Mondhatnánk a nem minden rovar bogár, de minden bogár rovar elvén.

Mindössze nagy heuréka-érzésemet szeretném megosztani afelett, amit nem olyan régen Bogár Laci bácsitól tanulhattam.

Tudjátok, hogy a galaxisunkban, sőt, talán nagyobb körben is az egyetlen olyan bolygó vagyunk, ahol megtalálható az arany nevű elem? Számomra új volt ez az információ. Most, hogy már tudom, hogy mindössze 1-2 milliárd évente történik olyan bolygóközi folyamat, melynek eredményeképpen arany jöhet létre, azt hiszem, előkeresem a szekrény leghátsó zugából az oda ballagáskor elásott karkötőt és gyűrűt.

Arany akkor keletkezik, amikor két neutroncsillag (ami már magában sem mindennapi jelenség) elég közel kerül egymáshoz, hogy egymás anyagcsóváiból átvonzzanak dolgokat, úgymond faldossák egymást. Ekkor keletkezik a világegyetem legmagasabb hőmérséklete, úgy 1-2 milliárd fok. Miért érdekes ez? Egyrészt mert az alkimisták kicsit nagyot gondoltak akkor, amikor aranyat szerettek volna csinálni - ha csak nem tudták befolyásolni a csillagokat...

Másrészt ez az egész nekem arról árulkodik, hogy az Úr csöppet sem minimalista - nem úgy, mint mi a vallásgyakorlatunkban. Nem csak azt teremtette meg nekünk, amire biológiailag, vagy pszichésen, mentálisan feltétlenül szükségünk lehet. Elhalmozott bennünket ilyen extrákkal, mint a madárfütty, a virágok színe és illata, vagy éppen az arany.

Személy szerint nagyon örülök, hogy az Urat még az is érdekli, hogy legyen miben gyönyörködnünk. Ugyanis hajlamosak vagyunk kicsit elszigetelni az Úr akaratát vagy jelenlétét az élet mindennapiságától. Pedig benne van. A zsidó ember azt tartotta, hogy mivel a lélegzetet Isten adta az emberbe, és hozzá száll is vissza, akkor az ember életének feladata: minden lélegzetével Őt dicsőíteni. Az élet és a vele való kapcsolat gyakorlatilag azonos. Ezért nincs olyan pillanat, amelyben én félretehetném egy újságírás erejéig, egy metrózás alatt vagy egyáltalán a hitemet, a hálámat, a hozzá fűző dolgokat.

Kedves olvasó, ha csak nem vagy rá allergiás, valószínűséggel, neked is van egy aranyláncod, egy gyűrűd vagy bármid. Ha talán nem hordod is, de valamelyik fiókban van. Én ezentúl a What Would Jesus Do-s karkötő helyett szerintem felteszek egy szolid aranyláncot. Nem csak azért, mert esztétikusabb, hanem mert Istennek valami felfoghatatlan jóságáról tesz ez a kis apróság is tanúbizonyságot.

Ha legközelebb valakinek Istenről szeretnél beszélni, talán kérdezd meg, hord-e aranyat. Gondolta volna-e valaha, hogy ez is „bizonyíték" a teremtettségünkre? Nézett-e valaha úgy az ékszerére, mint ami ok az Isten iránti hálára?