Amit nem lehet könyvekből tanulni

Tóth János neve az elmúlt majd húsz évben összefonódott a Gyökössy Intézettel. Szívügyének a bárki számára elérhető lelkigondozást tekinti, erről kérdeztük.

Tanulás élethosszig

Kevesen tudják feltenni a „hogy vagy” kérdést úgy, hogy mögötte valódi érdeklődés van.

Helmut Weiß-tól tanultam, hogy a lelkigondozó elsősorban kíváncsi ember. Aki szíve mélyéből valóban kíváncsi a másikra, az valódi válaszokat fog kapni. Gyökössy Endre a parakletikus lelkigondozás alapvetései kapcsán egy szeretet-tér megteremtéséről beszél a lelkigondozói találkozáskor, amibe belépve az egyén kész lesz megnyílni.

Ön hogyan teremti meg ezt a teret?

Nehéz erre a kérdésre választ adni, mert a lelkigondozás és a lelkigondozói tér is önmagában véve nehezen megfogható és megfogalmazható. A lelkigondozó személye az egyik kulcs, H. Newman így fogalmaz egyik imádságában: „Ragyogj át rajtam, és legyél annyira részemmé, hogy minden lélek, akivel csak kapcsolatba kerülök, érezze a Te jelenlétedet lelkemben.” A lelkigondozó hordozza azt az istenkapcsolatot, amiből egy nem hétköznapi minőségű emberi mellé állás következik.

Meg lehet tanulni a lelkigondozást?

Menjünk vissza Gyökössy Endréhez! Valójában azért lettem református lelkész, mert valamikor húsz éves koromban, életem mélypontján elolvastam a Magunkról magunknak című könyvét. Teológia éveim alatt sok más terület is elkezdett érdekelni, de amikor már megválasztott gyülekezeti lelkész voltam, sokat küszködtem azzal az érzéssel, hogy nem vagyok a helyemen. Akkor visszatértem a lelkigondozáshoz, azt a szemléletet keresve mindig, ami Gyökössy sajátja volt, hogy a teológia és a lélektan hogyan tud összhangban megjelenni a lelkigondozó személyiségében. Ez nem ismeretanyag kérdése.
Ma már tudom, hogy ezt nem lehet könyvekből tanulni.
Nem tudom, miért érzékenyülök most el, talán azért, mert a mai napig ezen az úton járok, nekem ez az „élet hosszig” való tanulás.

Említette már Helmut Weiß nevét, aki mestere volt és sokat tett a magyarországi lelkigondozói képzésekért. Ez miért volt fontos az Ő számára?

A Gyökössy Intézet létrejöttéért is sokat tett, és évekig támogatta a munkánkat. Azért viselte szívén az ügyet, mert erdélyi szász származású, 1944-ben Segesvár környékéről menekült a családja Németországba, kelet-európai gyökerei meghatározták az életét. Amikor ő Németországban megalakította az Interkulturális Lelkigondozói és Tanácsadó Egyesületet (SIPCC),  abban is nagyon markánsan megjelent, hogy a szülei soknyelvű környezetben szocializálódtak. Számára fontos volt, hogy legyen párbeszéd a Németországra jellemző sokszínű vallási és kulturális környezetben, a keresztény lelkigondozás legyen mindenki számára nyitott és elérhető.

Ez a nyitottság testesült meg a Gyökössy Intézetben is, ha jól gondolom.

Helmut Weiß igyekezett nekünk a lelkigondozást a magyar viszonyok adta egyházi helyzet figyelembevételével tanítani. Az Intézet képzéseiben mi magunk is ezt a befogadó szemléletet képviseltük, szerintünk

a lelkigondozás az egyház küldetésének a része.

Gyökössy Endrétől is sokan kértek lelkigondozói beszélgetést, nemcsak reformátusok. Mindig fontos volt számára, hogy aki őt református lelkészi minőségében keresi és elfogadja, az segítséget kapjon. Képzéseinkben és a lelkigondozói szolgálatunkban mi is így fogadjuk a hozzánk forduló embereket. Akik nálunk jelentkeznek internetes felületünkön vagy telefonon, azokat semmiféleképpen nem küldjük el.

A már említett parakletikus lelkigondozás gondolatának alapigéje egyébként éppen a mai napi Ige, Fülöp és az etióp kincstárnok esete (ApCsel.8,26-40). Fülöp odaszegődik valaki mellé – de a Lélek által teszi ezt, Jézus Krisztusról beszélve. Egy teológus így fogalmazott: Isten két ember találkozásában mérhetetlenül jelen van.

Megjelent ezekben a gondolatokban az elfogadás. Ugyanakkor a Szentírás több mint nyolcszázszor beszél a bűn kérdésről. Hogyan közelít ehhez a lelkigondozó?

A legfontosabb, hogy annak a tudatában: van bűn. (Nevet.)

A valódi kérdés az, hogy a lelkigondozott adott esetben mit gondol saját magáról és mindarról, amiért eljön és amit elkövetett.

Óvakodom attól, hogy bárkinek is azt mondjam, hogy te bűnt követtél el. Attól viszont nem vonakodom, hogy amit elkövetett, arról beszéljünk. Aminek lehet az eredménye, hogy ő maga mondhatja ki: vétkeztem, hibáztam, tévedtem.

A bűn nem attól lesz bűn, hogy valakinek a fejére olvassuk, nem akkor lesz valósággá, hanem akkor, ha azt az egyén saját magának beismeri. Én segíthetek abban, hogy az ember jobban rálásson önmagára, az életére, de nem mondok ítéletet felette és nem erőltetem, hogy olyas valamit mondjon ki, amit nem tud vagy nem akar kimondani.

Tévedhetetlen lelkigondozó?

Tudok esetről, hogy valaki gyülekezeti lelkigondozás miatt szorult pszichológusi segítségre. Lehet súlyos hibákat véteni a lelkigondozásban?

Persze, hogy lehet hibázni, emberek vagyunk, nem vagyunk tévedhetetlenek. A felvetett kérdésben nem lehet tudni, hogy a lelkigondozó milyen szinten volt képzett a lelkigondozásban, mennyire volt tudatában a saját határainak.
Ennek a másik oldala, hogy hitem szerint lelki betegségekben nem helyettesíthetjük a pszichiátert, pszichológust, de segíthetjük a lelkigondozói kapcsolattal a gyógyulást.

Nehéz azt felmérni, hogy mi segít annak az adott embernek, akivel találkozik a lelkigondozó?

Amennyire nehéz, annyira könnyű. Mindenféleképpen szükséges a lelkigondozói ráhangolódás. Ha az összhang, a kölcsönös egymásra figyelés kialakul, akkor a lelkigondozó fel tudja mérni, hogy az illetőnek valójában mire is van szüksége. A tévedést nem lehet kizárni, de a Lélek fúj és az általa képzett lelki erőtérben bármi megtörténhet.

Mikor lehet sikeresnek mondani egy lelkigondozói folyamatot?

A siker nemcsak a lelkigondozásban, de a mi keresztény szóhasználatunkban is kérdéses fogalom. Helyette azt mondhatnám, hogyha megelégedettség és hála fakad a beszélgetés nyomán, nem tévedtünk el. Szeretem azt a kifejezést a lelkigondozói beszélgetésre is alkalmazni, hogy „elég jó” volt. Ha mind a ketten úgy álltunk fel, hogy valami történt, az azt jelenti, hogy nem volt hiábavaló a beszélgetés.
Járt itt nálam egy drogfüggő fiatalember a Covid első hulláma után, aki magányában talált rá Istenre. Az egyik beszélgetésben egyszer csak annyit mondtam neki nagyon határozottan, hogy „legyen tiszta”! Ő azóta nem nyúlt drogokhoz. Ezt nyilvánvalóan nem én „csináltam”.

Gyógyulás vagy szabadulás történt?

Hogy ténylegesen mi történt, azt nem tudom, csak az, aki cselekedett. Azt az Igéből tudjuk viszont, hogy Jézust nem csak a beteg érdekli, hanem a gyógyult ember is – számomra is sokat jelentenek ezek a későbbi visszacsatolások. Őróla is tudom, hogy azóta csoportba jár, mentora lett, nyugodt szívvel engedtem el.

Sokféle lelkigondozói irányzat van, Ön melyiket érzi magáénak?

Lelkigondozói gyakorlatomban meghatározó a klinikai lelkigondozás és a kontextuális terápia. Ennek kapcsán sokakkal elkészítjük a személyes genogramot. Ez nem csak a családi gyökerek jobb megértését segíti, de a lelkészi hivatásgondozásban is megkönnyíti egy-egy személyes vagy szervezeti konfliktus megoldását.

Böszörményi-Nagy Iván nevéhez fűződik a kontextuális terápia, mely az egyént a család részeként vizsgálja és foglalkozik három generációra visszamenően a felmenői kapcsolatrendszerrel. A genogram olyan bővített családfa, amely ábrázolja a családi viszonyrendszert is a születési, halálozási és házasságkötési adatok mellett.

Kapcsolat a valósággal

Hívő emberek valóságtagadásával találkozott már?

Bár a hozzánk fordulók 90 százaléka református gyülekezetekből kerül ki, sokkal inkább azzal küzdenek, hogy nagyon is szembejön velük a valóság, amivel nem tudnak mit kezdeni a hitükben. Lelkigondozóként az a feladatom, hogy közel kerüljek ahhoz a valósághoz, amit ők maguk élnek.

Mi a tapasztalata? Megoldott a református gyülekezetekben a lelkigondozás?

Nagyon sok gyülekezeti lelkész végezett lelkigondozói képzést nálunk vagy más felsőoktatási intézményben, a lelkészeink között sok képzett lelkigondozó van. De sokan vannak azok is, akik bár járnak gyülekezetbe és kapcsolatuk is van a lelkészükkel, mégis olyan problémával néznek szembe, amivel kapcsolatban a lelkész nem tudna objektív lenni, ezért fordulnak hozzánk. A szükség jóval nagyobb, mint a Szolgálat és a lelkészek lelkigondozói kapacitása.

A Gyökössy Lelkigondozói Szolgálatnál ingyenes a lelkigondozás. Hány alkalommal tudnak egy embert, házaspárt fogadni?

Honlapunkon lehet jelentkezni, a kapcsolatfelvételnél az első személyes beszélgetésben tisztázzuk, hogy 5-6 alkalommal tudunk fogadni valakit. Ha ezek a találkozások nem hoznak változást, ajánlunk megfelelő szakembert a továbblépéshez.

Milyen problémákban kérnek segítséget?

Itt nálunk minden probléma, ami van és ami lehet a mai magyar társadalomban, megjelenik.

2019-ig lelkészek továbbképzése is folyt az Intézetben. Tud-e azokról, akiket az évek alatt tanított, képzett?

Természetesen, a szakmai műhelyünkben gyakran találkozom néhányukkal. Jó látni és tudni, hogy a képzések milyen nyomot hagytak a személyes életükben és a hiívatásukban.

Látok az asztalon papírzsebkendőt…

Az munkaeszköz. (Nevet.)

Ez még érthető, de van itt kövekkel teli tál is. Ez mire szolgál?

A kövek segítenek abban, hogy kívülről rálássunk egy benső problémára. Kirakhatjuk belőlük az érzéseket, a családot, a kapcsolati kérdést – ez egyszerű eszköze annak, hogy előhozzuk és megnevezzük a bennünk zajló, olykor nehezen verbalizálható folyamatokat.
Ezt a keresztet pedig egy református pszichológus házaspártól kaptam, a Simon András- grafikát a kontextuális lelkigondozói képzésen végzett lelkészektől – látja a feliratot? Őseink bölcsessége.
Egyébként mi hoztuk létre a Gyökössy Endre prédikációit tartalmazó honlapot – amikor ez elkészült, mind a négyszáz igehirdetését végig hallgattam. Számomra fontos a folytonosság gondolati, teológiai és hitbeli szempontból is. Része vagyok egy történetnek, amit Isten ír, korábban kezdődött énnálam és azt remélem, folytatódni fog utánam is.

Most én kérdezem: hogy van, János?

Köszönöm, „elég jól”! Hálás vagyok azért, ami mögöttem van, és azért is, amit még nem ismerek, ami ezután jön. Mostanság tanulgatom a csendet, a hallgatás teológiáját, nemcsak mások meghallgatásában, de a saját magam lelkigondozásában is.

A Gyökössy Intézet számokban:
2000–2003. Német Pasztorálpszichológia Társaság képzése (DGfP/KSA)
2003. Német Pasztorálpszichológiai Társaság képzési rendje szerint öt református lelkész kap szupervízori minősítést (Gecse Attila, Kocsev Miklós, dr. Révész Jánosné, Szentpály-Juhász Imre, Tóth János)
2005. A Dunamelléki Egyházkerület és a Károli Gáspár Református Egyetem megalapítja a Gyökössy Intézetet, Németh Dávid (Pasztorálpszichológiai Tanszék) szakmai felügyeletével
2006. Elindul az első lelkigondozói képzés lelkészek számára, lelkigondozói kurzusok, gyülekezeti család és beteglátogató képzések
2008. Akkreditált képzések diakóniai és szociális dolgozóknak
2012. A Sárospataki Református Teológia (SRTA) hatodéveseinek képzésébe kapcsolódott be az Intézet
2013. A Gyökössy Intézet átkerül a Református Missziói Központ (RMK) fenntartásába
2013. A Gyökössy Intézet kibocsátja az első képzett pasztorális szupervízorokat
2014. Az Intézet lelkigondozói alapképzése integrálódik az SRTA Pasztorálpszichológiai szakreferens képzésébe
2015. A Gyökössy Intézet KRE HTK hallgatók gyülekezeti gyakorlatát segíti tevékenységkísérésével, gyakorlati szupervíziójával
2017. Németh Dávid elkészíti az KRE HTK szaklelkigondozói és lelkigondozói asszisztensi képzés akkreditációját (a gyakorlati rész az Intézet lelkigondozói alapképzésére épül)
2018. A Házasság- és Családsegítő Szolgálat és a Gyökössy Intézet összevonásra kerül, új név: Gyökössy Endre Lelkigondozói és Szupervízori Szolgálat
2019. Az Intézet második pasztorális szupervízori képzése lezárultával befejeződik a képzési tevékenység

A Szolgálat egyéni pár - és család terápiával, lelkészek és házastársaik lelkigondozásával, lelkészek és egyházi szolgálatban dolgozók hivatásgondozásával foglalkozik. Gyászfeldolgozó csoportot hirdet, lekészeknek és párjaiknak rendszeresen kapcsolatépítő, házassággondozó kurzust tart.

Az Intézet honlapja: https://gyokossylelkigondozas.hu/