Valószínűleg ez a vágy mozgathatta Peter Webber filmrendezőt, aki 2003-ban egy Vermeer-kép születéséről forgatott filmet, olyan sikerrel, hogy elnyerte vele az Európai Filmdíjat, és három Oscar-díjra is jelölték alkotását. Az észak Mona Lisájának is nevezett „Leány gyöngy fülbevalóval" című Jan Vermeer van Delft-festmény valóban titokzatos. Az ismeretlenség homálya borította hosszú évszázadokon át, mivel Vermeert halála után szinte teljesen elfeledte a közönség, s csak a 19. század közepén fedezték fel újra. Titokzatos a kép azért is, mert bár a festő korában nagy divatja volt a portréfestészetnek, a mai napig nem tudjuk, hogy kit ábrázol a mű. A mű rejtelmességét azonban nem az adja, hogy éppen Grietnek vagy Chatarinának hívták-e a modellt, hanem az a titok, amely minden „Mona Lisa" sajátja.

Ennek a titoknak próbál utánajárni a Colin Firth és Scarlett Johansson főszereplésével forgatott film, amelynek látványvilága valóban olyan, mintha Vermeer-képek sorozata elevenedne meg.
A film hangulata, színei úgy láttatják velünk a holland arany évszázad Delftjét, a Vermeer-képekről jól ismert, rendszeresen visszaköszönő műteremsarkot, ahogyan maga a mester láthatta. A hangulat tökéletes, de a valóság sokkal drámaibb lehetett, mint azt Webber ábrázolja. Vermeer többféle szempontból skizoid állapotban volt, s nem azért, mert az „őrült művész" pozíciójában tetszelgett. A film jól ábrázolja, ahogy egyrészt szent áhítattal szemlélik a mestert: műtermébe családtagjai sem mernek belépni, a gyerekek még az udvaron sem hangoskodhatnak, amikor alkot; egy kép születése pedig legalább akkora ünnep, ha nem nagyobb, mint egy gyermek születése. Másrészt, ez a mester pontosan olyan kiszolgáltatott és megaláztatott, mint egy cseléd. Ha nem akarja, hogy éhen haljon a családja, szó nélkül tűrnie kell „menedzsere" arcátlan ügyködéseit, és ki kell szolgálnia a megrendelő minden óhaját.

Vermeer meghasonlását csak fokozhatta a korában súlyos lelkiismereti terhet jelentő vegyes házassága. A jól ismert holland vallási türelem alapjait éppen ezekben az évszázadokban rakták le, de a református Vermeer életében még nem lehetett könnyű döntés, hogy elvette egy gazdag római katolikus özvegyasszony lányát, Catharina Bolnest. A házasságot nagy vita előzte meg, mivel az anyós (talán nem minden alap nélkül) attól tartott, az anyagi gondokkal küszködő festőművész csupán érdekházasságot kíván kötni, hogy felesége vagyonát felélve nyugodtan alkothasson. Bár konkrét dokumentumok nem maradtak fönn, de valószínűsíthető, hogy Vermeer azzal nyerte el jövendőbeli anyósa bizalmát, hogy áttért a római katolikus hitre. Családjával beköltözött az anyós házába, amely Delft „pápista negyedében" állt. Ezek után a művészt anyósa menedzselte, így Vermeer megrendelői jobbára katolikus polgárok lettek, ezért képein is rendre felfedezhetőek a római katolikus ikonográfia szimbólumai. A mai napig fennmaradt „Hit allegóriája" című festményét például valószínűleg a delfti jezsuita misszió rendelhette meg, mivel azon kifejezetten jezsuita jelképek szerepelnek.

A filmben ábrázolt, szent áhítattal körülvett, nyugodt alkotó munkáról azonban a valóságban valószínűleg nem beszélhetünk. Az való igaz, hogy Vermeernek alig több mint három tucat festménye maradt fenn, s nem is születhetett jóval több. Évente két festményt készített, s valószínűleg nemcsak azért, mert lassan dolgozott, hanem mert el kellett tartania a családját, és ezt festésből megoldani akkoriban sem volt könnyű feladat. Hogy tizenegy gyermekéről gondoskodni tudjon, a festés mellett műkereskedelemmel is foglalkozott, így a család a francia-holland háborúk kitöréséig viszonylag jó módban élt. A háború alatt azonban úgy elszegényedtek, hogy a festőművész halála után Catharinának semmije sem maradt.

Ha mindezek tudatában nézzük a filmet, még markánsabban láthatjuk meg a „sztárolt" művész, Vermeer (Colin Firth) és a kis cselédlány (Scarlett Johansson) sorsának párhuzamait. Bár hitükről nem beszélhetnek, mindketten reformátusok, s a film kiválóan mutatja be a puritán, munkáját szolgálatnak tekintő protestáns életvezetés sajátosságait. S megmutatja azt is, hogy Vermeer hiába a „Mester", hiába ő a családfő, mégis nagyon távol áll tőle mindaz, ami a „pápista negyedben" történik. Bár kivonni nem tudja magát belőle, mégis ugyanolyan távolságtartással szemléli családja és ismerősei buja életvitelét, mint a kis cselédlány. De a filmből az is kiderül, hogy a festőművész ugyanúgy – ha nem jobban – eladta magát a világnak, mint a cselédlány: elhagyta hitét az anyagi biztonsága érdekében. A filmben ezzel szembesül a művész a mű megalkotása közben, s talán itt kell keresnünk a kép valódi titkát is.

Sokan próbálták már megfejteni a Mona Lisa titkát, s vannak olyan kutatók, akik azt állítják, hogy azért olyan titokzatos Mona Lisa mosolya, mert gyermeket vár.
Észak Mona Lisájának értelmezői gyakran tekintik allegorikus műnek a képet, amely túlmutat egy egyszerű portrén. A festményen nincsenek különös tárgyak, egy jelkép mégis jelen van, s az nem más, mint a különleges gyöngy, amely a leány fülében látható. Az igazgyöngy, amelyért érdemes eladni az embernek az egész vagyonát, olyan kincs, amelynek létezéséről tilos beszélni, mert mások is megkívánhatják, elvehetik (vö. Máté evangélium 13. rész, 45-46. vers). Az igazgyöngy Aphrodité, a görögök szépségistennőjének születése óta nemcsak a nőiesség, hanem a szüzesség, a tisztaság szimbóluma is. Ennek a tisztaságnak a szimbolikus elvesztéséről szól a film. S ezt a tisztaságot nemcsak Griet, a cselédlány veszítette el, hanem a festőművész is. Ha a Mona Lisa mosolya a várandós nők titkától válik sejtelmessé, akkor észak Mona Lisájának riadt tekintete a szüzesség elvesztésének pillanatát mutathatja meg. Az egyszerre fájdalmas és lemondó pillantást, ahogy a lány visszatekint a válla felett, mielőtt továbbindulna. Ám ez a pillantás mégis tele van bájjal, odaadással, és egyfajta őserővel is, amely lehetőséget teremt egy új élet kezdetére.

A korszak festészetének széles palettáját mutatja be a Szépművészeti Múzeum „Rembrandt és a holland arany évszázad festészete" című kiállítása, amely február 15-ig tekinthető meg. A látogatók több mint 100 festő csaknem 170 alkotásában gyönyörködhetnek, közöttük Jan Vermeer van Delft három művében is. A „Geográfus" Frankfurtból, az „Asztronómus" a Louvre-ból, „A katolikus hit allegóriája" pedig a New York-i Metropolitan Museumból érkezett hozzánk.

Miklya Luzsányi Mónika