Szabadon
Valóban forradalmi idők voltak – erősíti meg Demeterné Harmathy Zsófia, aki kezdetektől, 1989-től járt a budapesti egyetemi gyülekezetbe.

„Azelőtt a mi életünkben nem volt ilyen alulról jövő kezdeményezés. Összetartott minket, hogy itt mindent együtt csináltunk, senki nem tolta alánk a széket, nem tettek meg helyettünk semmit, egymásra voltunk utalva. Lelkesek voltunk, éreztük, hogy valami újat csinálunk, hogy ez valódi misszió, és ez a tudat motivált. Új dolog volt számunkra, hogy végre szabadon hirdethettük az evangéliumot, amit korábban sokan vagy titokban tettek, vagy sehogy. Megannyi barátság és házasság szövődött itt. Az egyetemi gyülekezetben töltött idő meghatározóvá vált az egész életemben. Talán a szabadság miatt volt ennyire értékes, nem mások mondták meg, hogy mit tehetünk, hanem mi magunk. Tíz éven át szerveztem, szolgáltam és élveztem minden pillanatát."

Életre szóló muníció
1989 csodálatos, meghatározó esztendeje az egész nemzetnek és az én életemnek is – mondja Kovách Tamás, az egyetemi gyülekezet első lelkipásztora. A negyvenes évei végén járó református lelkész ma is hálás azért, hogy teológus hallgatóként közelről láthatta az országban végbemenő változásokat.

„Megéreztük, hogy lehet valamit tenni. Csodálatos élmény volt megtapasztalni, hogy igyekezetünket megáldja az Isten, és '89 őszén ismét elindulhattak az egyetemi istentiszteletek. Nagy példaképeink voltak a világháború előtti és utáni időszak fiataljai, az volt a szándékunk, hogy újraélesszük a hagyományt. A nagy egymásra találás időszaka is volt ez, hiszen a református ifjúság nem találkozhatott ilyen létszámban, mint itt. Éreztük, hogy benne vagyunk a történelem sodrásában. Az akkori fiatalok sem voltak mások, mint most. Ma is ugyanúgy látok kockás inges, nagykabátba bújt diákokat, mint akkor. Persze sokat változott a világ. A mai fiatalok sokkal professzionálisabbak, mint mi voltunk. Mi a lelkesedésünkkel pótoltuk a maiak profizmusát. Talán nagy szavakat használok, mégis azt gondolom, hogy az az életre szóló muníció, amit itt gyűjtöttünk, ma is velünk van. Egyházunk életben döntő jelentőségű, hogy huszonöt éve az egyetemi gyülekeetben formálódtunk, ide tartoztunk."

Eufórikus állapot
A lelkipásztor gondolatait Ónodi Szabó Sándor tanár is megerősíti, majd azt mondja, hogy ma is pontosan emlékszik a kezdetekre, és már mesél is.
„Előttem van, ahogy annak idején négy lelkész – Vályi Nagy Ervin, Szűcs Ferenc, Szél János és Bogárdi Szabó István – összeültek és spontán megbeszélték, hogy jó lenne folytatni az atyák hagyományait és újjáéleszteni az egyetemi gyülekezetet. Szóltak nekünk, civileknek is. Ami a legjobban megmaradt bennem, az az eufórikus állapot, a lelkesedés. Akkoriban a kertészeti egyetemen dolgoztam, amit vörös egyetemnek is hívtak. Furcsa érzés volt hívogatni, megszólítani a kollégákat, mert sosem tudtam, hová megy majd a jelentés rólam. De egy kertész ember biztonságban érezhette magát, hiszen kapálni mindig kell... A fiatalok számára sokat jelentett, hogy a nemcsak ők, hanem a tanáraik is kiálltak imádkozni a zsúfolásig megtelt Kálvin téri templomban. Az Úristen megtartó kegyelme, hogy huszonöt év után újra itt ülhetünk, ezekben a padokban. Nekünk, idősebbeknek ma már csak az a dolgunk, hogy imádkozzunk a folytatásért, az unokáinkért."

Hiányérzet
A huszonöt éves évfordulón Szűcs Ferenc hirdette az igét, csakúgy, mint negyedszázada. Az igehirdető és a textus is ugyanaz: „Hol van a te istened?". Amikor a professzort erről faggatom, azt válaszolja, hogy az Ige örökké ugyanaz, de a szituáció már egészen más, mint huszonöt éve.
„Már a rendszerváltozás előtti időszakban is éreztük a változás szelét. Tele voltunk reménységgel, hogy valami új indulhat meg az ifjúsági misszióban. Az egyetemi gyülekezet motorjai a teológusok voltak, én pedig a felnőtt gazdája voltam az alkalmaknak" - emlékszik vissza Szűcs Ferenc, majd hozzáteszi, hogy szép emlékek mellett hiányérzete is van. „Az elmúlt hosszú időszak alatt nem alakultak ki értelmiségi (szakmai) csoportok, pedig lehetne közös témájuk akár a műszakiaknak, a pedagógusjelölteknek, az egészségügyi pályára készülőknek, hogy református keresztyénként milyen hozzáállást kellene mutatni a világban. Egyszer olvastam egy rossz magyarázatot arról, hogy a mai ifjúság nem igazán akar értelmiségi lenni. Folyamatosan próbálom megérteni, hogy mi lehet ennek az oka. Talán az egyetemi éveket arra szánják a diákok, hogy megmaradjanak felszabadult fiataloknak, és szeretnék prolongálni a serdülőkort. Pedig most lehetne csak igazán felkészülni az életre és jó szakmai, értelmiségi közösségeket kialakítani. Talán a 21. század kevésbé alkalmas arra, hogy a húszas éveik elején elköteleződjenek a fiatalok, sokáig keresők maradnak, nem tudnak biztos választ adni, hogy mivé szeretnének válni. A „Z generáció", internetbennszülött, más a kommunikáció eszköze, mint néhány évtizede, ez pedig nem feltétlenül kedvez a személyes találkozásoknak sem."

Jó helyen vagyok?
Speciális élethelyzet az egyetemista lét – magyarázza Győrffy Eszter egyetemi lelkész.

„A fiatalok vágynak Isten igéjére és megtartó közösségre. A kilencvenes években engem is ez mozgatott, amikor elkezdtem az egyetemi gyülekezetbe járni. A kétezres évek elejétől már van saját épületünk, rendezettek a viszonyok. A gyülekezet folyamatosan változik, cserélődik. Az ezredfordulótól kezdve baráti közösségként jellemezném a gyülekezetet abban az értelemben, hogy fontosak a közös igemegtapasztalások, a programok, az együttlétek, de 2000-re már elkényelmesedtünk, nem járt át minket az a szabadság, mint az elődeinket, hogy nekünk ezt szabad csinálni. 2010-től az új egyetemi rendszer miatt (is) tovább változott a fiatalok igénye. Napjainkban sokkal inkább az istenismeretre, az önismeretre helyeződik a hangsúly. A fiataloknak az a kérdésük, hogy jó helyen vannak-e a világban, vagy éppen magányosak és segítségért kiáltanak. Sokszínű fiatalság jár ide. Van egy réteg, amelyik folyamatosan ötletel, aktív, és vannak hűséges fogyasztók, akik nem tesznek hozzá semmi látványosat a közösséghez, de igénylik az igei alkalmakat, a bibliatanulmányozást, az imaközösségeket. Olyan fiatalok is akadnak, akik inkább csak az építő kritikájukat osztják meg velünk. Arról álmodom, hogy az egyetemi gyülekezet hálóvá alakuljon Budapesten, és épüljenek ki az egyetemekhez közeli központok, ahol istentiszteleteket és kiscsoportos foglalkozásokat tarthatunk."


Győrffy Eszter szerint Budapesten legalább huszonöt egyetemi gyülekezetnek kellene lennie, most Kárpát-medence szerte 17 ilyen közösségről tudunk.

Fekete Zsuzsa
Fotó: Bölcsföldi András, Fekete Zsuzsa 
Leadkép: Füle Tamás 

A Budapesti Református Egyetemi és Főiskolai gyülekezet szerdánként este hét órától várja a diákokat a XI. kerület, Magyar tudósok körútja 3. szám alatt. Bővebb információt a gyülekezet honlapján olvashatnak.