Dicsérni és dicsőíteni

„Egy keresztyén legyen tetőtől talpig hallelluja” – vallja Augustinus. Évszázadokkal előtte ezt írta le Dávid király is zsoltáraiban, amikor felszólított mindenkit, hogy dicsérjék az Urat.

Dicsérjétek az Urat! – a 150. zsoltár első verse volt a novemberi Anna-kör témája a Soroksári Református Gyülekezetben.


Dicsérjétek az Urat!

Mit jelent dicsérni? Kit dicsérünk? – ezekkel a kérdésekkel indítottuk a kedd esti beszélgetést. Szülőként bizony sokszor megfeledkezünk a dicséret fontosságáról.  A kelleténél ritkábban hangzik el gyermekeinknek címezve: ügyes vagy, jól csináltad. Hétköznapi dicséretek, amik szebbé teszik gyermekink, munkatársaink, a másik ember életét, napját.

Dicsérjétek az Urat!

Dicsérni, áldani, magasztalni – mindenért, vagyis néha a semmiért. Amikor semmi különös nem történik az életünkben, amikor úgy gondoljuk, az Isten hallgat – pedig éppen meghallgat.

Dicsérni az Urat – hálát adni, megköszönni.

Ezeket a gondolatokat jártuk körbe néhány napja, s közben dicsértük az Urat. Hálát adtunk, mert megőrzött betegágyon, kórházban, munkahelyen.

Imádkoztunk egymásért, magunkért, hiszen ismerjük Jézus Krisztus ígéretét: „mert aki kér, mind kap” . (Máté evangéliuma 7. rész 8. vers)

kj