Ha közelebb lakna, biztosan barátok lennénk. Időnként beülnénk a közeli Malomkert sörözőbe. Én meggysört rendelnék, mégiscsak nő vagyok, ő pedig a markánsabb ízű ír vöröset, mégiscsak férfi. Miközben a nyári melegben kortyonként ízlelgetnénk a hűsítő házi készítésű nedűt, kicserélnénk egymással vallás nélküli gondolatainkat a keresztyén lelkiségről.

A könyvet pár éve kaptam karácsonyra egy ismerős házaspártól, de a teológiai munka sűrűjében nem engedhettem meg magamnak, hogy mindenféle ilyen-olyan irodalmat olvassak. Aztán eljött a nyár, és eldöntöttem, hogy eleget teszek a karácsonyi restanciámnak (az ajándékba kapott könyveket elvből mindig elolvasom). Bevallom, gyanúval fogtam hozzá. Kék, mint a jazz. Filmregény. A hátoldalon valamiféle pingvinszex dologgal akarják eladni. Vallás nélküli gondolatok a keresztyén lelkiségről. Hm. Nagyon bestseller ízűnek hatott.

Végül úgy ragadott magával, mint a hullámvasút, ami alatt toporgok egy ideig, de aztán mégiscsak felülök rá, és onnan nincs visszaút. A férjem akkor figyelt fel a könyvre, amikor egyre gyakrabban tört fel a hasizmot is megdolgoztató kacagás belőlem. Mégis, kicsoda tud olyan hatást gyakorolni a feleségére, mint ő a jól időzített poénjaival, szóvicceivel?

Igen, Donald Miller igazán jó humorérzékkel osztja meg lelki útjának mélységeit és magaslatait, miközben véletlenül sem csúszik bele a kegyes hangvételű bizonyságtételek keresztyénségen belül megszokott nyelvezetébe. Cseppet sem kelt áhítatot, közben meg megdöbbentő erővel és Lélekkel tesz tanúságot a Teremtő és Megváltó Istenről, aki lelkeket és életeket formál át. Ráadásul a 20. század végének kellően megzavarodott, kusza Amerikájában.

Hogy mi a titka? Az egyszerűség, mondhatni hétköznapiság, az őszinteség, vagyis kitárulkozás és az elkötelezett hit, ami ugyanakkor szabad a kliséktől, megszokott magyarázatoktól.
Donald Miller vágyik a meggyőző válaszokra, így teljes egyenességgel mer kételkedni, teljesen szabadon kérdezni, mindezt barátaival, lelki társaival együtt. Időnként útjába kerül valaki, vagy ő szegődik valaki mellé a hit útjának egy-egy szakaszán, és van, hogy eközben „két különböző bolygó élettapasztalatait osztják meg egymással". Így derül ki, hogy „annyira jó a Biblia csokival", hogy a hit kezdetén az ember azt képzeli, hogy „Istennel mást se csinálunk, mint rózsákat szagolgatunk", pedig „a hit igazából olyan, mint a pingvinszex", ráadásul mindnyájan kozmikus magányban szenvedünk, de milyen jó, hogy Isten nem más, mint Lucentio A makrancos hölgyben. Sőt azt is megtudjuk, hogy mi történik, ha belép az Igazság a szobába és leül közénk.

Ha nyár, akkor utazás, kikapcsolódás, kultúrsokk. Én magam nem vagyok utazós típus. Legalábbis földrajzi értelemben nem. A nagy utazásokban is inkább az útitársak ragadnak meg. Ahogyan időnként megtörténik, hogy egy esti beszélgetés egy baráttal, vagy egy közös játszóterezés a szomszédasszonyokkal és csimótáikkal, vagy egy véletlen, hétköznapi találkozás egy régen látott ismerőssel lelki utazássá alakul, van, hogy kultúrsokkal fűszerezve. Valami ilyesmi történik a könyv olvasása közben is. Egyszerre találkozás, egyszerre lelki utazás, egyszerre hitmélyítő olvasmány, de közben meg kultúrsokk, ráadásul kék, mint a jazz. 

Szabóné László Lilla

Itt a nyár, a heverésző olvasás és a kertmozik ideje! Péntekenként jelentkező sorozatunkban református olvasóink ajánlanak számukra kedves könyveket és filmeket. A sorozatban eddig megjelent ajánlók:

Tisztogatás

Ki szeretné, ha egy átlagosan unalmas hétköznapon az élet a legsötétebb titkát sodorná a lábtörlője elé? Mindezt egy látványosan meggyötört, riadt szemű lány személyében, akiből "árad a félelem szaga"? Aliide - egy meglepően fiatal finn-észt származású írónő regényének főhőse - hitetlenkedve szemléli a furcsa jövevényt, majd akaratlanul is emlékezni kezd...

Itáliai vakáció

A "travelling without moving", azaz a helyváltoztatás nélküli utazás elgondolását követve idén nyáron sem kell Olaszországig vonatoznunk vagy éppen stoppolnunk ahhoz, hogy megmerítkezzünk az ország kultúrájában annak idehaza is kényelmesen elérhető, bár talán a megszokottnál nehezebben emészthető alkotásai által.

Míg arcunk nem lesz
 
"A kedvenc könyvesboltomban újra és újra leveszem a polcról ugyanazt a könyvet. Az eladó már tudja, ez a kedvenc regényem, akinek csak tehetem, ezt adom ajándékba. Igaz, másként indult."