaszból is alkotott. Ennek az alkotni akarásnak a vágyát ismerhetjük meg itt - mondta érdeklődésünkre Timár Gabriella, a Biblia Múzeum vezetője.

Otthonos
- Az alkotások zsúfolt elhelyezésével azt szerettem volna elérni, hogy ha ide belépünk, úgy érezzük magunkat, mintha egy otthonba léptünk volna be - árulta el Horváth Gyula, a kiállítás társrendezője. A belsőépítész szerint azért is inspiráló Borsos Miklós életműve, mert nyugalomra intenek egyszerű vonalai.
- Miután megműtötték a szívét, nem készíthetett többé nagy szobrot, ekkor fordult a rajzolás felé. Biztosan nehéz lehetett ez számára, rajzai azonban egy-egy vonallal, a színek rezdülésével is sokat sejtetnek. Borsos Miklós finoman vezeti figyelmünket, így az egyszerű dolgokban is megláthatjuk a mélységet. Egy időben mindig izgultam, hogy egy-egy munkámban mindent el kell mondani, meg kell mutatni, mert nem biztos, hogy lesz rá még lehetőség. Borsos Miklós életműve épp az ellenkezőjéről tanít.

Áradó derű
Topolánszky Éva és férje szintén jó barátai voltak a Borsos-házaspárnak. Mint mondta, Borsos Miklós télen budapesti lakására, nyáron pedig tihanyi házába húzódott vissza. A budai villa kis lakásában nem volt hely a műteremnek, ezért az épület tetején található fűtetlen toronyban készítette el szobrait, nyáron pedig gyakran a tihanyi ház kertjében alkotott.
- Az Iparművészeti Főiskolán ismertem meg mint a főiskola körülrajongott tanárát, aki olyan légkört teremtett maga körül, ami szokatlan volt akkoriban, és ami színt vitt a szürke kommunizmus világába. Gyönyörű, idilli életfelfogást sugárzott. Karácsonyra, születésnapra mindig saját maga készítette ajándékkal lepett meg. Én is gyakran kötöttem neki kalapot, két méter hosszú sálat. Nagyon szeretett divatosan, modernül öltözni. Életvidám ember volt, akiből áradt a derű. Ez meglátszik az alkotásain is. Ha egy szóval lehetne jellemezni a művészetét, akkor az a szó a szépség.

A Borsos Miklós-kiállítás ingyenesen megtekinthető a Biblia Múzeumban (1092 Budapest, Ráday utca 28.) 2014. június 27-ig, hétfőtől péntekig 10 és 19 óra között.

Szöveg: Jakus Ágnes

Képek: Füle Tamás

Videó: Dobó Márta, Jakus Ágnes