Egy alkalommal az Északi-tenger partján kávéztam egy partra vetett csónakon, és akkor figyeltem meg a messzi távolba tekintve, mi is az a horizont. A hajók úgy vonultak méltóságteljes lassúsággal, mintha egy kifeszített papíron húzogatták volna őket. A tenger elképesztően változatos volt, a szürkétől a haragos zöldön keresztül egészen a kék különböző árnyalatáig. A felhők ugyanilyen változatosan, mint egy festmény erőltetett színei látszódtak és mosódtak össze a tenger hasonló tónusaival. A horizontnak inkább csak az íve látszott, mintsem a kontúrjai. Az ember inkább csak sejtette, hogy mit kell látni, mintsem tudta volna.

A horizont a határ az ég és föld között. Nem pontosan megállapítható határ, hanem homályos, sejtelmes, szabad szemmel nem látható mezsgye. Tulajdonképpen csak egy csík. A horizont az, amíg el tudunk látni, bár ott már semmit sem látunk. Úgy is mondhatjuk, hogy a horizont a semmi látása, csak valami homályos összeérést, találkozást, ütközést, kapcsolópontot, átmenetet érzékelünk. Sejtjük, hogy van ott valami. S ez a valami lehet, hogy sokkal több, mint amit látunk.

ÉG ÉS FÖLD
A horizont vízszintesnek tűnik, pedig éppen a távolságában hordozza a függőlegest is. Mert ott összeér az ég a földdel. A horizont a találkozásokról beszél. Mindig. Utak összegzése. Olyan, mint a kereszt két ága.

A kereszt felső
ága égre mutat,
nagy örömhírt tudat:
„itt van a te utad"

a kereszt két karja a légbe szétszalad,
rajta sovány kezek tört vért virágzanak:
„vigyázz: őr a lélek, de a test megszakad,
kétfelé visz ösvény s te szabad vagy, szabad"

a keresztnek alsó
ága földre mutat:
„vesződj: itt áss kutat,
lásd benne arcodat".

Weöres Sándor: Kereszt-árnykép

ANYAG ÉS LÉLEK
Egyszer egy felvidéki templom belsejének felújításában segédkeztünk és rám azt a feladatot bízták, hogy a szószék arany csíkjait fessem. Először úgy vettem, mint minden más munkát, majd amikor elkezdtem, egyre jobban úrrá lett rajtam a rémület... Hiszen ez egy templomban egy szószék, ahonnan a pap az igét hirdeti. És megremegett a kezem. Nem mindegy, hogyan festem a csíkot. Ezt mindenki látni fogja. Ez itt marad. Ez a kezem nyoma. Ki tudja, mikor lesz újabb festés. Ilyen az, amikor valaki szent helyre készít szőnyeget, függönyt, úrasztali terítőt...

Az anyag hordozza a lelket, a lélek az anyag által lesz érzékelhető, látható.

„Nézzétek! Az Úr név szerint elhívta Becalélt, Húr fiának, Úrinak a fiát Júda törzséből. Betöltötte isteni lélekkel, bölcsességgel és értelemmel és képességgel mindenféle munkára... Nagy hozzáértéssel ajándékozta meg őket, hogy el tudjanak készíteni mindenféle faragó, szövő, hímző és takácsmunkát kék és piros bíborból, karmazsin fonálból és lenfonálból, és elvégezzenek minden munkát és terveket készítsenek. 2Móz 35,30-31;35

A Biblia nagy részletességgel írja le, hogy hogyan készülnek el a szent sátor különböző tartozékai. Különösen nagy gondossággal készítették el a kézműves tárgyakat, díszítéseket, a liturgia eszközeit. Tudták, hogy ezek nem csak embereknek készülnek.

LÁTHATÓ ÉS NEM LÁTHATÓ
"Ahogyan a szentek szentjét megnyitó kárpit hasadt, úgy hasadtak meg a föld kemény sziklái is. A széthasadó, megváltást jelképező kárpitot kék és piros bíborból, karmazsin fonálból és sodrott lenfonálból (2Móz 26.31) készítették. Josephus Flavius 1. századi történetíró hangsúlyozza, hogy ebbe a kárpitba beleszőtték az egész teremtett világot, a lenfonal a földből származik, a bíbor a tengerből (bíborcsigából), a kék az eget, a piros a tüzet jelképezi. Ha a kárpit mögött a legszentebb hely van, mi van a sziklák hasadékaiban? Hogy lehet az, hogy miközben a személyes boldogság és jólét felé törekszünk, szemetet, hulladékot, vegyszereket temetünk a föld alá, amely megrendült a megváltás pillanatában? Milyen magatartás az, hogy amikor a szentek szentjébe akarunk belépni, nem vesszük észre, hogy önző módon mit és kit taposunk el? Nincs olyan mozzanata az üdvtörténetnek, amely ne fonódna össze a kozmosszal, a teremtett világgal, így a Názáreti Jézus egyszerre Kozmikus Krisztus is." Kodácsy Tamás

KÜLSŐ ÉS BELSŐ
Ezek a textilek, alkotások a belül lévőknek szólnak leginkább. De kívülről is sejtetnek valamit. Észreveszünk valamit egy ablakban, vagy csak bejövünk, mert itt van dolgunk. És megszemléljük a csodálatos alkotásokat. És ha bent vagyunk, akkor már ezeken keresztül nézünk ki újra, mondhatni szemüvegünk lesz, melyen át más a világ. Mássá válnak a kint lévők, mert az ablak, a keretei, a díszei megváltoztatják a perspektívát. „Erre jók a műalkotások: megállítják az időt, és perspektívát váltanak." (Visky András)

Kányádi Sándor: Vagyunk amíg

vagyunk amíg
lenni hagynak
se kint se bent
mint az ablak
ki-kinyitnak
be-becsuknak
berendeznek
kirakatnak
hol emennek
hol amannak
dicsekedve
mutogatnak
ilyen szörnyek
olyan szörnyek
be-bevernek
ki-kitörnek
kirámolnak
befalaznak
világtalan
vakablaknak
de ha mégis
lenni hagynak
szolgáltatunk
mint az ablak
se kint se bent
rajtunk részeg
tekintettel
átalnéznek
 

TÁVOLSÁG ÉS KÖZELSÉG

„Szeretek az anyaggal játszani" – mondta Szentiványi Székely Enikő a kiállításra készülés közben. Eredetileg textiltervező iparművész, de ebből csak egy egyszerűbb és érthetőbb szó lett: textilművész.
Gondolat és tett összeér e helyen, s találkozások lesznek belőle. Találkozik az ég a földdel, a művész az emberekkel, a könyvre vágyók a szemlélődőkkel, a külső a belsővel, a szent a profánnal. A kiállítás terében találkozik az ajtókeret az ablakkal, a szövet a cérnával (amik csak úgy ott libegnek), csak úgy, mint ihletettség és esztétikum, benyomások és anyagszerűség, harmónia és egymásra rakódott részletek. A nagy titokról a művész szerényen csak annyit mondott: „én csak azt csinálom, ami eszembe jut". Többet mi sem tudhatunk meg, legfeljebb meglátunk valamit a horizonton. De legalábbis szemmagasságban. 

Bölcsföldi András
 

Másként látni, többet észrevenni, megosztani, gyönyörködtetni – áll Szentiványi-Székely Enikő honlapjának nyitó oldalán, mely nem csak szép és jelentős szavak egymás utáni sorát jelenti, hanem kifejezi a művész hitvallását is. A textilművész iparművész (egyszerűbben textilművész) saját bevallása szerint „szeret az anyaggal játszani", s ez tükröződik alkotásaiból is. Képei különféle anyagokból varrással, applikálással, hímzéssel készülnek. Ezzel a módszerrel teszi láthatóvá gondolatait, üzenetté inspirációit, szép képekké tehetségét. „A varrógépet ceruzaként használom, cérnával rajzolok az anyagokra" – fogalmaz alkotói módszeréről. A GÖMB (Gödöllői Művészbarátok) alkotócsoport tagjának számos egyéni, páros és csoportos kiállítása mellett most újra egyéni kiállítása látható a Gödöllői Városi Könyvtár és Információs Központban. A Horizont című kiállítást Bölcsföldi András lelkész nyitotta meg március 6-án a művészbarátok, a közönség és az odalátogatók előtt L. Zsoldos Enikő hárfaművész közreműködésével. A tárlat április 18. péntekig tekinthető meg. 

Gödöllői Városi Könyvtár és Információs Központ

2100 Gödöllő, Dózsa György út 8.
Telefon: +36-28-515-280; honlap: www.gvkik.hu
e-mail: konyvtar@gvkik.hu