Élhető otthon
Valóban úgy kezdődik, mint egy mese, de a történet igaz, és nem az Óperenciás-tengeren túl játszódik, hanem itt közöttünk, Dömsödön. Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy házaspár, akik megszerettek egy fiatalembert, és elhatározták, hogy élhető otthont teremtenek neki - írtuk portálunkon tavaly szeptemberben, amikor letették a Szőnyi Lakóotthon alapkövét.

Könnyebb félretenni?
Az azóta eltelt időszakban felépült a ház mintegy 80 millió forintból; Madocsai Enikő pszichológus és orvos férje, Atze van der Wijk magánadományából.

Ez egy vagyon! – vetem fel a ház ünnepélyes átadásán Atze van der Wijknek, de azonnal leszerel azzal, hogy náluk, Hollandiában teljesen természetes az adakozás.
– Bár valóban a saját fizetésünkből és vagyonunkból adakoztunk, de nálunk sokkal magasabbak a bérek, mint Magyarországon, és könnyebb ilyesmire félretenni – mondja a négygyermekes édesapa. – Nekünk ettől nem kerül kevesebb kenyér az asztalra – szögezi le határozottan.

Ha nincs, hát építenek
Attila és a holland-magyar házaspár történetét Szabó Péter, a Dömsöd-Nagytemplomi Református Egyházközség lelkésze magyarázza el részletesen.
– Enikő és a férje Hollandiában élnek, pszichiátriai betegekkel foglalkoznak. Atze Debrecenben végezte az orvosi egyetemet, Enikő pedig itt született, Magyarországon. Egy beteg magyarországi ismerősük életét kísérve azt tapasztalták, hogy míg Hollandiában kisebb, korszerű otthonokban élnek együtt a pszichiátriai betegek, és a betegségük szintjének megfelelően kezelik őket, addig nálunk mamut intézményekben, gyakran méltatlan körülmények között kénytelenek tölteni mindennapjaikat a betegek. Szerettek volna Attilának otthont találni, de ez nem sikerült, ezért elhatározták, hogy építenek egy házat, ahol végre otthonra lelhet a fiatalember. Három évvel ezelőtt vették fel a kapcsolatot velünk, és a gyülekezetünk presbitériuma úgy döntött, hogy odaadja nekik azt a területet, amelyen akkor még egy romos iskolaépület állt. A házaspár nagylelkű adományának köszönhetően mára felépült egy korszerű, modern, úgynevezett passzív ház, amely tizennégy betegnek adhat majd otthont. Már ápolók, szakemberek is bejelentkeztek, hogy szívesen dolgoznának a Szőnyi Lakóotthonban – mondja a lelkész.

Szünidei segítség
Ahogy a holland orvos fogalmaz: azt szerették volna, ha az otthon „eltartja magát", ehhez azonban a magyarországi körülmények miatt nem lehetett a holland példához hasonló 4-6 főt befogadó házat építeni, hanem 14 főre kellett bővíteni a létszámot. Atze és felesége nagyon hálásak azért, hogy a dömsödiek befogadták őket és magukénak érzik ügyüket, hiszen mint mondják, ők csak távolról figyelnek, a tényleges munka Dömsödön folyik. Közben azt is megtudom, hogy a házaspár négy gyereke a szünidőben Dömsödre utazott, hogy segédkezzenek az otthon körül. Csak úgy, mert buli segíteni. Ez is belefér a nyaralásba.

Személyes tér nélkül
Madocsai Enikő szerényen meghúzódva ül a templomban az istentiszteleten, és később sem tolakodik az előtérbe egyetlen pillanatra sem. Amikor Szabó István püspök és Takaró András esperes átvágják a nemzeti színű szalagot a lakóotthon ünnepélyes átadásán, a házaspár nem lép be a házba, hanem sokáig kint maradnak az udvaron, szemlélődnek, ismerősökkel beszélgetnek. A pszichológusnő szabadkozik, amikor arra kérem, hogy meséljen indíttatásukról, motivációjukról, végül mégis kötélnek áll a jó ügy érdekében.
– Nem szívesen beszélek az itthoni tapasztalataimról, mert nagyon nyomaszt, hogy milyen méltatlan körülmények között élnek számos kórházban és szociális intézményben a beteg emberek. Szinte egymás hegyén-hátán vannak, csupán egy ágy és egy éjjeliszekrény a személyes terük. Dologtalanul üldögélnek, téblábolnak egyik helyről a másikra, nem történik semmi, nincs értelmes elfoglaltságuk napról napra, hétről hétre, évről évre. A krónikusan beteg embereknek sajnos ez a jelene és a jövője – állapítja meg.

A küszöbön áll
Attilát különböző intézményekben láttam már vegetálni – folytatja. – Évek óta kerestünk neki olyan helyet, ahol jobb körülmények között élhetne, de mindenhol azt mondták, hogy nem merik őt vállalni, mert pszichikusan sérült, és nincs családja sem. Egyszerűen nem tudják hová besorolni, mert nem fogyatékos, nem idős, és nincs olyan otthon, ahol a betegségének megfelelő szakszerű ellátást kaphatna és nagyjából önállóan élhetne. Attila intelligens fiatalember, aki húszéves koráig teljesen egészséges volt, majd skizofrén lett. Bízom benne, hogy a dömsödi Szőnyi Lakóotthonban betegtársaival együtt olyan hazára lel majd, ahol emberhez méltó körülmények között élhet és személyre szabott segítséget kaphat. Megítélésem szerint ez nagy intézményekben nem lehetséges. Remélem, hogy itt lesz saját életük és lehetőségük azzal foglalkozni, ami valóban érdekli őket. Attila már a „küszöbön áll" két táskájával, hogy mikor költözhet. Négy-öt éve hitegetem, hogy lesz otthona. Idén nyáron már közel volt a cél, és annál nagyobb volt a csalódás, hogy mégsem lehet költözni, mert nem kaptuk meg a működéshez szükséges engedélyeket.

Felnőni a bizalomhoz
A dömsödihez hasonló otthon még nem épült soha Magyarországon, a bürokrácia, a hosszas engedélyeztetési folyamat egyelőre gátat szab annak, hogy a nagyszerű kezdeményezés és gáláns adomány betöltse méltó küldetését. A dömsödiek és Enikőék minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy mielőbb benépesülhessen az otthon.
– Attila nagyon egyedül van. Hihetetlenül bízik abban, hogy segíteni fogom őt, és én nem tehetek mást, mint megpróbálok gyorsan felnőni ehhez a bizalomhoz – mondja az asszony. –Remélem, olyan életük lesz itt, hogy ismét embernek érezhetik magukat és megélhetik, hogy ők is számítanak egy közösségnek.

Az ígéretek szerint a Szőnyi Lakóotthonba 2015 januárjában beköltözhetnek a lakók. A bentlakásos pszichiátriai otthont a Dömsöd-Nagytemplomi Református Egyházközség működteti majd. A betegek kétágyas szobákban élhetnek, és egész életükben a Szőnyi lehet az otthonuk.

írta: Fekete Zsuzsa
Fotó: Bábel László és Szomszéd Nándor