1915-ben írta homiletika tankönyvét Ravasz László református püspök, a kiadvány azóta is meghatározza a hazai homiletika-oktatást. A könyv ma is tanítható és tanulható tudásanyagot közvetít, lényeglátásában mindig frissességet áraszt, relevanciája keletkezése után száz évvel is megkérdőjelezhetetlen. Vajon miért? Bogárdi Szabó István püspök, a Magyaroszági Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke szerint az örök igazságok tekintetében száz esztendő csupán egy másodpercnek számít, és a száz év is csak apropó, mert Ravasz László könyvét bármikor elő lehet venni – mondta a püspök a Parókia portálnak adott interjúban a könyv százéves évfordulójára rendezett konferencián.

„Minden évben elolvasom a homiletika tankönyvet, mert olyan igazságokat és értékeket fogalmazott meg 100 esztendővel ezelőtt Ravasz László, amelyek ma is igazak és érvényesek. A tankönyv megjelenésének százéves évfordulóján rendezett konferencia arra is jó volt, hogy a mai nemzedékeknek is megmutassuk, miért érdemes ezt a könyvet kivenni a könyvtárból és végigolvasni. Félezer oldalas munkáról van szó, és nem is könnyű olvasmány, de aki egyszer belekezdett, nem fogja tudni letenni és újra meg újra előveszi majd."

A konferencián felvetődött a kérdés, lehet-e valaki úgy református lelkipásztor itthon, hogy nem olvasta Ravasz László meghatározó művét?

Meghagyom, hogy lehet, azt azonban nem feltételezem, hogy sok lelkész ne olvasta volna Ravasz László homiletikáját. Bizonyára vannak, akik más forrásokból tájékozódnak, azonban könnyebb úgy teológusnak és igehirdetőnek lenni, ha valaki mégis ismeri ezt a művet. Pontosabb, szabatosabb, igényesebb igehirdetővé válhatunk a könyv segítségével, ezért azt javaslom, nyugodtan folyamodjanak a homiletika tankönyvhöz, nem szégyen tanulni.

Ön arról beszélt a konferencián, hogy Ravasz László igehirdetései, szavainak tisztasága, pontos megfogalmazásai minden igehirdető elé tükröt tartanak. De vajon mit látnak ebben a tükörben?

Olyan tükör ez, ami elé már odaállni is nehéz. Hogy mit érnek Ravasz László gondolatai, szavai ebben az elméleti munkában, azt az igehirdetésein keresztül lehet a legjobban lemérni. Aki Ravasz László igehirdetéseit olvassa, szembetalálkozik a szép beszéddel, a pontossággal, a rendkívüli igényességgel és a tartalmassággal. Ez önmagában is olyan tükör, amibe nem mindig kellemes belenézni, ha a magunk igehirdetését elemezzük. Mindenkit arra biztatnék, hogy mindenféle igehirdetést olvassanak, régieket és maiakat egyaránt. Én nagy igehirdetés-fogyasztó vagyok, bár azt nem tudom, hogy ettől jobb lesz-e az igehirdetésem, de azt igen, hogyha nem jó valami, akkor miért nem az.

Miért nem az?

Az igehirdetés minden esetben kihívás és személyes feladat a lelkipásztor számára. Nem véletlen, hogy Ravasz László azzal fejezi be tudományos művét, ahol szó van tudományról, homiletikáról, esztétikáról, retorikáról, hogy az igehirdetés misztérium, azaz titok. A titok kimondása pedig nem működhet rutinszerűen, nem olyan, mint a biciklizés, amit ha egyszer megtanultunk, sosem felejtjük el, ez valami egészen más. A gyülekezet élő közösség, ahová nem lehet rutinból bevinni az isteni üzenetet.

A könyvében Ravasz László hangsúlyozza az élőbeszéd fontosságát, miért fontos ennyire az élőbeszéd az igehirdetésben?

Ravasz László érvényesíti az örök bibliai igazságot, hogy a hit hallásból van, a hallás pedig Istennek beszéde által. Mi már a 20. században is telítődtünk vizuális kultúrával és főleg annak a mennyiségével. Ravasz László szerint két ember között a legrövidebb út az őszinte szó. Úgy véli, hogy az élőbeszéden keresztül jut el leginkább az üzenet a másik emberhez. Ha a kezembe veszek egy levelet, az csak egy levél, a fotó csak fotó, a film mozgóképi valóság, aminek megvan a saját életrendje, de két ember között az élőbeszéd számít a legjobban. Néhány évvel ezelőtt láttam egy magyar filmet egy szétesett családról. A szétesettségük egyik filmbeli megjelenítése az volt, hogy a hűtőszekrényre ragasztgattak egymásnak cédulákat. A cetliken a napi működéssel kapcsolatos gyakorlatias üzenetek voltak olvashatók, mikor kell a levest melegíteni, a bankban fölvenni a pénzt, a nagymamának dísztáviratot küldeni. De ez a család nem élt, mert nem beszéltek egymással. Valami ilyesmit próbál jelezni Ravasz László, hogy az élőbeszédben van az igazi megszólítás, üzenetátadás.

Ravasz László kritikus és önkritikus is volt. Vajon mit szólna azokhoz az igehirdetésekhez, amiket a szószéken felolvas a lelkipásztor?

Ravasz László mindig leírta szó szerint a prédikációit, de meg is tanulta őket. A Kálvin téri református templomban kinyomtatták a szövegeket, amiket elvihettek a hívek az istentisztelet után. Előfordult azonban, hogy néhány teológus megkaparintotta az igehirdetést még az istentisztelet előtt, és ellenőrizték, hogy tényleg azt mondja-e Ravasz, amit leírt. Megdöbbentek azon, hogy a leírt beszédet olyan magas színvonalon adta elő, amire csak azt tudjuk mondani, hogy neki erre karizmája, kegyelmi ajándéka volt. Homiletika tankönyvében hosszas passzusokat írt arról, hogy mi a különbség az élőbeszéd és a leírt igehirdetés között. Az emberiség történetének nagy prédikátorait az is jellemzi, hogy az élőbeszédük és amit leírtak erősen közelítenek egymáshoz. Néhány példát említek közülük a régmúltból és a közeli múltból: Augustinus, Kálvin, Spurgeon, Joó Sándor. Ez utóbbi, pasaréti református lelkipásztor igehirdetéseit felvették magnóra, majd leírták, prédikációit olvasva szinte elképzelhetjük, hogyan szólt a hallgatóságához, még akkor is, ha személyesen sosem hallhattuk.

Ravasz Lászlónak egyértelmű, szinte definíciószerű megállapításai voltak. Hogy lehet ez?

Nem nagyon szoktunk beszélni róla, de Ravasz László korának egyik legműveltebb embere volt, járatos volt a teológiában, a filozófiában, a művészettörténetben és számos egyéb területen. Világosan kitűnik beszédeiből is, hogy rendszerező és tanító elme volt. A tanító akkor jó tanító, ha frappánsan, tömören, érthetően összefoglalja mondandóját. Ravasz László erdélyi származású volt, az ottaniakra pedig egyébként is jellemző a tömör, képszerű megfogalmazás. Természetesen egy találó kép vagy szófordulat nem pótolja a tudományos levezetést, de jó bemenetet adhat hozzá. Ravasz Lászlónak egy-egy szellemes megjegyzéséről is tudni lehet, hogy megnyilvánulása mögött hosszú tanulmánysorozat áll.

Fekete Zsuzsa 
Fotó: Füle Tamás 

A konferenciáról szóló összeállításunkat "Tiszta szavak és misztérium" címmel itt olvashatja.

A konferencián elhangzott előadásokat meghallgathatja és letöltheti hangtárunkban.