Hó és sár

Tél van.
Vagy mégsem?

 

Van is hó, meg nincs is.
Fagy is, meg nem is.
Hideg is van, meg meleg is.

Van, hogy a ködtől Pesten nem látni a hidak közepét.
Máskor meg gyönyörű jégcsodákat formál a szél a Balaton partján.
A Mátrában állatok nyomait követheted a havas ösvényen.

Ez a tél még megváltatlan.

A tetőről már lassan, függönyszerűen csepeg az olvadt hó.
A lenyomott zöld fű már itt-ott kivillan a hófoltok alól.
Az úton hóba és sárba egyaránt lépsz.

Ez a tél még megváltatlan.

Mi az életem: hó és sár?
Szabálytalan télben olvad szét mindenem?
Eltűnök hirtelen én is, mint erdőben a vadnyom?

Ez a tél még megváltatlan?

Ki vezet át a ködbe vesző hídon?
Ki melegít meg, ha újra fázom?
Ki tisztítja meg cipőmet a sártól?

Ki adja vissza nekem az igazi telet?
A hófehér havat? A mindenséget?

"Olyan havat ad, mint a fehér gyapjú, olyan szelet szór szét, mint a hamu.
Darabokban dobálja a jeget, ki állhatja ki hidegét?
De ha kibocsátja szavát, elolvasztja azokat,
és ha szelet támaszt, már víz csörgedezik."

(Zsoltárok könyve 146. fejezet, 16-18. vers)


Bölcsföldi András 
A szerző református lelkipásztor. 

Képek: Füle Tamás