A Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium szimpóziumán a vezetői kerekasztal-beszélgetésen arról is filozofáltak a közelmúltban a résztvevők, hogy mi a feladatunk az életben és mit kezdünk talentumainkkal.

Hogy több legyen

Jókai Anna Kossuth-díjas író, huszonkét könyv szerzője. Elmondása szerint egészen későn, harminchárom éves korában kezdett írni, pedig korábban is érdekelte az írás. Korábban könyvelőként és népművelőként is dolgozott a most 82 éves író. Jókai Anna úgy véli, hogy tehetséggel születik az ember, de nagyon sokat kell tanulni ahhoz, hogy ez kibontakozhasson.
„Meghatározónak tartom, hogy milyen emlékeket hozunk gyerekkorunkból. Nekem nagyon sok rossz élményem volt, elsősorban a felnőttek hazudozása viselt meg. A suliban az első tanító nénimmel utáltuk egymást, én csúnyán írtam, ő emiatt gyakran megszégyenített. Negyedik elemiben új tanítónő jött, aki rám nézett és azt mondta, igaz, hogy csúnyán írsz, de jól. Valójában akkor léptem írói pályára, amikor azt éreztem, hogy valamit tovább kell adnom. A küldetés azonban nem azonos az egyéni karriervággyal. Fontos kérdés, hogy személyesen én, mit tudok tenni ezért a vajúdó világért. Ez is sikernek számít. Egész életünkben arra keressük a választ, hogy miért jöttünk a világra, hova tartunk, és mit akar tőlünk az Isten. Ha ehhez a miérthez egy villanásnyi fényt adunk, megtaláltuk a hivatásunkat. A hivatás alázatra kötelez. A talentumot úgy kell halálunk pillanatában visszaadnunk, hogy az több legyen, mint amit kaptunk – fejtegette az író. Jókai Anna figyelmeztetett arra is, hogy küldetéses ember nemcsak Isten felől jöhet. „Sztálinnak és Hitlernek is küldetése volt, de őket a gonosz küldte. Nem mindegy, ki küldött!" – tette hozzá.

Az első jóra várva?

Bogárdi Szabó István lelkipásztor, 2003-tól a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke. Pályája elején egy szinte teljesen megszűnt gyülekezet újjászervezése és egy templom felépítésének koordinálása volt a feladata. Egyetemi tanár, számos könyv és publikáció szerzője. A közelmúltban fejezett be egy évekig tartó munkát Kálvin Institutiója új fordításának szaklektoraként. Lelkészcsaládban nőtt fel, édesapját látva ő is szerette volna magára ölteni a „beszélő köntöst". Hivatása választásában szüleit másolta, de gyerekként voltak más kisfiús vágyálmai is.
„Mint nagyon sok kisfiú, én is szerettem volna indián törzsfőnök lenni vagy focikapus, aki a világbajnoki döntő 92. percében kirúgásból győztes gólt szerez. Végül nem törzsfőnök és nem kapus, hanem lelkész lettem. Isten ismer bennünket és feladatot ad nekünk. A talentum feladatot jelent – mondta a püspök, majd arra a kérdésre, hogy sikeres embernek tartja-e magát, a következőt felelte: „Nem tudom, mert még nem mondtam el életem első jó prédikációját. Korábban azt gondoltam, hogy ezt ötvenéves koromra megteszem, de most felemeltem a korhatárt hatvan évre." A püspök Kálvinra hivatkozva úgy fogalmazott, hogy az egész életnek Istennel van dolga. „Ha ez így van, akkor mindenkinek van hivatása, még akkor is, ha nem vesz róla tudomást. A belső elhívást csalhatatlannak érzem, de a hivatás is kegyelemből van" – tette hozzá.

Nem az a professzor, aki tanít...

Kukorelli István alkotmányjogász, egyetemi tanár, az MTA doktora. Kutatási területe az alkotmányos alapjogok és az ellenzék jogai az Országgyűlésben. Gyerekkorában régész vagy csillagász szeretett volna lenni, végül „veszélyes" pályára tévedt. Azt mondja, véletlenül.
„Sok kérdőíven szerepel, hogy valakinek mi a beosztása. Az enyémen az szerepel, hogy alkotmányjogász. Veszélyes szakma ez, mert a hatalomgyakorlás joga az ember kezében van. A jogászok a társadalom orvosai. Jogszabályok szabályozzák életünket, és tulajdonképpen ezek oldják meg konfliktusainkat. Hivatásomnak a katedrát tekintem, és tudom, hogy hatalmas felelősségem van. A tanár-diák viszonyban a legfontosabb tényezőnek a bizalmat tekintem. Ahogyan Szabó István püspök úr mondta, hogy még nem tartotta meg a legjobb prédikációját, én ugyanúgy nem tartottam meg életem legjobb előadását, de törekszem rá. Az a célom, hogy amit tudok, továbbadjam, nem akarom magamnak megtartani. Az a tapasztalatom, hogy az igazán sikeres emberek nem mindig szeretnek a talentumaikról beszélni, hanem inkább az emberek beszélnek őróluk. Azt vallom, hogy nem az a professzor, aki tanít, hanem akinek tanítványai vannak" – zárta gondolatait az alkotmányjogász.

A csapatjátékos

Kürti Sándor , a KÜRT Információbiztonsági és Adatmentő Zrt. elnöke, Széchenyi-díjas vállalkozó. Azt mondja, hogy a vagyona esténként hazamegy, és csak reménykedhet benne, hogy reggel visszajön. Cégében ugyanis a valódi érték az ember és a tudás. Élvezi a vállalkozást, ami kényszerpálya volt az életében, ugyanis „nyugdíjasnak" hitt munkahelyéről, a százhalombattai olajfinomítóból váratlanul kirúgták.
„Két diplomával és doktorival mosogatni mentem. Kitanultam az adattároló szakmát, és felfedeztem azt is, hogy a testvérem zseni. (Testvérével, Kürti Jánossal alapították a KÜRT Rt-t, amely kezdetben mágneses adattárolók javítására szakosodott.) Élvezettel vállalkozom, bár a vállalkozóhoz előítélet kötődik: rengeteg pénze van, mert lopta. Pedig a vállalkozást lehet jól csinálni."
Kürti Sándor arról mesélt a hallgatóságnak, hogy ma Magyarországon jó vezetőkből van a legnagyobb hiány, meg kell tanulni, hogyan kell vezetni egy családot, egy céget, egy iskolát vagy egy országot. A vállalkozó szólt arról is, hogy szerinte az a győztes, aki nagyobb csapatot tud építeni és erre példákat is hozott.

„A Microsoft világszerte 143 ezer alkalmazottat küld egy irányba. Kemény Dénes, a magyar vízilabda-válogatott volt szövetségi kapitánya húsz embert irányított és szerzett világhírnevet. Egy családfő a saját családját tereli egy irányba, ez az elsődleges feladat. A Hewlett Packard két világhírű vezetője szerint ha valami nem működik a cégben, annak a vezetők, vagyis ők az okai. Ha pedig jól működik, az a csapat érdeme. Ismernek ilyen vezetőket maguk körül?" –tette fel a kérdést a Széchenyi-díjas vállalkozó, aki biztosan nem a levegőbe beszél. A KÜRT számos díjat nyert, a többi közt üzleti, etikai díjat, a XI. Innovációs Nagydíj Pályázaton az Informatikai és Hírközlési Minisztérium Innovációs Díját, valamint Családbarát munkahely díjat, és egy nemzetközi felmérésében bekerült a Legjobb Munkahelyek közé.

A „Van önnek nem fogadott hivatása?" című szimpózium célja az volt, hogy egyéni minták segítségével világítsa meg az életút keresésének, a kihívások elfogadásának kérdéseit és a társadalmi felelősségvállalás dilemmáit, különös tekintettel a vezetői hivatásra.

Fekete Zsuzsa
Fotó: Vesztergombi Tamás