Izgalmas tábor
Élménypedagógiai módszerekkel közvetítik a Biblia üzenetét a nagydorogi református hittantáborban. A templom szomszédságában lévő iskolai tornacsarnokban hatalmas hangzavarban, jókedvűen játszanak a gyerekek. Érkezésünkkor éppen egy bibliai történetet jelenítenek meg, de belefér az is, hogy közben odaszaladnak hozzánk, és lelkesen elmesélik élményeiket. A nyolcéves Jáger Attila nagyon élvezi a játékokat, nekem arról beszél, hogy mennyire szeret agyagozni.
- Készítettem agyagból Noé bárkáját és anyának egy gyertyatartót - meséli a kisfiú. - Izgalmas a tábor, naponta sportolunk, vannak akadálypályák, reggel és délután pedig elmegyünk a templomba. Mindenki kedves és aranyos, ráadásul itt vannak a barátaim és osztálytársaim is. Szeretek itt lenni - fűzi hozzá Attila.

Istenről szól
A tizenegy éves Schmidt Szandra azt mondja, nem véletlen, hogy hittantáborba jött, a kedvenc iskolai tantárgya is a hittan.
- A táborban nagyon jó foglalkozások vannak, tegnap íjászkodni voltunk, agyagoztunk. Új bibliai történeteket és énekeket tanulunk, a templomban pedig játszhatunk is - sorolja élményeit Szandra. Azt is hozzáteszi, hogy egy átlagos napközis tábornál azért jobb a hittanos, mert ez Istenről szól.
- Arról szól, hogy Isten mennyire szeret minket és törődik velünk. Itt Isten felé irányítanak, elmondják, hogy szeret és meggyógyít minket.
A kislány elárulja azt is, hogyha bal lábbal kel fel, vagy fél a rossz jegyektől, Istenhez imádkozik, hogy segítsen neki.
- Ha imádkozom, akkor jó dolgok történnek velem. Ha mégis rossz valami, elképzelhető, hogy Isten azért „büntet meg", mert valami bűnt követtem el, így formál, hogy jobb emberek legyünk.

Vita békésen
Lajtai Laura is azt hangsúlyozza, hogy azért szereti a hittantábort, mert közelebb kerülhet Istenhez. Úgy véli, Isten segítette abban is, hogy kitűnő legyen a bizonyítványa. Azt mondja, hogy a hittantábor azért is jó, mert békésen rendezik a vitás kérdéseket is.
- Mi nem közösítjük ki egymást. Ha vita van, akkor sem beszélünk csúnyán, hanem kedvesen szólunk egymáshoz - teszi hozzá Laura.

Minőség és élmény
Nincs turpisság, a nagydorogi református hittantáborban minőséget kapnak a gyerekek. Surányiné Réti Katalin lelkipásztor azt mondja, hogy mindig igyekeznek minőséget és élményt nyújtani.
- Ne gondolja azt senki, hogy ha még kicsik a gyerekek, akkor elég nekik valamit összedobni. A gyerekek megérzik, ha nem kapják meg a minőséget, még akkor is, ha a kritikájukat nem tudják pontosan szavakba önteni. A férjem, aki élménypedagógiai tréner, télen képzést tartott a munkatársainknak, ennek nyomán most igyekszünk tudatosan beépíteni a játékokat az egyházi foglalkozásokba.

Átérezni
A lelkipásztor szerint ma már kevés az, ha szárazan elmesél egy hosszú bibliai történetet. A gyerekek könnyebben befogadják a történeteket, ha saját élményt is szerezhetnek róla.
- A gyerekek Noé történetében eljátszhatják az állatokat, utánozhatják a hangjukat és színes kendőkkel jelenítik meg a vihart. A játékok célja, hogy a gyerekek átérezhessék, milyen lehetett Noénak meg nem értettnek lenni. A mai világban keresztyénként mi is kicsit különcnek számítunk. Gyakran megéljük, hogy ha nem úszunk az árral, akkor ez áldozatokkal járhat - magyarázza a lelkipásztor.

Belakják a templomot
Surányiné Réti Katalin szeretné, ha tudatosulna a gyerekekben, hogy templomba járni, Bibliát olvasni nem valami avítt, unalmas történetek befogadását jelenti, amihez nincs köze a mai embernek.
- Látom a felnőtteken is, hogy ha valakiben úgy rögzül az egyház képe, hogy ott elavult dolgokkal találkozik, akkor csak mélyül a szakadék közte és az egyház között. A mi templomunkban a gyerekek belakhatják a templomot, odamehetnek az úrasztalához, felmehetnek a szószékre, megismerkedhetnek az épülettel. Szeretettel fogadjuk a ránk bízott gyerekeket, az önkéntes óvónők, tanítónők, szülők és fiatalok is szeretetből jönnek segíteni.

Visszaadni
A lelkipásztor szavait megerősíti a tizenhét éves Stiener Norbert is, aki kicsi gyerekként maga is sok időt töltött a nagydorogi hittantáborban, most pedig önkéntes segítőként dolgozik. A tornacsarnokban barátságos öleléssel fogadja az egyik kisfiút, és már szaladnak is a többiekhez játszani. Norbi azt mondja, számára is meglepő volt, hogy milyen könnyen összebarátkozott a gyerekekkel.
- Először úgy gondoltam, hogy segítek majd pakolni, cipekedni, mert nincs férfi a segítők között, de aztán elkezdtem foglalkozni a gyerekekkel és hamar megszerettük egymást.
A mai gyerekek nem nagyon mások, mint tíz évvel ezelőtt - folytatja a fiú, majd hozzáteszi: talán annyiban mégis, hogy sokan egész nap „nyomják" a tabletet és játszanak a telefonjaikkal.
- Szerencsére ebben a táborban másképpen van. Folyamatosan foglalkoztatjuk a gyerekeket, úgyhogy nincs idejük gépezni.

Norbi elárulja azt is, hogy bár fárasztó a munka, nagyon szeretne visszaadni valamit abból a szeretetből, amit annak idején ő is megkapott a nagydorogi hittantáborban.

Fekete Zsuzsa
Fotó: Füle Tamás