Számos, a keresztyéneket is állásfoglalásra késztető trend gyűrűzik be a társadalomba és a gyülekezetek életébe az euro-atlanti világban, melyekre a nyugati egyház egyre liberálisabb teológiai megközelítéssel reagál. A társadalmilag elfogadott normák és az istenhit megkérdőjelezése a magyar keresztyénséget is egyre nagyobb kihívás elé állítja, ezért az egyháznak fel kell készülnie arra, hogy az evangélium hirdetése mellett a kétely és a kiábrándultság társadalmaiban eligazodási pontot nyújthasson keresztyén és nem keresztyén kérdezőknek egyaránt. Az élet eredetéről szóló vita, az ítélő Isten, a pokol, az Istenhez vezető út kizárólagossága, a keresztyének hiteltelensége, a pszichológia hatékonysága az evangéliummal szemben csak néhány a felvetődő dilemmák közül.

„Meggyőződünk, hogy meggyőzhessünk” - ez volt a jelmondata az első Evangéliumi Fórumnak, melyet az európai evangéliumi vezetők fóruma (European Leadership Forum) támogatásával hívtak életre magyarországi evangéliumi lelkipásztorok és hívő keresztyének. Az elmúlt héten tartott felekezetközi találkozó célja az volt, hogy megerősítse a Szentírást végső tekintélyként számon tartó szolgálattevőket az evangéliumban gyökerező identitásukban, továbbá segítséget nyújtson szolgálatukhoz.

„Sokan vannak Magyarországon, akik igényesen gondolkodnak, de a Biblia igazságával kapcsolatos mély meggyőződésük hiányzik. Mások szilárd meggyőződésükkel együtt sem tették fel azokat a kérdéseket, melyeket a gyülekezetek tagjai igen, és ez rendkívül sérülékennyé teszi a szolgálatukat. A Fórumon szeretnénk megerősödni az evangélium igazságában, felkészülve a másokért folytatott küzdelemre, hogy ők is annak ismerjék meg Krisztust, akinek mi megismertük” – fogalmazott Szabados Ádám, az Evangéliumi Fórum házigazdája. „Az, amit mi hiszünk, nem ugyanaz, mint amit Európa a kereszténységről gondol. Ráadásul, még hívőket is fojtogatnak az ellenérvek, melyeket ez a kontinens kitermelt. Pál apostol küzdött mások bizonyosságáért, ezért mi sem ülhetünk ölbe tett kézzel. A mondás szerint a szív nem tudja ünnepelni, amit az ész elutasít. Sokszor a vezetőknek sincsenek válaszaik a kétkedők kérdéseire, és vannak hívők, akik emiatt már úgy vélik, nincsenek is válaszok.”

Szabados Ádám hozzátette: az evangéliumi hívők egymástól elszigetelten gondolkodnak, emiatt felekezeti hangsúlyaik gyakran felülírják a Jézus halálán és feltámadásán alapuló evangéliumi gondolkodás hangsúlyait. „Egyedül akarjuk feltalálni a válaszokat, holott megoszthatnánk a tapasztalatainkat, és ha ezt megtennénk, együtt nagy szolgálatot tehetnénk az embereknek. Az Evangéliumi Fórum épp ezért a tartalomáramoltatás helye. Olyan találkozó, amely segíti kialakítani a meggyőződéseink mögötti meggyőződést, és az együttműködésre való hajlandóságot is előmozdítja, amely ahhoz szükséges, hogy korunk kihívásai közepette eligazodjunk, és ehhez hozzásegítsünk másokat is.”

A résztvevőkkel rövid interjúk is készültek. A különböző szakmák képviselői szolgálatukról beszéltek, és arról, milyen kihívásokkal kell megküzdeniük hívő emberként.

„Ahogy József befogadta Máriát, úgy kell nekünk is befogadni az evangéliumot” - mondta Dányi-Nagy Márió református lelkész reggeli áhítatában. „Néha épp az értést használjuk arra, hogy ne kelljen befogadnunk az evangéliumot, mert amit értünk, a felett kontrollt gyakorolhatunk. Az evangéliumot viszont nem lehet sem birtokolni, sem érteni. Befogadni lehet, alázatosan, mert ami benne fogant, a Szentlélektől van: Krisztus halálát és feltámadását rejti magában.”

Balla Péter, a Károli Gáspár Református Egyetem rektora előadásában azzal a tézissel vitatkozott, miszerint a Szentírást úgy kell olvasni, mint bármilyen más irodalmi művet. A teológiai professzor igehelyek vizsgálatával érvelt amellett, hogy a Szentírás Isten műve, ezért aki meg akarja érteni üzenetét, annak Isten Igéjeként kell olvasnia, úgy, ahogy a Szentírás elvárja, és ahogy abban eligazodást is nyújt. „Kérdés, hogy elfogadjuk-e, hogy a Szentírás legyen a bíránk. Ha igen, akkor megtapasztalhatjuk, hogy szavai nemcsak megítélnek, hanem a kegyelmet is közvetítik számunkra” – fogalmazott.

A Szentírás értelmezéséhez és az evangéliumból fakadó állásfoglalások képviseletéhez egyaránt segítséget kaptak a résztvevők. A fórum gerincét a bibliatanulmányozás-, valamint az apologetikaműhelyek alkották. A bibliaértelmezés-műhely résztvevői egy nehezen értelmezhető részt, a fügefa megátkozását elemezték Márk evangéliuma 11. fejezete alapján.

„Az induktív bibliatanulmányozási módszer segítségével boncolgattuk a szöveget, ami a prédikációkra való készülésekhez sok új impulzust és ötletet adott. Személy szerint jobban ráláttam, hogy hol vannak az elakadásaim a készülések során és eszközöket kaptam ezek orvoslására. Nemcsak a módszer, hanem a közös bibliatanulmányozás varázsa is lenyűgözött. Olyan volt, mintha mindenki kezében lett volna néhány puzzle-darab, amivel hozzá tudott járulni a kép kirakásához, a bibliai történet mélyebb megértéséhez” - osztotta meg tapasztalatait portálunkkal Oravetz Anett teológus.

„Az induktív módszer a nevelőnk, amely végső soron egészséges bibliaértelmezési szemlélethez segít hozzá” – magyarázta érdeklődésünkre Schauermann Tamás műhelyvezető. „Akik elkezdik a szöveg felépítését megfigyelni, azok előbb-utóbb rájönnek, milyen kérdéseket érdemes föltenni adott szöveg elemzésekor. Így bibliaolvasók és igehirdetők egyaránt a szentírási szövegrészek szerzői és szerkesztői szerint legfontosabb központi üzenethez juthatnak el anélkül, hogy elvesznének különféle mellékszálakon. A jó prédikációból a hallgatóság bibliaolvasást és szövegértést is tanulhat, mert ráérez, hogy a prédikátor magyarázata hogyan bomlott ki abból a szövegből, amellyel egyéni bibliatanulmányozásakor is találkozik.”

Az induktív bibliatanulmányozó módszer tiszteletben tartja a Szentírás ihletettségét, de számol a szerzői részvétellel is – tette hozzá a műhelyvezető. „A bibliaolvasók e módszer segítségével megértik, hogyan működik a nyelv és az írott kommunikáció, ezért a lehetségesnél nem nagyobbak az elvárásaik a szavak igazságát tekintve. Vagyis, nem ragadnak le ott, hogy egy mondatban milyen szavak szerepelnek, hanem felismerik a beszédhelyzetet, a közlő szándékát és azt is, akihez a beszélő intézi a szavait. Ennek következtében az olvasó megpróbálja minél inkább kiaknázni a szövegben rejlő utalásokat, összefüggéseket, melyek a legteljesebb megértéshez vezetnek el.”

A Biblia és az Ige megtestesülése között párhuzam figyelhető meg – hívta fel a figyelmet Schauermann Tamás. „Mindkét esetben arról van szó, hogy Isten kilép elrejtőzött állapotából, és megszólít minket. Egyrészt Jézus személyén, tettein, szavain, döntésein, életén, halálán és feltámadásán keresztül, másrészt a kezünkben maradó Szentíráson keresztül, amelynek az a szerepe, hogy informáljon minket arról, Isten mit szeretne és mit nem szeretne velünk kapcsolatban. A testté lett és a papírra vetett Igére egyaránt jellemző, hogy egyszerre test és lélek, egyszerre emberi és isteni. Mivel a Biblia emberek írta szövegek gyűjteménye, igazak rá az emberi kommunikációra jellemző törvényszerűségek, ezért nem úszhatjuk meg szövegértelmező vizsgálatát. Ugyanakkor a sok száz, ezer éves differenciával megírt történetek közti párhuzam, a Szentírás egészén végigvonuló motívumok, a történetek által kiábrázolt üdvtörténet mind egyértelművé teszik, hogy nem csupán emberi értelem konstrukciójáról van szó. Mindezt figyelembe kell venni, és mindkét területen a maximumot kell nyújtani. Nem elég csupán imádkozni, hogy jelentsen valamit a szöveg, ugyanakkor szövegelemzés nélkül nem lesz életformáló az Istentől jövő üzenet.”

„Mint a lemerülőben lévő elemnek az energiaforrás” – ilyen volt az első Evangéliumi Fórum, ahogy azt a három napos találkozó egyik résztvevője összegezte. A szolgálattevőknek azonban nem kell aggódniuk amiatt, ha az elem újra lemerül, mert a szervezők szeretnék rendszeressé tenni és kibővíteni a találkozót. A kezdeményezésről és a párbeszéd folytatásáról az Evangéliumi Fórum honlapján tájékozódhat.

Kép és szöveg: Jakus Ágnes