A Kárpát-medencei és magyarországi református iskolák közös tanévnyitóján, a kecskeméti Újkollégium dísztermében ünneplő ruhát viselő emberek gyülekeznek a folyosókon sorakozó zászlók alatt. A megterített asztal mellett sokan rég nem látott barátaikat ölelik meg. Mások tétován keresik a helyüket, idegenek itt. Idegenek, de testvérek. Reformátusok. Reformátusok vagyunk valamennyien. A Kárpát-medence minden szegletéből érkeztünk, hogy képviseljük intézményünket a Kárpát-medencei és Országos Református Tanévnyitó istentiszteleten.

„…Mert szégyent nem vallanak, akik hozzád esedeznek…”- Hangzik a zsoltár az istentisztelet kezdetén tisztán és élesen. Közben a karzaton sorakozó zászlókat figyelem.  Nagy utat tettünk meg eddig. Nem csak fizikálisan, Kecskemétig, időt és kilométereket leküzdve. Hanem hitben is. Valóban nem vallottunk szégyent, de ez nem a mi érdemünk. Istenben bízva több mint 100 gyülekezet vezetősége vállalta fel az elmúlt években az iskolaindítást azért, hogy református, hitben járó nemzedéket neveljen fel.  

Bölcskei Gusztáv püspök arról beszélt a Zsidókhoz írt levél 9. fejezete alapján, hogy a mi mannánk, a mi titkos eledelünk nem más, mint Isten igéje. A manna frissen jó, nem lehet belőle későbbre elrakni, napi rendszerességgel kell élni vele. S ahogyan Izrael népe kilátástalan helyzetében újra és újra rábízta magát Isten kegyelmére, ugyanúgy bízhatjuk rá mi is magunkat, tudva, gondoskodik rólunk.  Gondoskodik rólunk akkor is, amikor emberileg minden lehetetlennek tűnik, amikor nehézségeink vannak.

„Ki mindent szent kezébe tett, Az nem fövényre épített…”- Gárdonyi Zoltán kórusműve gyerekek csilingelő hangján töltötte be a templomot és a szívünket is. Arra buzdított bennünket, tegyük le, adjuk át Istennek ezt a tanévet is. Hiszem és remélem, hogy ezekben az intézményekben nem csak tudást adunk át. Nemcsak a jövő orvosait, költőit és kutatóit neveljük fel, hanem életüket biztos alapra építő, imádkozó embereket. Hálás vagyok, hogy sokan, akik erre a feladatra kaptunk elhívást, együtt kérhettük Isten áldását munkánkra és tanítványainkra egyaránt.

 „Dicséret, dicsőség, tisztesség és hálaadás, a szentek Urának légyen örök magasztalás, kiben soha nincsen megváltozás vagy ígérettől elhanyatlás, tőle fejünkre szálljon áldás.”

Laczay Ágnes, Kecskemét 

Képek: Telekes Tamás