Jó és hű szolga

Mire hív Isten és mire nem? Hol a határa a szolgálatnak? A teljesítmény vagy a hűség számít? A sáfárságról is szó esett a Presbiteri Szövetség legutóbbi konferenciáján.

Isten képviselete
„Az Istentől kapott erőforrások használata a tőle kapott cél elérése érdekében – ez a sáfárság" – mondta érdeklődésünkre Vass Pál, a Presbiteri Szövetség közelmúltbeli szolnoki konferenciája után. A Református kegyességi életgyakorlatok elnevezésű képzés előadója a sáfárságról beszélt a hallgatóságnak. Ez a témakör is része annak a hét témát feldolgozó egynapos képzésnek, amelyet a Presbiteri Szövetség időről időre meghirdet gyülekezeti tagok és presbiterek részére. „Tanítványi létünk a gondolkodásunkra, az erkölcsünkre, a hivatásunkra és a társadalmi szerepvállalásunkra is kiterjed. Isten arra hív, hogy minden téren hitelesen képviseljük őt ebben a világban" – Vass Pál szerint ez az, amelyben a képzésen segítséget kaphatnak az érdeklődők.

Jézus az Úr
Az előadó a sáfárságról is beszélt portálunknak. „A keresztyénség központi hitvallása, hogy Jézus az Úr. A sáfárság tehát az Istenre tekintett állapotban valósul meg és csakis akkor működik optimálisan. Akkor szolgálunk igazán, ha az Istentől kapott erővel és nem görcsös akarással tesszük" – fogalmazott. „Jézus Urunk amikor elment, útmutatásképpen ránk hagyott két dolgot, ami eligazít minket ebben is: az Ő Igéit és a Szentlelket."

Amiről nem kell beszélni
Ezek segítenek a konfliktusok kezelésében is – tette hozzá, amelyek keresztyén szolgálók között is óhatatlanul kialakulnak. „Az én módszerem az, hogy ha a feszültség nagyon rólam szól, arról nem biztos, hogy kell beszélni róla. Vagyis: ha nem az a féltő szeretet munkálkodik bennem, hogy a másiknak ne csak a jót mondjam meg, hanem azt is, amiről kínosabb beszélni. Ha viszont már beszélünk róla, akkor azt a legnagyobb szeretettel és őszintén tegyük. Amikor el tudok ide jutni, azok a beszélgetések általában jól sikerülnek. Meggyőződésem, hogy a kisebb-nagyobb konfliktusok kezelésével Isten a tanítványi létben akar minket előrébb vinni."

Többet magunkról
Ha az ember az Isten által rendelt helyén van, érhetik és érik is nehézségek, de hosszú távon jól érezheti magát a szolgálat közben – tette hozzá Vass Pál. Kérdés, hogyan lehet megtalálni, milyen talentumokat kaptunk Istentől és hogyan használhatjuk azokat. „Anthony de Mello mondta, hogy az emberek napról napra többet tudnak a világról, de egyre kevesebbet tudnak saját magukról. Fontos lenne Isten elé állva megvizsgálni, mit is kaptunk tőle, és örülni neki. Valahogy el kellene kezdenünk számot vetni azzal, hogy az ajándékainkat melyik közösségünkben, életünk melyik területén miként akarja Isten kibontani."

Mire hív Isten?
A szolgálatban kísértések is adódnak: nehéz megtalálni a passzivitás és a hiperaktivitás közötti egyensúlyt – fejtegette. „Istenre kell tekintenünk nap mint nap, a vele töltött idő segíthet eligazodni minket abban is, igent mondjunk-e egy szolgálati lehetőségre. Isten Igéjének tükrében és a Szentlélekkel való közösségben újra és újra megláthatjuk saját magunkat és felfedezhetjük, ha pótcselekvésként teszünk dolgokat, például, valamilyen gyengeségünket kompenzálandó, vagy enyhülést, a figyelmünk elterelését keresve a terhekről a munkában. Magam is küzdök néha azzal a kérdéssel, mi az, amit Isten vár tőlem, amibe szeretné, ha becsatlakoznék és mi az, amit az Ő nevére való hivatkozással teszek. A kettő nem feltétlenül ugyanaz."

Egyedül vagy többen
Az Isten előtti megállásnak elsősorban önmagáért való jelentősége van – véli.
„Meg kell bizonyosodnunk afelől, mi Isten szándéka velünk. Közel került hozzám az az Ige, hogy először önmagukat adták az Úrnak, aztán nekünk, Isten akaratából (vö. Korinthusiakhoz írt második levél 8. rész, 5. vers). Mielőtt a talentumainkat felkutatnánk, adjuk először önmagunkat az Úrnak! Legyen az életünknek olyan része, amikor csak mi vagyunk és Isten. Ez segíthet megtalálni önmagunkat és az ajándékainkat, és csak ez menthet meg ezen az élethosszig tartó utazáson attól, hogy ne máshová induljunk sáfárkodni, mint ahová Isten hív."

Mennyiség vagy minőség
Gyakrabban akarunk sokat szolgálni, mint kevesebbet kellő minőséggel – hívta fel a figyelmet Vass Pál. „Közel áll hozzám János evangéliumának harmadik fejezete is. Itt beszél Krisztus arról, hogy újonnan kell születnünk. Itt van az evangélium szíve is, a 16. versben. Megdöbbentett, hogy a Szentírásnak ez a fundamentuma egy négyszemközti beszélgetésben hangzik el az éjszaka közepén. Krisztus nem azt mondta, hogy üljetek össze sokan, majd szóljatok, ha még többen vagytok, és ha elegen lesztek, akkor elmondom nektek a tutit. Most mégis, jó kétezer évvel azután a beszélgetés után látjuk, hogy ami ott elhangzott, átformálta a világot és bennünket is."

Krisztusibbá tenni
Amire Isten elhív, abba érdemes beletenni a tőlünk telhető legtöbbet – hangsúlyozta. Bár teljesítménykényszerbe hajszolhatja egy-egy gyülekezet néhány fős szolgáló magját, hogy a szolgálati terület nagy, az elhívott szolgáló kevés, Vass Pál szerint nem a résztvevők számában van a sáfárság kulcsa. „Inkább abban tennék különbséget, hogy egyedül Istennel vagy többen – és a több hadd legyen egynemű kategória. Jézus azt mondta, ahol ketten vagy hárman összegyűlnek a nevében, Ő ott van közöttük (vö. Máté evangéliuma 18. rész, 20. vers). Az a gyülekezet, ahol van két-három imádkozó, Istenre tekintő ember, akik próbálnak tenni valamit a közösségért, képesek a gyülekezet életét átformálni és krisztusibbá tenni."

Ráadásul
A sáfárság és az íratlan társadalmi normák nem mindig vannak összhangban – tette hozzá végül Vass Pál. „A sikeres élet nem feltétlenül hiteles élet, vagyis nem mindig van összhangban azzal, amire Krisztus hív bennünket. A világ elhiteti velünk, hogy a karrierépítés és az anyagi gyarapodás feltétlenül jó. Mi pedig biztonságot szeretnénk teremteni a családunknak, ezért sokat dolgozunk, így viszont nem jut időnk sok mindenre. Az Úr ezzel szemben azt mondja, keressétek először Isten országát és az Ő igazságát, és ráadásul mindezek megadatnak nektek (Máté evangéliuma 6. rész, 33. vers)."

Jelentkezés
A sáfárságról és a tanítványságról többet hallhat a Református kegyességi életgyakorlatok elnevezésű konferencián, melyre legközelebb június 20-án, szombaton kerül sor az üllői református gyülekezetben. Jelentkezési határidő: június 6. Jelentkezni az egynapos képzés törzsanyagát összeállító Szabó Károlynál lehet. Elérhetőség: 20/ 332 86 26; szakdiagnozis@chello.hu

Jakus Ágnes
Kép: Füle Tamás

Kapcsolódó cikkünk:
Hét pillér