Vasárnap vásárnap?

Heves indulatokat váltott ki, hogy törvény tiltja a nagyobb üzletek vasárnapi nyitva tartását március közepétől. Több szervezet kampányt indított, hogy a hét utolsó napján is kinyithassanak a boltok, mert szerintük egy demokráciában alapvető, hogy bármikor lehessen vásárolni. A hívő keresztyének úgy vallják, a vasárnap ünnepnap, az Úr napja, amelyet meg kell különböztetni a hétköznapoktól. Miért vált ennyire fontossá a vásárlás kérdése? Két különböző véleményt mutatunk be olvasóinknak.

Vasárnap - vásárnap
Torzsa Sándor szerint senki nem szereti, ha korlátozzák. A rendszerváltás egyik vívmányának tartja, hogy a hét minden napján lehet vásárolni az üzletekben. A Societas Baloldali Ifjúsági Mozgalom elnöke azt hangsúlyozta a Parókia portálnak adott interjúban, hogy a vasárnapi vásárlás nem új keletű hagyomány Magyarországon, és hiba törvényi erővel betiltani.
„A vasárnap jelentése vásárnap. Ezeréves hagyomány ez itthon, amit még Szent István király emelt törvényi erőre, tehát a vasárnapi vásárlás igen régi kultúra része. Csaknem kétszáz, ma is létező településünk nevében is szerepel, ha vásártartásra voltak jogosultak. A vásárokat általában a templom környékére szervezték, tehát nem tartották ördögtől való dolognak az emberek, hogy vasárnaponként vásároljanak és ez össze volt kötve a templomba járással" – érvelt Torzsa Sándor a vasárnapi nyitva tartás mellett.

„Én szeretek vasárnap vásárolni"
A Societas kampányt is indított, amelyben fiatalok „én szeretek vasárnap vásárolni" feliratú papírlapot tartanak maguk előtt, a fotójukat pedig felteszik a Facebookra. Torzsa Sándor szerint nem érdemes mögöttes tartalmakat keresni, ezzel az akcióval tényleg szó szerint azt szeretetnék kifejezni, ami a papíron olvasható.
„A vasárnapi vásárlás hagyományához érzelmi attitűd kapcsolódik. Az, hogy hétvégén valaki nyugodtan, kényelmesen vásárol a családjával és válogat a különböző holmik között, szerintünk jó dolog. Legalább nem a tucat kerül előtérbe, hanem a minőségi áruk, hiszen van idő és lehetőség kiválogatni a minőséget. Amikor régen nem voltak nyitva a boltok vasárnap, akkor is nézegettek kirakatokat az emberek, tehát minden időszakban megvolt a termékkeresés hagyománya" – vélekedik a politikus.

Biztonságosabb, mint az iskola
A plázákban gyakran igen drága, márkás holmikat árulnak: egy alsó kategóriás női blúz nagyjából tizenkétezer forintba kerül, amit nem sokan engedhetnek meg maguknak – vetem fel Torzsa Sándornak. A politikus azonban úgy véli, hogy a plázákban egyaránt megtalálhatók a drágább és olcsóbb termékek, ár-érték arány tekintetében pedig érdemesebb ott vásárolni, mint a kínai piacon, mert a termékek garanciásak, így a vásároló könnyebben tud élni a jogaival is. Ráadásul meglepő dolgot állít: a pláza biztonságosabb még az iskolánál is, legalábbis ami a droghoz jutást illeti.
„A ferencvárosi önkormányzatnál humán ügyekkel foglalkozom. A közelmúltban készült egy tanulmány, amelyben fiatalokat kérdeztek meg arról, hol jutnak legkönnyebben droghoz. Ebből a felmérésből az derül ki, hogy a plázában a legkevésbé. Az első helyen a diszkó szerepelt, de az iskola és az internet is megelőzi a bevásárlóközpontokat. Tehát nem biztos, hogy igazak a sztereotípiák, miszerint a plázákban csak rossz dolgok történhetnek a fiatalokkal. A kutatásokra alapozva állíthatom, a pláza olyan biztonságos közösségi tér, ahol eltöltheti idejét egy fiatal."

A pláza mint közösségi tér?
A politikus arra a kérdésre is megpróbált választ adni, hogy szerinte mitől közösségi tér egy pláza.
„A közösségi tereknek van egyfajta definíciója, de olyan értelemben, hogy a szabadidő eltöltésére alkalmas tér. A pláza olyan típusú szolgáltatásokat nyújt, amelyeket más közösségi terek nem. Biztonsági szolgálat őrzi a területet és vannak kertek, játszóhelyiségek, ahol a fiatalok biztonságban lehetnek."

Fazonra nyírt társadalom
Az Ipsos közvélemény-kutató felmérése szerint a lakosság 77 százaléka nem vásárol vasárnap. Vajon akkor miért vált olyan fontossá a vasárnapi zárva tartás kérdése?
„A vasárnapi vásárlás leginkább a városias környezetre jellemző. Egyébként éppen ott, ahol a templomba járó fiatalok száma is nőtt az utóbbi időben. Mi azért állunk ki, mert 2015-ben kell adni annyi szabadságot az embereknek, hogy önmaguk döntsék el, mit akarnak kezdeni a vasárnapjukkal. Nincs szükség központi korlátozásokra. Soha nem jó, ha egy fazonra nyírnak egy társadalmat. Ha mindig ugyanazt a viselkedési formát várták volna el mindenkitől a történelmünk során, akkor ma nem lennének reformátusok sem. Egyáltalán nem rossz, ha más kulturális, vallási és vásárlási szokásokkal bírunk" – tette hozzá Torzsa Sándor.

Választék és szabadságélmény
Somogyi Csaba, a Református Fiatalok Szövetségének munkatársa, a pilisi református gyülekezet kántora szerint nagy társadalmi kérdésekben veszélyes föltenni a szemellenzőt, a vasárnapi zárva tartás kérdését komplexen kell megközelíteni.
„Engem mindig bosszantott, ha valami miatt vasárnap kellett vásárolni, mert számomra a hét utolsó napja egyrészt szolgálati terület, másrészt az értékrendemben megkülönböztetem a hét többi napjától. A globalizmusra erősen hajló magyar társadalomban azonban a vásárlás kérdéshez nyúlni olyan, mintha magát a vásárlás értékét kérdőjeleznék meg. Hogy miért tartják sokan értéknek a vásárlást? Mert a fogyasztói kultúrában hatalmas a választék. Az embereknek egyfajta szabadságélményt ad, ha szinte bármit megvehetnek, és úgy érzik, hogy a vásárlás által kiteljesednek."

Ne nyissanak ki vasárnap!
Somogyi Csaba úgy véli, hogy a folyamatos fogyasztás egy jól eladott gondolatnak és szemléletnek köszönhető. A reklámkultúra és a marketing markánsan rányomta bélyegét az emberek gondolkodására.
„Egy kritikustól hallottam a közelmúltban, hogy történhettek bármilyen tragédiák a magyar társadalomban, a háborúktól Trianonon át mindent átvészeltünk, de amit a reklámok okoztak a magyar ember gondolkodásában, azt nagyon nehéz lesz megváltoztatni. A fogyasztás egzisztenciális kérdéssé vált és ebbe a közegbe villámként csapott be a vasárnapi zárva tartás gondolata. Teljesen egyetértek azzal, hogy ne nyissanak ki a boltok vasárnap, azonban a bevezetés módja lehetett volna sokkal átgondoltabb is" – tette hozzá.

Nem mindegy hogyan
Sokakat a külföldi példákkal lehetett meggyőzni, hiszen több nyugat-európai országban működőképes alternatíva a vasárnapi zárva tartás, például a szomszédos Ausztriában illetve Németországban is. A REFISZ munkatársa szerint itthon sokan hisztérikusan kezelik a kérdést, de idővel elcsendesednek majd ezek a hangok és a társadalom alkalmazkodik az új szabályhoz. A vasárnapi zárva tartás pedig lehetőséget ad arra, hogy a hét utolsó napja valóban pihenőnap legyen.
„Itthon rászoktatták a társadalmat, hogy bármikor vásárolhatnak, ezért most nagy a fölháborodás. Történelmi folyamat eredménye, hogy a szabadságeszmény keretnélküliséget, és szabadosság-élményt jelent, pedig óriási a különbség. Egyre kevesebb közös érték van a társadalomban, ennek következménye pedig az, hogy fellazulnak a keretek. A régi, konzervatív értékek – család, haza – egyre inkább eltűnnek, ez is kezelésre szoruló probléma. A korlátozás nem elítélendő cselekedet, de nem mindegy, hogyan valósítjuk meg és miként kommunikáljuk. Egy elkapkodott döntés kárt okozhat azoknak a meggyőződésében, akik nem értenek ezzel egyet. Az biztos, hogy szükséges a társadalmat nevelni, de erről Európában elég nehéz beszélni."

Vasárnap az Úr napja
Somogyi Csaba hamis érvelésnek tartja azt, amikor a vasárnapi nyitva tartás mellett kardoskodók ezeréves hagyományokra és Szent Istvánra hivatkoznak.
„A feudális középkori Európában az időfogalom egészen más volt, mint napjainkban, az embereknek nem volt a mai értelemben vett időérzékük, és az óra is később jelent meg. A 21. században középkori gyakorlatot felhozni példának elég furcsa. A hitüket gyakorló keresztyének körében teljesen egyértelmű, hogy a vasárnap az Úr napja, és ilyenkor nem kell nyitva lenniük a boltoknak. Maga a vásárlás nem elítélendő cselekedet, de a vasárnapi zárva tartás kérdésénél többről van szó: gondolkodásmódról, szemléletről. A feltétel nélküli – permanens veszek-fogyasztok – vásárlás mögött eldobó kultúra húzódik meg, amelyben a javítás lehetősége fel sem vetődik. Ha valami elromlik, akkor kidobjuk és veszünk újat. A 21. századi erősen globalizált Magyarországon ez a hatás nagyon erősen érvényesül."

Mindenkit azzal azonosítanak, amije van?
Némelyek úgy vélik, hogy a vasárnapi vásárlás már-már szertartás néhány családban, és plázákat a modern kor templomának tartják.
„Mindannyian űrt töltünk be az életünkben. A hiányok ugyanazok: közösségi élmény, értékesség-tudat, bensőségesség, intimitás, de egyáltalán nem mindegy, hogy milyen forrást és gyógyírt keresünk erre, hogyan akarjuk betölteni az űrt. Sokan úgy érzik, hogy a divatos eszmék követése révén lehetnek valódi részei a társadalomnak. A hatvanas években kialakult úgynevezett egydimenziós emberről Herbert Marcuse német filozófus írt az amerikai társadalmat vizsgálva. Elméletének lényege, hogy a társadalom egyetlen dimenzióba, a fogyasztásba kényszeríti az embert, és mindenkit azzal azonosítanak, amije van. Az egydimenzióságban a legfőbb mozgatóerő a pénz, az élet örömforrása pedig a gazdagság és a fogyasztás. Marcuse szerint a reklámok és a média feladata a manipuláció, vagyis hogy az embereket vásárlásra ösztönözze. Ebből az eszméből kilépni és vállalni a következményeket egyre nehezebb. A plázát templomként, szakrális helyként említeni elég különös, hiszen a templom olyan közösségi hely, ahol Istent imádjuk, megtiszteljük őt a szertartásainkon. Nem lenne szabad összehasonlítani a kettőt. A templom az istenimádat helye, a pláza pedig az egzisztenciális kiteljesedésé, vagyis ott kizárólag önmagunkról van szó. A plázában nincs jelen felsőbbrendű hatalom, csak a pénzé, ami előtt egyre többen hódolnak korunkban."

 

Fekete Zsuzsa 
Fotó:Füle Tamás