Kecskemétről Haitire
„Magamtól soha nem találtam volna ki, hogy Haitire menjek" – meséli a fiatal nő. „Egyik egyetemi tanárom blogján olvastam egy hozzászólásban az árvaházról, amelyet egy magyar lány vezet. Amikor megtudtam, hogy éppen Magyarországon van és adománygyűjtő estet tart, elmentem megnézni. Akkor csak a bemutatkozásig jutottunk, másnap viszont három órát beszélgettünk egy kávé mellett. A beszélgetés után eldöntöttem, hogy összekaparom az összes pénzemet, repülőjegyet veszek Haitire és kimegyek az árvaházba dolgozni."

Amikor a körülötte élők reakcióiról kérdezem, Adrienn azt mondja, senki sem értette a hirtelen jött fellángolást, de tulajdonképpen még ő maga sem:
„Abban az időszakban sokat szolgáltam a gyülekezetben, megvolt a helyem és a feladatom, ráadásul áldás is volt rajta. Úgy éreztem, Isten büntet azzal, hogy azt mondja, hagyjam itt a közösségemet és irány Haiti. Egy héttel az indulás előtt még sírtam a lelkészemnek, hogy nem akarok menni. Pedig Isten engem már meggyőzött, csak nehéz volt engedelmeskednem.

Kereszténység és vudu
„Azt mondják, Haitin az emberek kilencven százaléka protestáns, tíz százalékuk katolikus és száz százalék vuduhívő. Az árvaházban dolgozó asszonyok keresztények, esténként közösen imádkoznak, emellett sok babona megmaradt, például nem viszik ki a gyerekeket, amikor keleti szél fúj, mert az a gonosz szél. A fogyatékos gyermekről pedig úgy hiszik, hogy Isten büntetése miatt olyanok."

A 2010-es földrengés óta az állam engedélyezi, hogy a fogyatékkal született gyermekeket szülés után a kórházban hagyják. Haiti gazdasága épít az árvaházakra, a misszióturizmusra. Ezért azok is beadják a gyereküket árvaházba, akik nincsenek rászorulva. Egyelőre nincs megfelelő alternatíva az árvaházak helyett, csak próbálkozik az állam a törvényi szabályozással" – teszi hozzá Adrienn.

Szülihónap áprilisban
„A Hope Home-ban csupán két-három gyereket látogatnak a szüleik, pedig harminchárman vannak. Egyiküknek sem tudjuk a pontos születési dátumát, ezért áprilisban ünnepeljük mindenkinek a szülinapját. Az árvaházban áram és folyó víz ritkán van, olyankor nagy vödröket töltenek meg vízzel, és abból gazdálkodnak az ott lakók. Megtanultam kézzel mosni, pohárral zuhanyozni, csótányokkal és egerekkel együtt élni. A gyerekek és a nevelők a földön alszanak, mert a földrengés óta biztonságosabbnak gondolják, mint az ágyat."

Ördög van benne?
Adrienn fő feladata egy autista kislány fejlesztése volt a kint töltött idő alatt:
„Amikor először találkoztunk, nem beszélt, verte a többi gyereket és a földet ette. Megtudtam, hogy 6 évesen egy pszichiátrián találtak rá lekötözve, mert azt hitték, ördög van benne. Kemény kihívás volt vele dolgozni, ugyanakkor mérhető volt a fejlődés, amit elértünk öt hónap alatt."
A többi gyerekkel négy csoportban dolgoztunk, volt játék, ének, hangszerek, meseolvasás, torna, terápiás gyurma. A speciális fejlesztőeszközök beszerzésében sokat segítenek a külföldi szponzorok – mondja Adrienn.

A tökéletes boldogság
A legfontosabb dolog, amit tanult, egy strandolós naphoz kapcsolódik.
„A gyerekekkel egyik nap elmentünk a strandra. Az erről készült képeket elküldtem pár ismerősömnek, akik közül sokan azt írták, hogy nem bírták sírás nélkül végignézni a fotókat, és sajnálják szegény gyerekeket. Megdöbbentem ezen, hiszen ismertem a gyerekeket, köztük éltem, és tudtam, nem úgy gondolnak saját magukra, hogy „jaj, milyen szerencsétlen vagyok". A tökéletes boldogságot jelentette számukra, hogy a kerekesszékből a vízbe mehettek, ahol tudtak mozogni. Egészen más ismerni őket, és más csak képeken látni.

Forgatókönyvek
További terveivel kapcsolatban Adriennt a „biztos bizonytalanság" jellemzi:
„Én ebben érzem otthon magam. Aktív várakozás van bennem, ötféle forgatókönyv él a fejemben, hogy mit csinálnék, és várom, Isten melyikre bólint rá. Megtanított arra, hogy Ő jó, és ezt semmi sem írhatja felül. Sokszor ennyi az információ, amit kapok, hogy Isten jó, és amit tesz, az is jó. Azt hiszem, ha tudnám előre, mi fog történni, azt sokkal nehezebben viselném."

Horváth Zsuzsanna