Hogyan nyújthatunk segítséget a krízisbe került embernek? Ezt a kérdést járja körül a frissen alapított Lector Kiadónak az Újra szárnyra kapni című kötete, amely Mihály Emőkének Hézser Gábor református lelkész-pszichoterapeutával folytatott beszélgetéseit tartalmazza (ezeket részben olvashattuk már a 2009-ig működő Kis Tükör nevű kolozsvári református családi lapban), de Hézser néhány témába vágó előadásának (az öngyilkosság, az egyházi kommunikáció, az akadályozottsággal élők segítése, a kamaszkor, valamint a depresszió kérdésével foglalkozó) megszerkesztett változata szintén helyet kapott a könyvben. A központi téma különböző aspektusait megvilágító, akár különálló olvasmányként is befogadható öt előadás és kilenc beszélgetés a könyv olvasásának folyamatában harmonikus egészé áll össze.

A kötet elsősorban élvezetes beszélgetőkönyv. Mihály Emőke jó kérdéseket tesz fel, aztán hátralép, és hagyja Hézsert beszélni, szakmai tapasztalatairól mesélni, anekdotázni. A kérdésekből kiérződik a személyes érintettség. Vajon a bűnök következményei-e a krízisek vagy az élet természetes velejárói? Milyen mértékben segíthet a krízisbe kerültnek egy olyan közösség, amelyben egyetlen szakképzett segítő sincs? Vajon a krízis mindig a fejlődés feltétele-e? Van-e jelentősége annak, hogy a válsághelyzetben levő segítői milyen neműek? Mit várhatunk el az egyháztól a segítségnyújtásban? A beszélgetések néha észrevétlenül siklanak át személyes síkra, így Hézser Gábor életútjának egy-egy szakaszát is megismerhetjük. Megtudjuk, hogyan lett belőle teológus, majd pásztorálpszichológus, de azt a kérdést is felteszik neki, hogy miért szeret férfinak lenni?

Egyet kell értenünk a fülszöveggel abban, hogy a kötet divatos témákat vet fel, ám egyáltalán nem számít divatosnak, ahogyan Hézser megközelíti őket. A divattal ellentétben a krízist például nem csupán a fejlődés feltételeként határozza meg, hanem a fejlődést veszélyeztető tapasztalatként is, amelybe akár bele is lehet halni. Abban sincs semmi divatos, ahogyan az „Ép testben ép lélek” jól ismert köznapi bölcsességét értelmezi. „Nem ép testben is lehet nagyon ép lélek, nagyon is ép testben is lehet egyáltalán nem ép lélek”- mondja. A megbocsájtásról szólő beszélgetés jól illusztrálja a jellegzetes hézseri témakifejtést. Elsőként megállapítja, hogy az ember nem tud megbocsájtani, majd bebizonyítja állítását: hiába kérünk bocsánatot, hiszen ha nem beszélünk azonos érzelmi nyelvet a másikkal, kommunikációs zavar lép fel és nem értenek meg, ám nem tudunk maradéktalanul megbocsájtani sem, mert nem tudunk beleérezni a másikba. Ezután kezdi feloldani a megbocsájtásra való képtelenség állapotának a feszültségét azzal, hogy rámutat a csodára: két ember közötti konfliktus meg-engesztelődhet, amennyiben elfogadják, hogy csak Isten képes megbocsájtani.

Hézser Gábor ideális beszélgetőtárs, ám egyáltalán nem könnyíti meg annak a jóindulatú, felebarátjának segíteni akaró olvasó dolgát, aki egyszerű, gyors, azonnali hatást kiváltó tanácsokat vár tőle. A nagy tapasztalattal rendelkező szakember olyan aprólékosan mutatja be a krízis mibenlétét és boncolgatja a segítségnyújtás nehézségeit, hogy teljesen elbizonytalanít affelől, hogy egyáltalán lehetséges segíteni a válságban levő embernek. A hatékony terápiához elsősorban egy segítő közösségre van szükség, amely szakemberekből és nem hivatásos segítőkből áll, akik alázatosak és bölcsek, ismerik határaikat, együttéreznek, de nem vesznek bele a bajba jutott problémáiba, kiválóan kommunikálnak, ezért képesek tudatosan összehangolt koncepcióval dolgozni, úgy, hogy ne zavarják össze a rászorulót, de az is fontos, hogy ebben a (szuper)csapatban nők és férfiak együtt hordozzák a bajba jutottat, hiszen a női és a férfi lélek különböző támogatást igényel. Ezeknek a feltételeknek a sorjázása annyira lebénítja az olvasót, hogy hajlamos azt hinni: segíteni lehetetlen. Amikor eljut erre a felismerésre, és ide-oda cikáznak a kérdések a fejében, és már semmit sem ért, akkor következnek azok a mondatok, amelyek megszabadítják a tehetetlenség jeges rémülettől a szívét és reményt adnak neki: „A krízis nem személyes vereségek, bűnök, gonoszságok, hanem az élet részei”, „A Biblia Istene a szeretet Istene, aki nem megsemmisíteni akarja az embert…”, „A krízisek nem Istentől jönnek, de belé, az Életbe vetett hit segít visszatalálni a krízisből az életbe”.

A törékeny ember motivuma nemcsak a törött szárnyú madár sokrétű asszociációját játékba hozó címben jelenik meg, hanem az egész könyvet átszövi. Hézser nagy empátiával mutatja be az embert, ezt a végtelenül érzékeny, egészen különleges, ám távolról sem tökéletes lényt, akinek nehéz újra szárnyra kapnia, ám mégis sikerül megélnie ezt a csodát.

A könyv hangulati íve is követi az egyes részekét: a mélyből, a teljes reménytelenségből indul, hogy fokozatosan jusson el a magasba, a boldog szárnyalás önfeledt öröméig. A befejező rész az ároni áldás terápiás hatását fejtegeti, egy olyan Isten képét villantva fel, aki ráragyogtatja arcát az emberre és örül teremtménye létének, anélkül, hogy feltételeket támasztana vagy különleges teljesítményeket várna el tőle.

Hézser Gábor nem olcsó megoldásokat ad, hanem, a segítés körüli tabukat megszüntetve egy olyan nyelvet teremt a nehezen kimondható kimondására, amely értelmezhetővé, kezelhetőbbé teszi a krízist. Az Újra szárnyra kapni nem kényelmes olvasmány, paradox módon mégis felszabadító élményt nyújtó könyv.

Magyarországon megrendelhető, illetve megvásárolható a Xantusz Könyvkereskedésnél:

http://xantusz.hu/index.php?dispatch=publishers.view&publisher_id=240

Romániában a Lector Kiadónál: www.lectorkiado.ro

(A képen az első és a második kiadás borítója látható.)

György Andrea