Kelő nappal én is kelek - ezzel a József Attila-versből kölcsönzött sorral alkottak nyílt csoportot középiskolás és egyetemista fiatalok a Facebookon. Az imaközösséghez bárki csatlakozhat, akit nem rettent el, hogy a hetet egy reggel hattól délelőtt tízig tartó imamaratonnal kezdje. Na, jó, talán csak félmaratonnal, de annyi biztos, hogy nem a célba érés, hanem az elrajtolás, ami ez esetben nehézségbe ütközhet. A fiatalok viszont rácáfoltak a velük kapcsolatos sztereotípiákra: csaknem harmincan vannak már, akik valamilyen rendszerességgel részt vesznek a heti egyszeri hajnali imatalálkozókon a budapesti Pince A30 közösségi tér belső szobájában.

A hajnali imát még a vizsgaidőszakban sem adják fel - tudtuk meg ott jártunkkor az imádkozó fiataloktól, pedig mint mondják, a legtöbb keresztyén összejövetelt szüneteltetik a számonkérés idejére. Előfordult, hogy az imaszoba programját szervező Fiatalok az Élet Küszöbén (FÉK) szervezet munkatársainak távollétében is kinyitottak a diákok, mert nem akarták abbahagyni az imát. Pedig, mint kiderült, nemcsak sikeres vizsgáikért és hasonló, személyes kéréseikért imádkoznak, sőt, talán legutoljára ezekért. Az üldözött keresztyének, az evangéliumot nem ismerők, a bajbajutottak, a távoli országokban helytálló misszionáriusok azok, akiket elsősorban imáikba foglalnak.

A falakon világtérkép, az asztalon naptár - az ún. 10/40-es ablak országaival. Az Egyenlítőtől 10-40 fokkal északabbra található észak-afrikai, közel-keleti és ázsiai térség országaiban csaknem 5 milliárd ember, a világ lakosságának kétharmada él. Túlnyomó többségük a világ legszegényebbjei közé tartozik. A főként iszlám, buddhista és hindu vallású nemzetek körében vannak ugyan keresztyének, de őket számos országban üldözik hitük miatt.

„Azt vettem észre, hogy ha Istenre szakítok időt, az mindig megtérül. Már vasárnap este izgatott vagyok, várom, hogy hétfő legyen" - árulta el az egyik imádkozó fiatal, Plank Lívia. „Sokáig azt hittem, az ima az, amikor Istenhez beszélek, pedig az is, amikor Isten szól hozzám. Korábban nem foglalkoztatott, lelkileg sem érintett meg, ami a világ többi részén zajlik. Ez az alkalom viszont közelebb hozza ezeket az embereket. Hiszem, hogy az imáinknak van ereje, befolyása az életükre" - tette hozzá Lívia.

Bár többen is vannak a különböző felekezetekhez tartozó fiatalok között, akiknek elmondásuk szerint egyedül nem lenne elég kitartásuk a rendszeres, közbenjáró imához, a hajnali imakörben sokat fejlődtek, mert mint mondják, ez olyan, mint a futás, meg lehet benne edződni. Másokkal együtt imádkozni számukra alapvető szükséglet, és a közösség a lustaságot és a megszólalás nehézségeit is segít leküzdeni. Így az már fel sem tűnik, hogy négy órát töltenek el együtt, igaz, közben teát, kávét iszogatnak, megreggeliznek, beszélgetnek és szünetet is tartanak. „Sokat a tanulok a többiek történeteiből, amikor arról mesélnek, hogyan váltak eszközökké Isten kezében. Az ő példájukon felbátorodva én is könnyebben állok szóba másokkal és mesélek nekik a hitemről" - magyarázta Lívia.

„Itt nemcsak a misszióra lettem nyitottabb, hanem a helyem is még inkább megtaláltam benne. Vannak dolgok, amiken úgy éreztem, nem tudok változtatni - például a hajléktalanok szenvedéseit vagy a társadalmi kríziseket nem tudom megszüntetni. De rájöttem, hogy Istennek van hatalma mindenre megoldást hozni. Ha hozzá fordulok, azzal megteszem a legfontosabbat" - mondta Galambos András.

Az ifjúsági vezető érdeklődésünkre arról is beszélt, hogy a rendszeres imádság a fiúk és férfiak számára azért bír nagy jelentőséggel, mert megtanulhatják, hogy ne ők akarják kontrollálni az életüket, hanem engedjék, hogy Isten tartsa azt uralma alatt.

„Ha otthon maradnék, nem tölteném ezt az időt imával" - ezt már Tóth Máté mondta. „Segít, hogy nem az otthoni környezetemben vagyok, mert valószínűleg ki sem bújnék a paplan alól, és egy idő után visszaaludnék."

Az imádság olyan, mint a kiküldetés előtti felkészülés - fejtegette az egyetemista. „Ha imádkozom a csoporttársaimért, már azzal a tudattal indulok el az egyetemre, hogy talán adódik lehetőség arra, hogy bizonyságot tegyek nekik a hitemről. Ennek a kényelmetlenségét nem tudom megspórolni akkor sem, ha imádkozom, de volt már olyan, hogy „véletlenül" odaült mellém ebédelni a csoporttársam, és el tudtam mondani neki az evangéliumot. Én nem tudok senkit megtéríteni vagy újjászülni, mert azt Isten Lelke végzi el, de az ima felszakítja a lelki köteleket, amik ezt akadályozhatják." Az egyik imádkozó megerősítette, az ő megtérésében is nagy szerepe volt annak, hogy az utcában, ahol lakott, egy hívő házaspár imádkozott a szomszédságért.

Kettős célja van a reggeli imatalálkozóknak, fejtette ki Kovács-Csiha Julianna.
„Az egyik, hogy a fiatalok megújuljanak, ahogy Isten előtt megállnak, Őt dicsőítik, és a bűneiket megvallják előtte; ezáltal pedig a Szentlélek uralkodjon az életük minden területén. A másik, hogy akivel ez történik, az megossza az evangéliumot másokkal, elsősorban a saját korosztályával."

Az imaszoba ötletét egy angliai kezdeményezés adta, egy ifjúsági csoport célul tűzte ki, hogy tagjai három hónapon át felváltva imádkoznak a nap huszonnégy órájában. „Nem hitték, hogy sikerülni fog, mert nem tartották magukat nagy imádkozóknak, de belevágtak, és közben rengeteget tanultak az imádságról. Azóta sem hagyták abba, és ma már világszerte több mint száz országban működnek az övékéhez hasonló imaszobák, amelyek kreatív berendezésükkel segítenek abban, hogy az imádságra koncentráljanak."

Az imaszoba megálmodója elmondta, Nehémiás könyve inspirálta a rendszeres, közösségi imádság fellendítésére. „Szerettünk volna egyre többeket biztatni erre, ezért hajnali, szabadtéri imatalálkozókat, imaéjszakákat, imaláncokat szerveztünk. Elindítottunk egy imamozgalmat is Térdre, magyar néven, amelyhez több keresztyén ifjúsági csoport is csatlakozott. Sokáig imádkoztam állandó helyszínért, és épp az egyik imaéjjelen találkoztam a Pince A30 egyik képviselőjével, aki elmondta, hogy a Bethánia CE Szövetség üzemeltette közösségi térben van egy szabad terem, amit éppen belső szobának neveztek el. Jó ideje szerettek volna ők is imaszobát létrehozni. A szándékok találkoztak, Isten adott helyet, pénzt, embereket a megvalósításra."

Az imaszobát az Európai Unió által finanszírozott Fiatalok Lendületben Program segítségével alakították ki hatszázezer forintból. A fiatalok úgy tudtak jól gazdálkodni a rendelkezésre álló kerettel, hogy nem adták ki szakembereknek a részfeladatokat, hanem önkéntes munkával végeztek el mindent.
„Felújítottuk a szobát, levertük a régi vakolatot, megálmodtuk a berendezést, sok mindent saját kezűleg barkácsoltunk" - számolt be Budai Kisanna, aki a berendezésért felelt. „Ez a szoba alkalmas arra is, hogy két-három fiatal elvonulva a város zajától egy időben is bejöhessen anélkül, hogy egymást zavarnák. Talán nincs olyan messze, hogy az eredeti cél is megvalósuljon, és ezen a hely olyan imaszoba lehet, ami a hét minden napján éjjel-nappal nyitva áll."

Biztató változásoknak lehettek tanúi az imaszoba fennállása óta - tette hozzá Budai Kisanna. „Több ide járó fiatal elindított a gyülekezetében hasonló imakört ennek mintájára, és egy lány a Facebookon indított imamozgalmat a 10/40-es ablak országaiért. Az itt imádkozók és az, amit ők tesznek még ezeken a falakon kívül, egységet képez, mindez pedig túlmutat az imaszobán" - fogalmazott.

Az imaszoba megvalósítása a Pince A30 - Közösségi Tér Fiatalokért elnevezésű projekt része, amely célul tűzte ki, hogy ifjúsági közösséget építsen a főváros nyolcadik és kilencedik kerületében. A projekt részét alkotó Ex-Change programban 2013 tavaszán kisközösségi ifjúsági vezetőket készítettek fel a józsefvárosi Kesztyűgyárban tartott cigánymissziós nyári táborra, amelyről portálunk is beszámolt. Végül, hogy a kisközösség találkozóhelye is megújulhasson, a projekt részeként felújították a PinceA30 közösségi teret is, amelyben létrehozták az imaszobát. Az uniós támogatással megvalósult projektet az imaszoba átadása zárta 2014. december 22-én.

Jakus Ágnes

Képek: Füle Tamás