Csupán egy évet járhatott középiskolába, mert miután kitelepítették őket, tizenhat évesen neki kellett gondoskodnia idős szüleiről. Álma, hogy tanulhasson, mégis teljesült.
Mindene a tanítás, azt mondja, ez készteti arra, hogy újra és újra képes legyen artikulálni, amit értéknek tart, és másokat is inspiráljon. Diákjainak segít rátalálni saját hangjukra, arra a karakterre, amely képes megszólítani a ma emberét.
Állítása szerint az udvarlásban gyerekes és naiv volt, leendő felesége mégis határozottnak és megbízhatónak látta. A nő viszont saját magát nem tartotta alkalmasnak arra, hogy lelkészfeleség legyen. Férje rácáfol, azt mondja, nem is kaphatott volna nála jobb társat. Egy lelkészházaspár egymásra találásának története.
Nem sok anyuka ébred úgy Budapesten, de egész Magyarországon sem, hogy én mától macikészítő leszek. Játékmackókat fogok gyártani és beteg gyerekeknek ajándékozom, hogy egy kis mosolyt csaljak az arcukra. Somlainé Kiss Viktóriával ez történt.
Vajon milyen örökséget hagyhat unokáira az az ember, aki súlyos terheket cipelt? Egyáltalán, van-e folytonosság az egymást követő generációk életében? És vajon szárba szökkenhet-e az elvetett mag, ha semmi jele annak, hogy valaha kikel? Ezekről kérdeztük az alig több mint egy éve elhunyt Pánczél Tivadar református lelkész unokáját, Pánczél Csilla közgazdászt.
Választ nem talált, de megnyugvást igen – mondja Damásdi Eszter, aki öt testvérével maradt fiatal édesanyjukra, amikor lelkipásztor édesapjuk egy váratlan megbetegedés következtében harmincnégy évesen elhunyt. Hogyan élte túl a család a tragédiát? Fel lehet-e dolgozni az édesapa hiányát? Mi jó származhat mindebből?
Miért engedte meg Isten egy háromgyermekes család szenvedését? Vajon milyen sors vár a bosszúért kiáltó fiúra, akitől elvették az édesapját? Jelenthet-e bármit az istenhit, amikor életről és halálról van szó?
A közép-európai felsőoktatási intézmények között unikális a Károli, hiszen az egyetlen olyan református egyetem, amelynek vannak világi karai is. Szeptemberben több mint 7700 hallgató ült be a padokba, többségük a bölcsészettudományi karon tanul. Sepsi Enikővel, a BTK dékánjával beszélgettünk.
A népesség csökkenésének megállítása a magyarság egyik sorskérdése. Balog Zoltán református lelkipásztor, az emberi erőforrások minisztere azt mondja: minden gyermeknek örülnek, akár természetes, akár mesterséges úton fogant és jött a világra.
A házasságban a szexuális probléma csupán tünet, ami arra utal, hogy az élet más területein is problémák vannak. Az intim élet zavarai valójában érzelmi és kötődésbeli dimenziók.
"A gyerekeket nem kényszeríteni kell, hanem segíteni abban, hogy megtapasztalják, boldogok lehetnek az Isten közelében. Szeretném, ha azért járnának istentiszteletre, mert jó ott lenni és erőt kapni Istentől." Folytatjuk sorozatunkat a blogoló lelkészfeleségekkel.
Hogy a kegyelem szépsége is megjelenhessen, ahogy Isten könyörült rajtunk, a képek alkotója is könyörült a közönségen és saját magán. Nem látható, mégis látható képeket állított ki Votin Dóra festőművész a reformáció 500. évfordulóján.
A magyar sikerekért szurkol két református lelkésznő a budapesti vizes világbajnokságon. A lelkes drukkerek még a nemzeti trikolórt is az arcukra festették.
Nem lelkészhez ment feleségül, mégis lelkészfeleség lett, most pedig blogot ír őszintén, tabuk nélkül. De lecsupaszíthatja-e magát ország-világ előtt egy lelkészfeleség?
Miközben a montázsait egyedül lehet igazán befogadni, megajándékoznak azzal a felismeréssel is, hogy nem vagyunk egyedül. Jobban kapcsolódunk, mint gondolnánk, igaz, egyedibbek is vagyunk, mint hinnénk. Elesettségünk végzetes, ám reményünk sorsfordító. Baán Katalin képi zsoltárai puhák és kemények, sűrűk és áttetszők, mozdíthatatlanok és folyton változók.
Megállásra késztet, lelkileg feltölt és szórakoztat – így összegezhető az a páratlan előadásmód, amelynek köszönhetően a Szent Efrém Férfikart immár egyházi és világi körökben, hazánkban és világszerte egyaránt ismerik és elismerik. A zene esszenciájáról, kórusuk célkitűzéseiről és a közönség valódi igényeiről beszélgettünk Bubnó Tamás karvezetővel a Református Zenei Fesztiválon.
Orgonajátékával azt szeretné hirdetni, hogy Isten szereti az embert. Az örömhír minden leütésében ott bujkál. Csizmadia Márta, a péceli gyülekezet orgonistája azt mondja, hogy az inspirációt mindig felülről kapja.
Ha egy gyerek anyanyelvi zenei környezetbe nő bele, akkor magába szívja népzenét, mint az anyatejet, mindegy, hogy mi a trend - állítja Juhász Zoltán népzenész, kutatómérnök.