Felfedezni az embert

Nemzetiségük, vallásuk, szubkultúrájuk és történetük is különböző, mégis elég volt néhány találkozás a mindannyiuk számára idegen, ám annál lenyűgözőbb magyar fővárosban, hogy valamit megértsenek a világ sokszínűségéből és egymásból. Az amerikai Calvin College diákjai meséltek a református menekültmisszióban szerzett tapasztalataikról.

Több mint egy évtizede, hogy Budapesten töltenek egy-egy szemesztert az amerikai Calvin College diákjai. Az elmúlt félévben tizenhatan vettek részt a programban, melynek különlegessége, hogy a hallgatók az egyetemi kurzusok teljesítése mellett idén kötelező önkéntes szolgálatot is nyújtanak a Skót Misszióban, a Református Missziói Központ Menekültmissziójában, emellett heti tízórás szolgálatot végeztek budapesti középiskolákban.

A hallgatókat mentoráló Jeffrey Bouman a Calvin College szociológus professzoraként elkötelezett koordinátora a közösségi önkéntes szolgálatnak. A „szolgálatban tanulni" elnevezésű önkéntes programban a hallgatók heti tíz órában támogatják civil, illetve egyházi szolgálati területek munkáját. A társadalmi igazságosság területén való aktív szerepvállalás a református egyetem egyik különlegessége. „A mi társadalmunk egyre kevésbé képes gyökeret ereszteni; egyre többen és többen élnek a világban vándorolva. A Kelet-Európában való utazgatás helyett hasznosabb, ha Budapesten maradnak a diákok, és bekapcsolódnak a város életébe, eseményeibe" - magyarázta a professzor. A program elindítására azoknak a barátainak a példája inspirálta, akik másfél évtizede kapcsolódtak be egy román falu közösségének életébe. „Magyarországi kísérletünk rendkívüli sikere elsősorban a magyarok kedvességének és vendégszeretetének köszönhető" - árulta el.

„Kelet-Európáról nem sokat lehet olvasni a tankönyvekben, és ez a hiány nagyon kíváncsivá tett" - osztotta meg velünk motivációját Ellie Hutchison. Az amerikai diák négy hónapot töltött Budapesten, önkéntes szolgálatát a Református Missziói Központ Menekültmissziójában végezte. „Szerettem volna saját szememmel látni, hogy a kommunizmus és a régió történelme hogyan befolyásolta az itteni életet, fejlődést és a társadalmi problémákat. Az a kérdés is foglalkoztatott, miért mennek Magyarországról olyan sokan Nyugatra."

A fiatal lány a jövőben is szeretne menekültekkel dolgozni. Mint mondja, az önkéntesség volt Budapesten töltött szemesztere legjobb része. „Lehetőséget kaptam rá, hogy a turistáskodáson, városnézésen túl mélyebben is megismerjem a várost és az itt lakókat a szolgálaton keresztül, amire másképp nem lett volna alkalmam."

„Még többet szeretnék tudni a menekültekről és a velük való munkáról. Az itt töltött hónapok után felelősnek érzem magam értük és azért, hogyan beszélek róluk, amikor hazamegyek"- csatlakozik a beszélgetésbe Tonisha Begay, aki szintén a Misszióban szolgált, majd három közös mentoráltjukról mesél. ,,A lányoknak angolt tanítottunk, de ami ennél sokkal fontosabb: egy kis közösséggé formálódtunk, közös programokat szerveztünk, együtt vásároltunk, ebédeltünk."

,,Megismerhettük a történetüket, honnan jöttek és kik ők, felfedeztük őket mint embereket" - teszi hozzá Ellie. „Mindannyian nagyon különböző helyekről jöttek, egyedi tapasztalatokat és történeteket hoztak onnan. Mindezzel felnyitották a szemem a Közel-Keletre."

A lányok megegyeznek abban, hogy a szolgálat közben kialakult kapcsolatok a legértékesebbek: ,,Megismerve más embereket, hallgatva a történeteiket rájövünk, milyen hamis elképzeléseink voltak eddig róluk, például az Egyesült Államokban a Közel-Keletről, vagy itt a cigányokról. Amikor viszont megállunk valakivel beszélgetni, észrevesszük, hogy nem is vagyunk olyan különbözőek. Mindketten emberek vagyunk, és most éppen leromboljuk azt, ami elválaszt bennünket és a társadalmainkat egymástól."

A Menekültmisszió aktív támogatója a különböző önkéntes programoknak, melyek találkozásokat, egymás megismerését, sztereotípiák és falak leomlását eredményezik. A Calvin College hallgatói a Menekültmissziónál töltött önkéntességük alatt szír, afgán és mongol hallgatókat mentorálva különleges találkozásokban részesülhettek, amelyek egész életükben elkísérik őket. Ahogy a mentoráltakat is, akik anyanyelvi kortárs segítőiktől az intenzív angol nyelvtanulásnál jóval többet kaptak: a kultúrák közötti békéltetés őszinte gesztusait.

Horváth Zsuzsanna