„Ahol nincs csend, ott csak gonoszság terem. Az ember a bűn miatt elveszíti a csendet, ezért nem is hallja Isten szavát. Hiszen Isten halk szóval szól, a zajos ember pedig legfeljebb a maga vagy társa szavát hallja."
Visky Júlia
Kegyes máz helyett odaállni a résre
A Ráday Ház dísztermében tartotta évnyitó istentiszteletét a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kara szeptember 14-én. Az ünnepi alkalmon az intézmény oktatói áldást kértek a tanulmányaikat idén kezdőkre, valamint a hatodik, gyakorlati évük előtt álló hallgatókra és mentoraikra.
Igehirdetését a 106. zsoltár 19-23. verseinek felolvasásával kezdte Literáty Zoltán, a Hittudományi Kar frissen kinevezett dékánja, felidézve Isten népének hűtlenségét, amikor Mózes távollétében aranyborjút készítettek a Hóreb-hegy lábánál, hogy bálványként imádják azt. „Rés keletkezett Isten és a népe közötti kapcsolaton, ezért az Úr ki akarta pusztítani őket, Mózes azonban közbenjárt értük, hogy ne essen bántódásuk.”
A lelkipásztor emlékeztetett: ahhoz, hogy az Úr szolgái oda tudjanak állni a résre, először a saját életük repedésein kell dolgozniuk. Már a bűneset rést üt ember és Isten kapcsolatán, amire már Ezékiel próféta is figyelmeztetett, aki szerint az Úr prófétái „habarcsot mázolnak”, nem tartják meg törvényeit és nyereségvágyból a népet sanyargatják. „Ezek a sorok prófétákról, papokról szólnak, mert magunkat is észrevesszük bennük. A kegyes máz az, amikor valami nem őszinte, amikor valamit szent ügynek állítunk be, pedig nem az, vagy amikor valaki a saját beszédét állítja be úgy, mintha az az Istené lenne” – fogalmazott az igehirdető.
„Mózes esetében itt élet és halál kérdéséről volt szó, ezért odaállt a résre és közbenjárt a népért. Nem kegyes mázra volt szükség, hanem arra, hogy kövekkel betömjék a falat. A várfal annyit ér, amennyit a leggyengébb pontja – ott már a sziklaszilárd hitnek és az életért való imádságnak volt a legnagyobb szerepe” – tette hozzá. Literáty Zoltán emlékeztett: Jézus az utolsó vacsorán azért imádkozott az Atyához, hogy el ne fogyatkozzék Péter hite, aki ezért elkerülte a pusztulást.
A dékán felhívta a hallgatók figyelmét, hogy nem az a lényeg, mi van a kirakatban, hanem hogy mivel van tele a raktár – azaz rendelkeznek-e a megfelelő ismerettel, alázattal és odaszánással.
„A szeretet azon mérhető le, hogy mennyit imádkozunk a ránk bízottakért. A legjobb gyülekezetépítési technikák sem fognak eredményt hozni enélkül. Készek vagytok odaállni a résre? Készek vagytok közbenjárni? Készen álltok életre-halálra, a küzdőtérre kilépni? Mások üdvéért, megmeneküléséért feláldozni a vágyaitokat, sőt, az életeteket? Készek vagytok úgy tenni, mint Jézus, aki életét adta másokért? Aki meghalt és feltámadt, Isten jobbján van és most is esedezik értetek”
– zárta igehirdetését a lelkipásztor.
Literáty Zoltán imádkozott a teológiai tanulmányaikat ebben a tanévben kezdőkért, majd áldást mondott rájuk.
Most veszi kezdetét a hatodévesek gyakorlati időszaka is a református gyülekezetekben, melyek vezető lelkészei mentorként fogják segíteni a lelkipásztorjelöltek gyülekezeti szolgálatban való elmélyedését és tapasztalatszerzését. Értük a dékán mellett Somogyi Péter, a Dunamelléki Református Egyházkerület lelkészi főjegyzője könyörgött, majd megáldották a közös szolgálatot most kezdő gyakornokokat és mentorokat.
A mentor lelkészek ezt követően a dékántól átvehették a megbízóleveleiket, melyekkel szimbolikusan a kar oktatói közé fogadták őket a következő tanévre. A mentor kötelességei közé tartozik leendő szolgatársának krisztusi lelkületre segítése, a budapesti teológiával való folyamatos együttműködés, a gyakornok munkájának értékelése.
Az ünnepi istentiszteletet követően előbb csak a mentorok és az oktatók, később a gyakornokokkal kiegészülve is egyeztettek az előttük álló időszak feladatairól.
A budapesti teológián első tanévüket kezdő hallgatók: Barabás Mónika, Bóra Eszter, Brunner Bence, Deák Richárd, Gurányi Krisztián, Herendi Dorottya, Herman Fanni, Jákob Gábor, Jude Anna, Kunszt Gábor György, Marti Eszter Johanna, Mónus Melinda, Pucsok Tünde, Suhajda Sarolt Anna, Sümegh Bíbor, Szilágyi Noémi, Szimkovics Dániel, Schmidtné Kiss Judit, Szegedi Gergely Vezsenyi Péter.
Hatodéves gyakorlatra bocsátott hallgatók, fogadó gyülekezeteik és mentor lelkészeik:
Bóková Viktória – Szlovákiai Református Ker. Egyház/ Örösi Egyházközség – Kiss Miklós
Boross Sámuel Géza – Pomáz-Csobánkai Református Társegyházközség – Nyilas Zoltán
Brunclik Gergely – Halmaji Református Egyházközség – Barna Sándor
Csapó Bálint – Dunaharaszti Református Egyházközség – Faragó Csaba
Filotás Bálint Máté – Budapest-Rákospalota-Óvárosi Református Egyházközség – Hekli Katalin
Friderikusz Márton, Friderikusz-Szabó Liza – Érdligeti Református Egyházközség – Literáty Zoltán
Ilosvai Dániel – Solymári Református Egyházközség – Dani Eszter
Mári Lőrinc – Budapest-Káposztásmegyeri Református Egyházközség – Zámbó András
Pék Marcell – Törökbálinti Református Egyházközség – Kis Gergely Márton
Serfőző Dániel – Battonyai Református Egyházközség – Molnár Virág
Szabó Ábel Barnabás – Budapest-Nagyvárad téri Református Egyházközség – Zila Péter
Szabó Levente Botond – Felcsúti Református Egyházközség – Hős Csaba
Szabó Réka – Budapest-Gazdagréti Református Egyházközség – Thoma László Róbert
Uri-Kovács Dániel – Budapest-Külső Üllői úti Református Missziói Egyházközség – Kiss Sámson Endre
Veres Ábel Áron – Szigetszentmiklós-Újvárosi Református Egyházközség – Morva Ákos.
Képek: Füle Tamás
