Igen sok nevelő nem beszél külön a lelki nevelésről, hanem lelki nevelésnek tartja a gyermek szellemi életének fejlesztését. Ez azonban egyáltalán nem pótolhatja a lelki nevelést. Az emberi lélek nem egyenlő a tudással, a szellemmel. A lelki élet olyan, amely nem jár együtt a műveltséggel, a szellemi élettel, mert az mind szegénynek mind gazdagnak, tanultnak és tanulatlan embernek tulajdona lehet.
A lelki életünk kizárólag az Istennel való kapcsolatunk kifejezése, mélysége és valósága. Azt a viszonyt nevezhetjük lelki életnek, amelyben a földi ember az élő Istennel van kapcsolatban. Erről a lelki életről és nevelésről szól az Írás akkor, amikor azt mondja Jézusról: gyarapodék az Isten és emberek előtt való kedvességben. Amikor tehát lelki nevelésről beszélünk, akkor arról a kapcsolatról és annak a kapcsolatnak az erősítéséről beszélünk, amelyben az ember az élő és személyes Istennel van. Figyeljük meg azokat a mozzanatokat, amelyek Jézus lelki nevelésének tényezői!

1. A hittel való elfogadás. Jézus lelki nevelése már ott kezdődött, hogy Mária hittel elfogadta, amikor Isten angyala megjelentette neki, hogy gyermeke fog születni.. Ezt mondotta: „Legyen nékem a te beszéded szerint…” Mennyire fontos dolog az, hogy a gyermeket ne csak fogadjuk, ne csak várjuk, hanem hittel az Isten iránti engedelmességgel fogadjuk.

2. Az imádságban való felajánlás. A másik fontos dolog, amelyet Jézus lelki nevelésénél láthatunk az, hogy édesanyja őt imádságban felajánlotta Istennek. Tudta jól, hogy a gyermek nem az övé, s azért az Úrra bízta egészen. Már akkor is megtapasztalta, amikor menekülnie kellett a gyermekkel, hogy egyedül Isten tarthatja és őrizheti meg. Nem nevelhet az lelkileg gyermeket, aki nem tanulja meg gyermekét rábízni teljes hittel és imádsággal Istenre.

3. A példaadás. A lelki nevelés igen fontos mozzanata a példaadás. A gyermek legtöbbet a példából tanul. Legközelebb pedig a szülők példája van hozzá. Lelki nevelést éppen azért csak lelki ember végezhet. A lelki nevelést nem lehet tanítással végezni. A lelki életre lelki ember nevelhet, mert a legfőbb dolog a példa. Taníthat valaki a legkáprázatosabban a lelki élet tényeiről, tarthat ragyogó előadásokat a bűnről, a kegyelemről, a megtérésről és újjászületésről, és még sem nevelhet senkit a lelki életre, ha magának nincsen lelki élete, ha ezek a dolgok számára nem lettek valósággá.
Jézus lelki nevelésénél döntő tényező volt a szülők lelki élete, József és Mária hívő, imádkozó és Istennek engedelmeskedő emberek voltak. Tőlük tanult meg Jézus először imádkozni. Nem azért, mert tanították, hanem azért, mert látta szüleit imádkozni.

Tőlük tanulta meg szeretni a templomot, keresni Isten közelségét, olvasni az írásokat, mert látta, hogy mindezeket ők mennyire komolyan veszik.
Nem az a lelki nevelés, hogy te elküldöd gyermekedet a templomba; nem az a lelki nevelés, hogy te azt mondod neki: imádkozzál; nem az a lelki nevelés, hogy megkívánod, hogy olvassa a Bibliáját, hanem az a lelki nevelés, ha mindezeket tőled látja, ha mindezeket tőled tanulja meg, tőled lesi el.

4. Az egyház és a templom szeretete. Nagyon fontos dolog az, hogy a nevelő szemei előtt szüntelenül ott lebegjen az egyház és a templom szeretete. Ha valaki vét ez ellen, vét a lelki nevelés ellen.. Ha kerülöd te magad a templomot, kibújsz az egyházad teherviselése alól, nem mutatsz semmi buzgóságot egyházad iránt, azt tapasztalod majd, hogy nem nevelsz, hanem rombolsz. Rombolsz a gyermeked lelkében.

Jézus szülei megtartották egyházuk törvényét. Bemutatták a gyermeket nyolcadnapra…,körülmetélték az írások szerint…,bemutatták érette az áldozatot, majd 12 éves korában felvitték Jeruzsálembe. A papokról és az írástudókról mindig tisztelettel beszéltek előtte. Arra kérték: eredj el és mutasd meg magad a papnak…, vidd fel a te tisztulásodért való áldozatot! Maga is megfizette a templomadót, amit kértek tőle…A zsinagógába ment prédikálni.
Bár sok küzdelme is volt Jézusnak az egyházzal, a hivatalos egyházzal. Bármilyen sok összeütközés volt is a papokkal és az írástudókkal, mindig azt tapasztaljuk, hogy nem lázította ellenük az embereket, sőt arra tanította őket, hogy a törvényt betöltsék. Nem azért jöttem, hogy a törvényt eltöröljem, hanem hogy betöltsem azt- így mondotta.

Akárhol nézzük Jézus életét és működését, azt látjuk, hogy bár erőteljesen felemelte szavát a papok és az írástudók gonoszságai ellen és ostorozta őket amiatt, hogy elhajlanak Isten törvényétől és meghamisítják az Igét, de maga az egyház és a törvény nem volt előtte megvetett, sőt mindvégig megmutatta, hogy ennek a törvénynek és az egyháznak a szolgálatára jött, s az a vágya, hogy a Lélek által megújuljon az. Nem a papokat és nem a papságot támadta, hanem a papok és a papság bűneit. Hogy már gyermekkorában olyan szívesen beszélgetett az írástudókkal a jeruzsálemi templomban, azt mutatja, hogy az egyház és a templom iránti szeretetben nevelték fel.

Bizonyos dolog, hogy Jézusnál a nagy isteni küldetés és elhívás miatt sokszor kevés volt ez a nevelés, melyet úgy kellett leszakítani magáról, mert neki azokban kell foglalatosnak lenni, amelyek a mennyei atyja dolgai. Ezt már 12 éves korában megmondotta szüleinek. Később is nyilván kifejezte, hogy neki az a testvére és az az anyja, aki Isten akaratát cselekszi. Amikor a szenvedésektől féltették, akkor is megmondotta, hogy ezeknek meg kell történnie. Ezek a dolgok már az Ő mennyei elhívatása titkából fakadnak. Bizonyos dolog, hogy Jézus nevelésében örök eszményét találjuk a lelki nevelésnek.

Jézus lelki életéből hiányzott a törvényeskedés, noha nem törölte el a törvényt. Jézus lelki életéből hiányzott a merev szertartásoskodás, vagy a forma, viszont mégis a legnagyobb bölcsességgel tudta a kereteket lélekkel betölteni és a formáknak életet adni. Imádságot csak egyet tanított. Az is minta imádság volt. Viszont tanította az embereket arra, hogy ez a föld nem igazi hazánk, hanem készített az Isten számunkra szebbet és jobbat.
Jézus állandó gyermeki kapcsolatban élt Istennel. Engedelmességben és hitben járt és mindenben hálát tudott adni. Aszenvedéseket hittel és imádsággal tudta elhordozni és lelki életének fája tele volt gyümölcsökkel: a jócselekedeteknek és a szolgálatnak a gyümölcseivel. Jézus nem volt szegény a szeretetben és a szolgálatban. Szeretet, hit és szolgálat elválaszthatatlan az ő életében. A szüntelen való munka, a szolgálat jellemezte mindenütt és mindenben. Csodálatosabb, tisztább, szentebb és tökéletesebb életet nem élt senki ezen a földön mint Jézus, s ezért a nevelésnek sem lehet nála jobb, tökéletesebb és követésre méltóbb eszményképe. Szülők és nevelők erre az eszményképre tekintsetek! Jézus életét és tanítását kövessétek!

Mi a gyermekeink lelki nevelésében követtünk el hibát. Ugyan hittel fogadtuk el őket Istentől, de nem ajánlottuk fel az Ő szolgálatára. A mi lelki életünk sem volt mindig példaadó. Rendszeresen jártunk templomba, egy- egy esetben távolabb otthonunktól. Vállaltuk a megkeresztelésükkel járó kockázatot és konfirmáltak is. Minden alkalmas és alkalmatlan lehetőséget igyekeztünk kihasználni lelki életünk megújítására. Ez gyakran sikerült is. Ilyenkor a családi légkör lelkiekben erősödött .Mindketten olvastuk a Bibliát naponta, de családi közösségben nem mindig volt erre időnk. A világi elfoglaltságaink miatt lerövidültek a csendesóráink. Gyakran voltunk mind a ketten kiküldetésen, s magukra maradtak gyermekeink. Éreztük mulasztásainkat, s kértük Isten bocsánatát. Meg is kaptuk. Jézus Krisztusnak vére ezeket a bűneinket eltörölte. Bűnvallásunk és bűnbocsánatban részesülésünk után új élet kezdődött a család lelki életében. A korábbi mulasztásainkat mi már pótolni nem tudjuk, de Istennek van hatalma arra, hogy gyermekeinket, unokáinkat az üdvösség útjára elvezesse. Erre kaptunk ígéretet Istentől és elfogadtuk a nekünk is szóló Füle Lajos hívő testvérünk versét:

F e l t é t e l   n é l k ü l

Szülőknek- gyerekekről
Feltétel nélkül, úgy ahogy vannak,
megbékélt szívvel, mint ki hatalmat
vett a reményre, hitre, csodákra,
s z e r e t n i őket, mindegyre várva,
hogy visszajönnek, ha el is mennek,
hogy nem kerülik ki a Kegyelmet.

Akkor is, hogyha szívünk merő seb,
ISTEN szemével szemlélni őket,
KI IRGALOM, s KI- később? hamar?
azt tehet velük, amit akar.

Igyekeztem nagyon őszinte lenni, hogy múltunkból mások is tanulhassanak és az általunk elkövetett hibákat ne kövessék el. Arra törekedjenek, hogy a család legyen az első és legfontosabb az életükben, azt ne áldozzák fel semmiféle földi előnyért. Éljenek családi lelki közösségben, a Biblia útmutatásait naponként vegyék figyelembe, hogy annak áldása átsugározzék gyermekeikre is. Törekedjenek arra, hogy Jézus tanítványai lehessenek, mert akkor lesz nevelőmunkájuk eredményes és gyermekeiket is Jézus követésére vezethetik el. Akkor sok örömet fognak megtapasztalni gyermekeik életében. Kövessék azért Jézus életét és tanításait, hogy ezt a szent célt elérhessék. Adja a mi Mindenható Istenünk, hogy hazánkban egyre több Isten Lelke által vezérelt családi közösség jöjjön létre!

Szekszárd, 2009. november 24. Szenczi László