– Hol vagy? – Hát hol lennék, itt. Itt vagyok. A sűrűjében. Ez már nem kert, hanem dzsungel. Borzongatóan idegen, fojtó és végzetes. Bonyolult és áthatolhatatlanul teleszőtt.
A Soli Deo Gloria Református Diákmozgalom idén nyáron Tájoló néven zarándokútra hívta a fiatalokat. A Bakony és a Balaton-felvidék mesés tájain barangoltak. Az út Fehérvárcsurgóról indult, és Bakonybélen át Alsóörsre vezetett. A teljesség igénye nélkül álljon itt pár gondolat, részlet egy zarándok feljegyzéseiből.
A friss, kemencében sült kenyér illata rég elfeledett gyermekkori élményeket hívott elő benne. Jó néhány évtizede letűnt már az a világ, most mégis olyan közelinek tűnt az emlék, ahogy késő este a dunyhában fészkelődött, de a fáradtságtól súlyos végtagjai és cikázó gondolatai sehogyan sem hagyták aludni.
Egy-két dal után porzott a sátor a Csillagpont egyik legjobb hangulatú koncertjén. Roma és nem roma fiatalok karöltve énekeltek, táncoltak, dicsőítették Istent a munkácsi Amaro Del zenekar vezetésével. A hitvalló roma dicsőítő együttes a legfélénkebbeket is be tudta vonni a közösségformáló dicsőítésbe. A koncert után kérdésünkre elmondták: gyakran látják a színpadon állva, hogy a nézőtéren leomlanak a falak romák és nem romák között.
Történt pedig az Úr 2006-ik esztendejében, hogy iskolánknak volt egy igen agilis pedagógusa, aki úgy gondolta, itt az ideje valami új, vonzó színt vinni az iskola életébe. A gondolatot tett követte, és Ari néni Anna nénivel karöltve megszervezte intézményünk első Alkotótáborát. Az első tábor óta eltelt egy pár esztendő, és az idén már a tizedik Alkotótábort tölthettük együtt a gyerekekkel Dunavecsén.
A zsidó vallás számos szabályt előír, amelyet – kívülről nézve – nem lehet egyszerű betartani a felgyorsult világban. A szombat különösen fontos nap a zsidók életében. Pénteken naplementétől nem végezhetnek munkát, ami nem csak a hétköznapi értelemben vett munkát jelenti, hanem számos olyan tevékenységet is, amire első hallásra nem gondolnánk. Például nem nyúlhatnak elektromos eszközökhöz, tehát nem telefonálnak, nem tévéznek, nem utaznak, nem gyújtják be a tűzhelyet, és még sorolhatnánk. Összesen 39 tórai tilalom vonatkozik a szombatra, ezekből vezetik le a napjainkat is meghatározó szabályokat. A kóser étkezés pedig külön fejezetet érdemelne. Megtarthatók a törvények? Mit adnak és mit vesznek el?
Az értékromboló kommunista diktatúra megszűnését követően a kelet-európai régióra rászakadó demokrácia következtében légüres tér alakult ki, melyet az érintett társadalmak csak nagy nehézségek árán tudtak újfajta értékekkel feltölteni. Erdélyben magyar nemesként – duplán kisebbségi sorban – szinte már reménytelen vállalkozásnak tűnhetett.
„Szeretek angolul énekelni és tanulni Istenről. Sokat játszunk, például székfoglalóst vagy bibliai névtanulós játékot" - meséli a tizenegy éves Kincső a Külső-Kelenföldi Református Gyülekezet angoltáborának utolsó napján. Július 27-31. között huszonkilenc gyermek vett részt a gyülekezeti napközis táborban.
Az tud legjobban hinni az emberek változásában, aki maga is sokat változott – vallja Sóskuti Zoltán református lelkész. A Csillagpont református ifjúsági találkozó idei főelőadójával bizalomról és önbizalomról, szenvedésről és újrakezdésről beszélgettünk.
Mit tennél a kosaradba az alábbi élelmiszerek közül, ha ötezer forintból kell gazdálkodnod egész hétvégére? Hányszor hívod fel a szüleidet hetente? Vajon milyen lehet héthónapos kismamaként leülni egy székre? Könnyed, mégis elgondolkodtató szituációs játékok segítettek a Csillagpont résztvevőinek, hogy tesztelhessék, hol tartanak a felnőtté válás útján. A Szegedi Református Egyetemi Gyülekezet Felnőni és megnyílni elnevezésű sátorában jártunk.
„Meg kell tanulnunk azt, ami a mai világ egyik legnehezebb feladata: közösségben élni és gondolkodni, együtt sírni vagy szurkolni. Amikor pedig úgy veszekszünk, mint egy család, emlékezni: az Úristen egymás mellé rendelt bennünket, és ez ad erőt az újrakezdéshez. A hívő ember nem élhet bunkeréletet." Kálmán Csaba, a büssüi cigánymissziós gyülekezet lelkésze mesélt közösségükről a Csillagponton.
A társadalmi normák és a kollektív gondolkodásmód oly mélyen gyökereznek bennünk, hogy felfogásunkat bizonyos dolgokról teljesen egysíkúvá teszik, melyek klisékké kövesednek bennünk. Ha például meglátunk egy embert az út szélén kuporogni, kezében egy táblával, előtte egy felfordított kalap, akkor meggyőződésünk, hogy az egy koldus. De vajon minden esetben törvényszerű-e, hogy az?
„Egyik este a táborból hazajövet fürdésnél Bogi eljátszotta a lábmosás történetét. Többet fejlődött és tanult itt egy hét alatt, mint máskor egy hónap alatt" – meséli a legkisebb táborozó édesapja az angol tábor negyedik napjának reggelén.
Megpihenni, sírni, nevetni, imádkozni, hallgatni, meghallgatni – apró mozzanatok egy templomkert időszakos életéből. Talán csak egy-egy embernek jelentőségteljesek, de ők újra felkeresik a helyet, amit sokan csak a nyugalom szigetének hívnak. Egy templom, egy kert, egy ház – egyház; az egyik legnagyobb világi fesztiválon. A taliándörögdi Református Udvarban jártunk a 25., jubileumi Művészetek Völgyében.
„Sokat gondolkodtam olyan képen, amely kifejezheti, van-e különbség a hit és a bizalom között. Úgy képzelem, hogy a hit az, ami a madárnak a szárnya, a repülés képessége. De akkor mi a bizalom? Az a közeg, ami a madár számára a levegő, ami nélkül nem tudná a szárnyát használni" - tartja Hajdú Szabolcs Koppány. A református lelkipásztorral a tatai Csillagpont Református Ifjúsági Találkozón beszélgettünk hitről, sikerről, sikertelenségről és arról az alkalomról, amikor nem maradt semmi más, csak a bizalom.
Nézem az órát. Éjjel fél kettő. Visszafekszem. Valami szörnyű nagy fáradtságot érzek magamban. Fejem alatt megigazítom a párnát, s hirtelen arra gondolok, hogy Isten most is fönt van.
Lehet-e sikeres egy fesztiváli forgatagban, koncertszínpadok és sörcsapok árnyékában egy keresztyén témákat boncolgató, keresztyén értékrendet valló és hirdető ökumenikus missziói sátor? Ha az idei Tusványos eseményeit nézzük, egy erős imperativusszal kijelenthető: IGEN!
Céljuk közösségi élményt teremteni a közönséggel, őszintének lenni a színpadon és szabadságot hagyni abban, ki mit hall meg a dalaikból. A Csillagponton adott koncertjük után Stuval (Máté István), a Stu33 frontemberével és Bajnok Jonatán gitárossal beszélgettünk.