Hit és hagyomány

Isten létét számos módon tagadták már a világban, mégis azt gondolom, hogy a mai ember nyíltan vagy visszahúzódóan, de keresi Istent. Mindenki életében eljön egy olyan pillanat, amikor találkoznia kell Istennel - mondja Végh Balázs Béla erdélyi magyar irodalomtörténész. Hit és hagyományok nélkül nem élhetünk - erre szeretné felhívni a figyelmet a Reformátusok Szatmárért Közhasznú Egyesület két új könyvével, amelyet szeptember 16-án mutattak be Budapesten, a Ráday utcai Bibliás könyvesboltban.

A Szatmári Műveltség Tára könyvsorozatban ezúttal az Istenkeresés az irodalomban, valamint a Téli ünnepi népszokások és néphagyományok című kötetekkel bővült. A könyvbemutatón Bogárdi Szabó István református püspök szólt a kiadványokról, valamint méltatta a Reformátusok Szatmárért Közhasznú Egyesület tevékenységét.
- Fontosnak tartjuk az egyesület önmagán túlmutató munkáját, mert hiszünk abban, hogy Magyarország egyetlen vidéke sem akar olvasztótégely lenni, ahol az odaérkezők elfelejtik honnan jöttek - fogalmazott Bogárdi Szabó István.

A téli népszokások összegyűjtésével az egyesületnek az volt a legfőbb célja, hogy megőrizze a történelmi Szatmár hagyományait, és bemutassa a régióban fellelhető kulturális értékeket. A Téli ünnepi népszokások és néphagyományok című kötetben egy hattagú kutatócsoport vizsgálta, hogyan élnek a téli, karácsonyi ünnepkörhöz kapcsolódó néphagyományok a református magyaroknál és más felekezeteknél Szatmárban.

Fülöp István, az egyesület elnöke azt mondta a Parókia portálnak, hogy a népszokások idővel módosulnak, vagyis minden generáció hozzájárul az ünnepi hagyománykörhöz, de vannak elemei, amelyek állandóak.
- Ma már nem úgy zajlik a karácsony, mint száz éve, de vannak örök értékű dolgok, amelyet továbbörökítünk gyermekeinknek, és mellettük jelennek meg új elemek. Szimbiózisban élnek a régiek és az újak. Ma már nem szalmával perzselünk a disznóölésen, hanem gázzal, de áldomást iszunk hajnalban, és reggelit készítünk hagymás vérből ugyanúgy, mint száz éve.
Fülöp István hangsúlyozta: a népszokásokat nem ápolni, hanem megélni kell.
Végh Balázs Béla kötetszerkesztő úgy fogalmazott: változás tapasztalható az ünnepi hagyományokban. Ennek az egyik feltűnő jelensége például, hogy míg Romániában karácsonykor ragaszkodnak az élő, tűlevelű fenyőfákhoz, addig a magyarországi területeken már elterjedőben vannak a műfenyők. A szerkesztő szerint a hagyományok módosulását nem szegényedésnek, hanem bővülésnek kell megélnünk, mert az ünnepek lényege ettől még nem változik.

Az Istenkeresés az irodalomban című kötet a vallás és az irodalom kapcsolatáról - a nagykárolyi reformációs emlékünnepségen 2012 októberében - elhangzott előadások szerkesztett változata, kiegészülve egy hatodik tanulmánnyal. Az egyes tanulmányokhoz jeles írók, költők - többek között Ady Endre, József Attila, Móricz Zsigmond - szépirodalmi alkotásait társították, ezzel is segítve a jobb megértést. Az alkotók reményei szerint a kötet a pedagógusok segítségére is lehet a vallásos irodalom és az istenes versek tanításában, illetve a hittanórákon.

 

A könyvben olvasható írói és költői életművek azt bizonyítják, hogy az istenkeresés egész életen át tartó megkerülhetetlen folyamat. Végh Balázs Béla, a kötet szerkesztője úgy fogalmazott, hogy „minden emberben megvan a hitre való képesség, kifejlődése csupán szubjektumától függ". 
- Isten létét számos módon tagadták már a világban, mégis azt gondolom, hogy a mai ember nyíltan vagy visszahúzódóan, de keresi Istent. Mindenki életében eljön egy olyan pillanat, amikor találkoznia kell Istennel. Ehhez a találkozáshoz azonban keresni kell. Ezt a hosszabb-rövidebb utat próbáltuk megmutatni a most megjelent kötetben - tette hozzá. 

 

„Már az én édesanyám tudott nekem beszélni a naprendszerekről, a kozmikus végtelenségről, a felfoghatatlan világberendezésről, és ezzel engem határtalan szédületbe sodort...

- Látod, fiam - mondta -, valaki teremtette ezt a világot, úgy, ahogy itt van. Isten teremtette. Isten az az erő és akarat, amelyik létrehívta és tartja ma is... és nem fáradt bele, és nem ejti ki a kezéből... Ilyeneket mondott, és remegtem, mint a nyárfalevél felettünk az éjszakában sustorogva és zsibongva.
Bár hallanám a szavakat: mindegy; a hatásuk itt maradt bennem, mind a mai napig. Ez az én vallásom, és nem tudok ennél több vallomást tenni ma sem.. Isten az erő és az akarat, amely létrehívta s itt tartja ma is e világot, és nem ejti ki kezéből..." (Móricz Zsigmond) 

Szöveg és kép: Fekete Zsuzsa