Komolyság és méltóság
A folyamatban lévő egyházi választásokról a püspök úgy fogalmazott, hogy „az új tisztségviselők megválasztásával és beállításával nem tiszteket, posztokat, rangokat és címeket osztogatunk, hanem általuk hívunk és állítunk szolgálatba arra alkalmasnak tartott testvéreket. Ha ezt a látást megőrizzük, akkor megtarthatjuk a választás komolyságát és méltóságát is." A püspök hangsúlyozta, hogy az egyházban nincs önelhívás, hanem a belső elhívást külső elhívással kell megerősítenie az egyház közösségének. A presbitériumokat arra kérte, hogy igyekezzenek a lehető legpontosabban megfelelni a formai feltételeknek is, hogy a teljes egyházi közösség részt vehessen a választási folyamatban.

Fogyás és gyarapodás
Az egyházkerület elmúlt időszakát két szóval jellemezte a püspök: gyarapodás és fogyás, ami olykor egyszerre jelenik meg a gyülekezetek életében. Az úgynevezett népmozgalmi adatok csökkenést mutatnak, ugyanakkor az egyházkerület tizenhat gyülekezetszervező programja szép eredményeket és növekedést mutat - tette hozzá. „Sikerült a szórványgondozás terheit csökkenteni. Növekedett közoktatási intézményeink száma, némelyik esetében a tanulók száma is ugrásszerűen, s egyre több egyházi fenntartású intézmény működik kerületünkben. Az anyagiak terén is szilárdulás jeleit láthatjuk. Nem dicsekvésből, hanem hálával mondom, kerületünk a legjobb akadozó egész egyházunkban, olyan helyeken is, ahol a szegénység és a munkanélküliség eleve roppant terhet jelent. És tele vagyunk tervekkel. Tavasszal arra kértem a gyülekezeteket, hogy röviden jelezzék, milyen anyagi vonzatú terveik vannak a következő néhány évre. Ezek összesítése azt mutatja, hogy egy csapásra egy évi költségvetésünk tízszeresét el tudnánk költeni, annyi a terv, az elképzelés és a szándék." A püspök szólt arról is, hogy szélsőségnek tartja, amikor egy-egy megoldást vagy módszert kiáltanak ki egyetlen üdvözítő útnak. „Ahogy a csüggedéstől, úgy a projekt-pietizmustól is óvni kell magunkat, mert az egyik halálos kétségbeesés, a másik meddő arrogancia, és ha valaminek, úgy ennek a kettőnek semmi helye az anyaszentegyházban."

Köszönet
Bogárdi Szabó István püspök a hatéves ciklus zárásaként köszönetet mondott minden esperes munkájáért, fáradozásáért, „a terhek hordozásáért és egymás imádságban való hordozásáért és erősítéséért", majd egy-egy gondolatot idézett az egyházkerület espereseinek jelentéseiből.
„Légy erős - ez a vértesaljai esperes utolsó jelentésének erőteljes és buzdító hangja. Hadd köszönjem meg Agyagási István esperes úrnak hűséges szolgálatát, és legfőképpen azt, hogy sok utánajárással, betegségig fáradozva, aztán gyógyulást átélve, nagy önfeláldozással, igazi testvéri közösséget formált Vértesalján. „Gyógyulás" - írja jelentésében az északpesti egyházmegye gondnoka, Margit István, s azért ő, mert – mint tudjuk – ez az egyházmegyénk nagy viharokat állott ki, főjegyzője nyugdíjba menvén, esperese eltávozván, míg az új főjegyzőt megválasztották, a gyülekezetek életéről a főgondnok tartott beszámolót. Köszönjük neki is, hogy ezt a szokatlan többlet-terhet is elhordozta. „Köszönöm" mondja rangidős esperesünk, Simonfi Sándor, aki csaknem három cikluson keresztül vezette a Budapest-északi egyházmegyét, s mondhatjuk nyugodtan, jól és példamutatóan vezette közösségét. Számos elképzelését vette át a kerület is, köszönjünk, hogy megosztotta velünk. „Magasságok és mélységek között hűség, imádság, öröm és hosszútűrés" - írja a baranyai egyházmegye leköszönő esperese, és egyúttal kerületünk mostani főjegyzője, Peterdi Dániel. Akár képletesen is érthetjük szavait, a magasságokból, Baranyából járt szolgálni nagy hűséggel a mélységekbe, a Ráday utcába. Többszörös terheket hordozott, többszörösen látta és viselte mind a csüggedésnek, mind a rajongásnak terheit, de imádságban, örömben, szolgálatban mindig hűséges társunk volt. Köszönjük, főjegyző úr, a csendes, megbízható és állhatatos őrállói szolgálatot, köszönjük a kicsik és elesettek bátor képviseletét, köszönjük a jó szót mindenki iránt. S hadd idézzek a többi esperestől is. „Isten volt őrizőnk" - írja a bácskiskunsági egyházmegye esperese, Hegedűs Béla. Lehet, hogy nem is tartja számon, de esperes-gondnoki értekezletünk tanúsíthatja, és magam is tudom, hogy legtöbb konfliktus-helyzetünkben, akár a megyében, akár a kerületben vagy a zsinaton az ő higgadtsága és szilárdsága volt Isten őrző eszköze számunkra. „Építés és épülés" - írja Budapest-déli egyházmegyéből, Illés Dávid. Okkal, hiszen a legtöbb igyekezet és egyúttal a legtöbb sürgetés is építésre, szervezésre, egybetartásra ebben az egyházmegyében mutatkozik. Köszönjük pásztorló igyekezetét, érzékenységét egyházmegyéje egész közösségében. „Remény" - írja a délpesti egyházmegye esperese, Takaró András, aki nem ok nélkül hangoztatja, hogy egyházkerületünkben létszámra, kiterjedésre és szolgálatokra nézve is legnagyobb egyházmegye esperese, s egyúttal tudja, hogy éppen ezért a legtöbb munka is itt adódik. Köszönjük azt a szinte emberfeletti igyekezetet, ahogyan a gyülekezetek egy irányba tekintő szolgálatát munkálta, felügyelte és segítette. E helyt hadd köszönjem meg külön, hogy egyházmegyéjén túl is vállalta a kárpátaljai testvérek megsegítésének szervezését, hogy a Dunamellékről beérkezett adományok koordinálásában nem kevés idegőrlő kanyaron túl is hűséggel megáll. „Pro rege" - írja a tolnai egyházmegye esperese, Rácz József. Talán ebben az utolsó szóban lehetne egész egyházkerületünk irányultságát összefoglalni. Igen, Tolnában is, ahol a legszorongatóbb a szórvány-helyzet és a lelkészhiány, ahol a legrosszabbak az környezeti kondíciók, ahol a legkönnyebben törhetne felszínre a csüggedés, ott is mindig a Krisztus zászlójára néznek, és tudják: Őérette, a Királyért fáradozunk, Ővele küzdünk, és az Ő erejével győzedelmeskedünk." A püspök az esperesek mellett köszönetet mondott a lelkipásztoroknak, a püspöki hivatal, az egyházkerületi székház vezetőinek és munkatársainak, a bizottsági tagoknak, presbitereknek, hitoktatóknak, gyülekezeti munkatársaknak.

Minden áldást nyer
A püspök jelentése zárásaként felhívta a figyelmet, hogy „az egyház életének nem önmagára, hanem Krisztusra kell irányulnia. Ha önmagával van elfoglalva, akkor elvéti a dolgot. Ha Krisztusára tekint és hozzá igyekszik – „pro rege” –, akkor minden áldást elnyer."
Az egyházkerület közgyűlése ellenszavazat nélkül, egy tartózkodással elfogadta a püspöki jelentést, majd meghallgatta a szakelőadói jelentéseket.

Esküt tettek
A Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karán befejezték tanulmányaikat, valamint sikeres vizsgát tettek az Egységes Lelkészképesítő Bizottság előtt Börzsönyi Judit, Dobó Ágota Zsófia, Korpos Orsolya, Kozák Péter, Magyar Csanád, Sípos Előd Zoltán, Szikszai Szabolcs, és Vass Réka Adrienn. A jelöltek a közgyűlés előtt letették a szolgálatba állásukhoz szükséges esküt.

Fekete Zsuzsa
Fotó: Füle Tamás 

Bogárdi Szabó István püspök jelentését teljes terjedelmében itt olvashatják.