A legrosszabb helycsere
Az ismert közgazdász a Református Zenei Fesztivál első napján tartott előadást a társadalmunkat érintő legfontosabb kihívásokról. Bogár László szerint többek közt a magyar népesség megmaradásának kérdése az egyik legsürgetőbb probléma.
– A kutatók 2033-35 közé teszik annak a helyzetnek a bekövetkeztét, hogy onnantól kezdve minden évben legalább kétszer annyian fognak meghalni, mint ahányan születnek. A háború után viszont az volt a természetes, hogy legalább kétszer annyian születtek, mint ahányan meghaltak. Tehát nagyjából egy emberöltő, azaz 80-85 év alatt a magyar társadalom véghezviszi a legnagyobb drámát, ami egy emberi közösséggel végbemehet, hiszen helyet cserél benne az élet és a halál – fogalmazott Bogár László. A Károli Gáspár Református Egyetem tanára elmondta, hogy míg az 1950-es évek elején mintegy százezren haltak meg, addig kétszázezer gyermek született. Ez a születésszám lemegy hetvenezerre a 2030-as évek elejére, a halálozások száma pedig nagyjából százötvenezerre fog növekedni évente. Ezek a számok elsősorban a születések számának drasztikus csökkenését jelzik, a halálozások számának növekedése pedig abból következik, hogy elöregszik a társadalom.
– A népesedéskutatók teljesen egyetértenek abban, hogy ha tartósan bekövetkezik és éveken keresztül ismétlődik, hogy kétszer annyian halnak meg, mint amennyien megszületnek, akkor ez az a pont, ahonnan nincs visszatérés. Tehát maximum egy évtizedünk van arra, hogy ezeket a katasztrofális tendenciákat visszafordítsuk, mert utána csak azt lehet számolni, hogy a magyarság mikor fogy el teljesen.

Alapvető változás
A professzor szerint azonban nem csak egyszerűen a megmaradás a cél, hanem a méltó emberi élet. Ehhez pedig hitre alapuló tudásra, bátorságra és kitartásra lenne szükségünk. Bogár László szerint a magyar társadalom 2010-ben a választásokkor határozott nemet mondott a rendszerváltást követő évek politikai és gazdasági döntéseire. Az, hogy a rendszerváltás óta nemhogy jobb nem lett az életünk, többek között abból is látszik, hogy 2014-ben a hivatalos GDP, azaz a nemzeti jövedelem mindössze 14%-kal magasabb, mint huszonöt évvel ezelőtt. Ez azt jelenti, hogy ebben az időszakban az éves gazdasági növekedés még az 1%-ot sem érte el. A közgazdász szerint ezért húsz év elég volt arra a magyar társadalomnak, hogy felfedezze, valami alapvető változásra van szükség, hogyha valóban méltó emberi életet akarnak élni.
– Egy érett emberi közösség ilyenkor azt mondja, hogy elég volt, itt az ideje, hogy a saját kezembe vegyem a sorsom intézését. De ismerjük be, a magyar társadalom nem ezt mondta 2010-ben, hanem azt, hogy „elég volt, jöjjön már valaki és csináljon már valamit". Ez nem lényegtelen különbség! Tehát 2010-ben alapvetően nemek születtek, és ez a rengeteg nem, a sok tiltakozás a Fideszre zúdult rá igenként. De azt a magyar társadalom nem igazán tudta, hogy mindez mit fog jelenteni, hogy mire mondott igent, mit és hogyan kellene tenni.

Hosszú távú célok
Azzal, hogy a magyar választók idén ismét ugyanannak a politikai erőnek adtak felhatalmazást a kormányzásra, és a baloldali erők támogatottsága látványosan tovább csökkent, a közgazdász szerint lehet reménykedni abban, hogy akár hosszabb ideig, 15-20 évig is a jobboldal maradjon kormányzó szerepben, ami lehetővé teszi, hogy a rövid, négyéves ciklusokon túlhaladó célokat megvalósítson.
– A politika világában katasztrofális következményei vannak annak, hogyha négyévenként biztosan lehet tudni azt, hogy megváltozik a kormányt adó politikai erők összetétele, hiszen akkor már csak PR-kommunikációs szempontból sem kezdenek bele olyan változásokban, aminek eredményei a négy éven túl nyúlnának. Ennek következtében az olyan nagy erejű nemzeti sorskérdések, mint amilyen a népesedés is, meg a népegészség kérdése, értelemszerűen mindig háttérbe szorulnak, mert ezekben nem lehet négy éven belül látványos javulást elérni. Ezek a problémák felemésztik az erőforrásokat, óriási áldozatokra van szükség az orvoslásukra, a politikai haszon meg értelemszerűen a négyéves cikluson belül nem fog jelentkezni. De ha egy kormány számíthat arra, hogy hosszabb idő adatik meg számára, ez rendkívüli történelmi felelősséggel jár, reménykedjünk benne, hogy tudatában is vannak ennek a „fiúk" – fogalmazott Bogár László, aki az ország ma vezető politikusait mintegy harminc évvel ezelőtt politológiára oktatta.

A nemzet érdekéért
A közgazdász szerint a Békemenet rendkívül fontos társadalom-lélektani fejlemény a magyar társadalom történetében, de akkor éri el igazi célját, ha nem elsősorban személyek vagy pártok iránt érzett szimpátiájukat fejezik ki a felvonulók, hanem a nemzet érdekei iránt érzett felelősségüket. (Ilyen felvonulást először 2012. január 21-én tartottak, és azok számára hirdették meg, „akinek fontos hazánk függetlensége és fölemelkedése, aki szentnek tartja a polgári demokrácia eszményeit" – forrás: bekemenetegyesulet.hu)
– Először fordult elő, hogy több százezer ember valóban a saját lelkétől, lelki energiáitól hajtva kimegy az utcára, azért, hogy „Kedves Fiúk, azért jöttünk ki ide, hogy a saját testünkkel védjünk meg titeket, és ezt minden olyan alkalommal meg fogjuk tenni, amikor azért érne benneteket bántódás, mert azt a nemzetstratégiát hajtjátok végre, amely ennek a népnek méltóbb emberi életet biztosít." Ez azt jelzi, hogy bizony van esély a hitre épülő tudás, bátorság, elszántság visszaszerzésére. Most, hogy másodszor is megvan a Fidesz kétharmada, ki kell mondanunk azt, hogy ennek a történelmi jelentőségű mondatnak van egy második fele is: „Kedves Fiúk, veletek is szembe fogunk fordulni minden olyan esetben amikor nem azt a nemzetstratégiát, vagy nem úgy hajtjátok végre, ami ahhoz szükséges, hogy ez a nemzet valóban méltóbb emberibb életet éljen." Ennek a rendkívüli jelentőségű mondatnak csak így van értelme. A magyar nemzetnek ugyanis nem egyes személyekbe, nem kormányokba és nem politikai pártokba kell beleszerelmesedni, hanem egyes-egyedül a nemzet ügyébe. Ha egy politikai erő 15-20 évre rendezkedik be, akkor ki más ellenőrizze őket, mint maga a nemzet. Ehhez viszont tudásra és bátorságra van szükség minden körülmények között. Ez nem ünneprontás kíván lenni, hanem annak a tudomásul vétele, hogy minden, ami emberi mű, az gyarlóságok tömegére épül rá. Ennek következtében egy pillanatig se gondoljuk komolyan, hogy ez tökéletes. Nincs tökéletes emberi mű, a tökéletességre való törekvés esélyét éppen az nyithatja meg számunkra, hogyha jókedvűen, nem ünneprontóan, kedvesen és emberséggel, de határozottan azt is közöljük, amikor nem azt a nemzetstratégiát és nem úgy hajtják végre, ami szükséges.

Beavatni a történésekbe
Bogár László szerint elengedhetetlen, hogy a kormányzó erők a nemzetet be ne avassák a legalapvetőbb összefüggésekbe, mert különben elkerülhetetlen a meghasonlás és megütközés. A közgazdász a földkérdést és azon belül Ángyán József tragédiáját említette erre példaként. A Vidékfejlesztési Minisztérium egykori államtitkára 2012. január 19-én lemondott tisztségéről, és távozása után nyilvánosan arra panaszkodott, hogy „spekuláns nagytőkésoligarchák", „maffiacsaládok" veszik fel az európai uniós agrártámogatások nagy részét, és ugyanezen érdekkörök ellehetetlenítették államtitkári munkáját.
– A tragédia - leginkább társadalom-lélektanilag - abban a helyzetben nyilvánult meg, amikor Bayer Zsolt kétszer is brutálisan nekiment Ángyán Józsefnek (az újságíró a Magyar Hírlapban több alkalommal is írt a volt államtitkárról és a földkérdésről – a szerk.). Ekkor legalább egymillió ember nagyon kényelmetlenül érezte magát ebben az országban, mert ők eddig azt hitték, hogy egyszerre tarthatják Bayer Zsoltot, Orbán Viktort és Ángyán Józsefet is nagyon tiszteletreméltó személynek. Ezek után érzékelniük kellett, hogy itt valami történt, de senki a legcsekélyebb mértékben sem segítette ezt az egymillió embert abban, hogy feldolgozza ezt a kellemetlen élményt. És azóta sem tudja feldolgozni, mert nincs beavatva abba, hogy ténylegesen mi történik. Ez megengedhetetlen. Itt nem az az igazán érdekes kérdés, kinek van igaza, hanem hogy az nem engedhető meg, hogy a nemzetet ne avassák be a legalapvetőbb összefüggésekbe. Ennek érdekében mindent meg kell tennünk, hogy ezt világossá tegyük: ez nem engedhető meg.

A valódi egység
– Minden döntő fontosságú sorskérdésben általában azt szokták mondani, hogy egységre van szükség. Valóban erről van szó, egységesen kell fellépni, de – és itt van a csodálatos nyelvünk – az egység csak akkor tud létrejönni, hogyha először nyíltan felszínre jöhet a kétség. A kétségek eloszlatását követően – ami csak nyílt és őszinte vitákban mehet végbe – jöhet létre az az egység, amely valóságos egység. Ha meg sem nyitom a lehetőségét annak, hogy végbemenjenek azok a viták, amelyek során nyíltan a felszínre jöhetnek a kérdések, kételyek, akkor abból sok minden lesz, de nem egység. Mert az az egység legfeljebb csak látszat, és akkor fog összeomlani nagy valószínűséggel, amikor a legnagyobb szükség lenne a valóságos egységre.

Dobó Márti