„A kegyelem előfeltétele a tökéletlenség – a fény csak a repedéseken képes keresztülhatolni."
Philip Yancey
Kezed munkája után élsz
Mikor találsz valamit, ami annyira leköt, hogy nap mint nap akár ingyen is csinálnád, akkor célegyenesben vagy. Ha találsz valakit, aki hajlandó érte megfizetni is, akkor megvan a hivatásod – mondja Nick Vujicic, a karok és lábak nélkül született prédikátor, motivációs tréner. A munka ünnepére olyan írásainkból válogattunk, amelyekben hivatásuk szeretetéről beszélnek közöttünk élő hétköznapi emberek. Látogassanak el velünk az asztalosmester és a szabó műhelyébe, a mosómester mosodájába és a költő asztalához!
Kezed munkája után élsz, boldog vagy, és jól megy sorod. (Biblia, Zsoltárok könyve 128. rész, 2. vers)
A műhelyben
A sokak által szeretett asztalosmester keze alatt nemcsak a fa formálódik, hanem az is, aki műhelyébe belép. Tanítványaiból jó szakembert és ami még több: embert farag, véső helyett azonban más eszközöket használ. Bár sok a pályaelhagyó és a nagy dinasztiák is kihalófélben vannak, az asztalosság még mindig az egyik legszebb szakma – vallja az albertirsai Danka Imre. Látogasson el a Parókia portál segítségével Danka Imre asztalosműhelyébe!
Nincs az a folt
Kamaszként egyszer a Duna-korzón sétált osztálytársaival és arról álmodozott, hogy jó lenne majd valamelyik szépen csillogó luxusszállodában dolgozni pincérként. Csokornyakkendőben, elegáns öltönyben képzelte el magát, ahogyan éppen felszolgál. Tizenöt év sem telt el, és teljesült az álma, bár egészen másképp, mint gondolta.
Máté János mosómester történetét itt olvashajta el.
A Pegazusnak szárnyalni kell
A tanár dolga, hogy a diák gondolkodó felnőtté válását kísérje, a költőé, hogy a szöveg megszületésénél segédkezzen. Kiss Judit Ágnes szerint a költészetben és a tanításban egyaránt egyetlen dolog számít: az önazonosság. Ez teszi hitelessé a művészt, ennek megőrzéséhez pedig az alkotás a legjobb eszköz. A költő, magyartanár alkotásról, kamaszoknak tartott magyaróráiról és a hitről mesélt nekünk, az interjút itt olvashatja.
A tű és az olló szolgálata
Meghatározó pillanat, amikor egy lelkész vállára helyezik a palástot. A mozdulat kifejezi: viselője készen áll a szolgálatra. Egy református lelkipásztornak életében két-három palástra van szüksége, hiszen az időjárás viszontagságait is kiálló bársony ruhadarab tizenöt-húsz évre szól, ha jól megvarrják. Minderről Tahy László egyházi és úri szabó beszélt a Parókia portálnak.
