Mindig van másik út

Bűnök, szenny, hazugságok, bujkálás, börtön. Bűnvallás, megbocsátás, lélek. Hogy kerül mindez egy lapra? Új életet kezdett, de többségükben még börtönbüntetésüket töltő fogvatartottak mesélik el egy könyvben, hogyan sodródtak tévutakra és miként fordítottak hátat a múltnak. A világ elé tárják, hogyan álltak föl a reménytelenségből és kezdtek újra bízni abban, hogy van számukra esély a rácsok mögül távolinak tűnő, kinti világban.

 

Elítélik, amit elkövettek
A közelmúltban jelent meg a Nézz fel az égre még egyszer! című kötet, amelyben egy idegen, zárt közegbe pillanthat be az olvasó néhány fogvatartott és a Református Börtönmisszió lelkipásztorainak segítségével. „Aki arra vágyik, hogy hátborzongatóan izgalmas igaz történeteket olvasson, csalódni fog. Olyan önéletrajzok ezek, amelyekben az elítéltek már önmaguk is elítélik azt, amit korábban elkövettek" - olvasható a könyv ajánlójában az egyik szerkesztő, Magyarné Balogh Erzsébet református lelkipásztor tollából.

Egymás mellett
A budapesti Bibliás könyvesboltban tartották a könyv bemutatóját, ahol szokatlan módon egymás mellett ült „rabló és pandúr" a pulpituson. A könyvbemutatón Csóti András, a büntetés-végrehajtás országos parancsnoka a börtönlelkészség fontosságát hangsúlyozta.
- 2000-től működtetjük a börtönlelkészi szolgálatot, tevékenységüket egészen közelről figyelhetem és segíthetem. A lelkészek a nap minden órájában sajátos szolgálatot végeznek, és egyre inkább érezzük, mennyire fontos a jelenlétük - fogalmazott a vezérőrnagy.

Kutyából nem lesz szalonna
„A börtönlelkészek igen jól ismerik az elítéltekkel kapcsolatos vélekedéseket és elő-, mi több, utóítéleteket - idézte köszöntőjében az egyik ismerősével való találkozást Bogárdi Szabó István, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke.

- Ismerősömmel a börtönből kijőve akadtunk egymásba, és kifaggatott, hogy hol jártam. Ennyit mondott: szép, amit maga csinál, de tudja, kutyából nem lesz szalonna. Ez igaz. De emberből lehet még ember. Mi több, ezek a vallomások éppen azt értetik meg velünk, hogy az emberből, a bűnre hajlamos és a bűnre oly készséges, aztán a bűn fogságban vergődő emberből a kegyelem által, a hit erejében lehet még ember. A könyv vallomásai ezt tükrözik.

Határozottan elindult a bank felé
„A pisztolyt a jobb zsebébe rejtette. Határozottan kiszállt, elindult a bank felé. Minden ideálisnak tűnt ez alkalommal. A bicikli eltűnt, a járókelők pedig csak a túloldalon voltak, azok is elég messze. Egyenesen a bejárati ajtóra nézett. Öt percet késett. Reszkető kézzel megtörölte izzadó homlokát. Sóhajtott egy nagyot. Hosszan felnézett az égre. Megkönnyebbülten és tiszta fejjel visszaszállt a kocsiba. Elindult a főváros felé és a sorsa felé, amely elől pár órára úgy érezte, meg tud szökni" - írja utolsó, meghiúsult bankrablási kísérletéről a könyv címadója, aki személyesen is részt vett a könyvbemutatón. Szigorú biztonsági intézkedések mellett néhány percet beszélgethettünk a négyszeres bankrablóval, mielőtt visszatért a börtönbe.

Mindig van másik út
A negyvenhárom éves férfi elöljáróban annyit mondott magáról, hogy húszévesen lett építőipari vállalkozó, majd negyvenévesen két hét alatt négy bankot rabolt ki. Kommandósok fogták el egy szállodában.
Az a mondat, hogy „nézz fel az égre még egyszer” a búcsúzást jelentette számomra az utolsó bankrablási kísérletnél - mondja.
- A búcsúzást attól a gondolattól, hogy el lehet szökni a felelősségvállalás és Isten elől. Ma pedig a reményt és szeretetet jelenti. A börtönben eltöltött évek alatt nem lettem gyökeresen más, sőt inkább pont az lettem, aki igazán vagyok. Kálvin Institutiójában is az olvasható, hogy az igazi bölcsesség az, ha megismerjük Istent és önmagunkat. A korábbiakhoz képest annyit változtam, hogy megismertem Istent, megértettem, hogy mit üzen nekem és mit akar tőlem. Mertem elengedni azokat a makacsságokat és önző dolgokat, amik korábban jellemeztek, és próbálom előhozni magamból azt a jót, amit föntről kaptam.
- Mi állíthat meg minket a bank ajtaja előtt? - kérdezem a fiatalembert.
- Az, hogy nem a pillanatnak élünk, hanem tudni kell, hogy mindig van másik út, nem kell a rosszat választani. Az csak az ördög munkája.

Kifelé nem, csak felfelé
„A börtönvilág az emberi élet olyan állapota, ahonnan a kiszabott büntetés ideje alatt kifelé nem, csak felfelé lehet szabadulni, Ott, a zárka mélyén ugyanis történhet valami: találkozás Istennel. Ezek a történések bensőséges világot alakítanak ki, amely teljesen ellentmond annak a helyzetnek, amelyben a fogvatartottak vannak" - fogalmaz L. Molnár István, a Református Börtönmisszió vezetője.

Megtérések és az ahhoz vezető utak jelennek meg a Kálvin Kiadó gondozásában megjelent könyvben és teszik érthetővé, elfogadhatóvá azt az embert, akit a társadalom elkülönít.



Fekete Zsuzsa
Fotó: Füle Tamás